Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
Oktatás, tudatformálás a környezetvédelem szolgálatában N napjainkban elemi erővel vetődik fel földünk szinte valamennyi országában a környezetvédelem oktatásának szükségessége, ami alól hazánk sem kivétel. Ez a törekvés azzal magyarázható, hogy a természeti környezetben bekövetkezett károsodások olyan méreteket öltöttek, amelyek az érintett területeken tervszerű és sürgős cselekvést igényelnek. A célszerű cselekvés viszont nem nélkülözheti a kellő szakértelmet, a környezetvédelem szövevényében történő biztonságos eligazodást. Olyan iránytűre van tehát szükség, melynek segítségével egyrészt iái diagnosztizálhatok a már bekövetkezett és bekövetkezhető bajok, másrészt ezek eredményesen orvosolhatók, illetve megelőzhetők. Rendkívül fontos annak az elvnek a szem előtt tartása, hogy a környezetvédelem problémái elsősorban a termelés színhelyén dőlnek el. Ebből viszont természetszerűen következik, hogy a környezetvédelmi feladatokat be kell építenünk a népgazdasági, a vállalati tervekbe, a folyamatos üzemvitelbe, a gazdasági szabályozásba, a vállalatok tevékenységének értékelésébe, érvényesítve a személy szerinti magatartás elbírálását a vezetőket és beosztottakat egyaránt figyelembe véve. A környezet átalakítása elsősorban az ember műve, széles körű gazdasági tevékenységének következménye, tehát a környezet védelmének a termelés folyamatával szoros összhangban kell lennie. Következésképpen a környezet tényleges állapotát a fennálló gazdasági-termelési mechanizmus és a társadalom tudati színvonala határozza meg. Az érvényben levő jogszabályok, a tudományos kutatóintézetek és intézmények, szervezetek hálózata, a gazdasági szabályozók stb. a környezetvédelemnek csak egyik oldalát jelentik. A kérdés másik — sajnos ma még gyakran alábecsült — oldala a környezetvédelem, a környezetalakítás elveinek átültetése a társadalmi tudatba. Elengedhetetlen követelmény az emberek beállítottságának megváltoztatása, a környezetükhöz való új viszony kialakítása, a fenyegető veszélyek és azok elhárítási lehetőségeinek reális megítéléséhez szükséges szemlélet megteremtése. Szükséges az is, hogy az emberek ismerjék azokból a környezetvédelem érdekében foganatosított korlátozásokból származó előnyöket, amelyek hosszabb távon realizálódnak. Meg kell mutatni a helyzet megjavításához vezető utakat, konkrét útmutatásokat kell nyújtani a társadalom tagjai által követendő magatartáshoz, szem előtt tartva, hogy az emberek csak akkor választják cselekvési lehetőségeik közül a helyeset, ha megfelelő tárgyi tudás párosul a környezetvédő magatartással. A tudatformálás, a környezetvédelmi ismeretek oktatásának különböző formái viszonylag szerény anyagi eszközökkel megoldhatók, ugyanakkor a leghatásosabb befektetésnek tekinthetők. Bátran élnünk kell tehát ezekkel a lehetőségekkel, mégpedig széleskörűen és késedelem nélkül. Fentiekben találhatjuk meg annak magyarázatát, hogy az utóbbi időben számos hazai és nemzetközi fórum tűzte napirendjére a környezetvédelem oktatásának helyzetét és módozatait. Bár sok esetben még éles vita tárgyát képezi, hogy mindez hogyan történjék: az oktatást külön tantárgy formájában valósítsuk-e meg, vagy pedig előnyösebb volna az összes tudományágak oktatását „ökologizálni”, abban azonban igen egységes az álláspont, hogy a környezetvédelem oktatásának ilyen vagy olyan formában sürgősen be kell hatolnia az összes iskolatípusba. Ugyanis a környezetvédelem tudatos művelése nem lehet csak néhány specialista feladata. A károsító tényezők megismerését és az ellenük való védekezést lényegében már az általános iskolában kell elkezdeni. Ennek folytatódnia kell az egymásra épülő oktatási szinteken, melynek során fokozatosan emelkedő színvonalon valósulhat meg — a helyes környezetvédelmi szemlélet kialakítása, — a szükséges ismeretek közlése, szintézise. A gazdasági élet különböző területeinek szakember-ellátottságát biztosító oktatási intézményekből kikerülő diplomások, fiatal szakemberek felkészültsége ma még általában termeléscentrikus. Márpedig a termelési feladatok eredményes és tartós megvalósításának előfeltétele a környezet, annak elemei, a közöttük fennálló törvényszerűségek, összefüggések ismerete, az egésznek, mint egységes rendszernek áttekintése. A tanulás során kell kialakítani az ember környezete iránti igényességet, illetve azt a szemléletet, mely tetteit a környezet megóvása irányában befolyásolja. Az oktatás alsóbb szintjein a képzés elsősorban a szemléletet alakíthatja, a szakmunkásképzés és a szakközépiskola azonban már a kialakult szemlélet birtokában a gyakorlati cselekedetet is szabályozza. A felsőfokú oktatási intézményekből kikerülő szakemberek feladata zömmel irányító, szervező és tervező tevékenység. Munkájuk minden fázisa megköveteli a körültekintő és előrelátó, a termelési folyamatokra és a környezet védelmére irányuló cselekvést. E feladatnak csak úgy tudunk megfelelni, ha az egyetemek és főiskolák alapos szakismeretekkel és környezetvédelmi „töltettel” is rendelkező szakembereket képeznek. Útját kell ugyanis állni az egyoldalú termelési gyakorlatnak és olyan helyzetet kell elérni, hogy a környezetvédelem a termelés szerves részévé váljék, épüljön be az egyes technológiai folyamatokba. A környezetvédelmi ismeretek oktatásának a diploma megszerzése utáni képzésben is helyet kell kapnia, mivel — a korábban végzetteknek a környezetvédelmi tennivalóik ellátásához szükséges alapismereteket is fejleszteni kell és — a rohamosan fejlődő, változó termelési technológiák korábban nem jelentkező környezetszennyező és higiéniai problémákat hozhatnak felszínre. Ahhoz, hogy a tanulókban, hallgatókban, a továbbképzésben részt vevő szakemberekben a környezet megóvásának kötelességérzete kialakulhasson — párosulva az ehhez szükséges ismeretanyaggal —, pedagógiailag jól képzett, környezetvédelmi jártassággal is rendelkező oktatókra van szükség. Ezt az álláspontot képviselte többek között „A környezetvédelmi oktatás helyzetének értékelése" címmel a Magyar Agrártudományi Egyesület Környezetvédelmi Bizottsága által 1984. májusában a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen megrendezett ankét is, amelynek ajánlásai között a következőket olvashatjuk: „A tanárképzésben mutatkozó fogyatékosságokat pótolni kell. A tanárképzésben és továbbképzésben kapjon helyet a környezetvédelmi ismeretek oktatása, a környezetvédelmi szemlélet alakítása. Az oktatók továbbképzését olyan helyen kell megszervezni, ahol jól oldották meg a környezetvédelmi feladatokat. Az ilyen továbbképzési központok alkalmasak saját élményanyagok szerzésére, a környezetvédelmi szemlélet formálására.” A rendszerszemléletre való nevelés szükségessége A környezetvédelem oktatásának kérdéseit boncolgatva, feltétlenül utalnunk kell a rendszerszemléletű megközelités, valamint a komplexitás érvényesítésének szükségességére. Bármilyen oktatási formáról, iskolatípusról legyen is szó, a helyes környezetvédelmi tudatformálás csak ilyen megközelítésben lehetséges, ill. csak így lehet teljes. Abból kell kiindulnunk, hogy a természet rendjébe való emberi beavatkozás, vagyis környezetünk formálása, alakítása, gondozása csak akkor lehet célszerű és eredményes, ha az rendszerszemléletű alapokon nyugszik. Ez adja kezünkbe azt az iránytűt, amelynek segítségével módunkban áll kellő biztonsággal eligazodni a bonyolult és sokoldalú kölcsönhatásokra épülő ökorendszerekben. A rendszerszemlélet nélkülözhetetlen a természetes élőrendszerek, illetve a köztük és környezetük között meglevő törvényszerűségek, összefüggések elemzéséhez, hogy ennek segítségével egyrészt helyesen tudjuk feltárni a meglevő bajok okait és magabiztosan alakíthassuk ki a szükséges terápiát, másrészt elejét tudjuk venni környezetünk további károsodásának. A környezetvédelem eszköztárából hosszú ideig hiányzott a rendszerszem16
