Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 8. szám
\ gdányban férfiak innen éppen olyan magasak, mint amilyen széles az üzemvezető órája. Aztán eltűnnek, fedezékbe vonulnak. Mi is oda tartunk, ahol a pályakezdők várakoznak az eseményre. Sorozatfényképezésre készen várakoznak a fotósok. Szinte tapintható a csend. Egy fényképezőgép zárszerkezetének kattanása valóságos zajnak hat. A fotós azt rögzítette, milyen volt a sziklafal a robbantás előtt. Az üzemvezető visszaszámol, a robbantómester rádión hallja, mint fogynak a számok. Amikor felhangzik a nulla, mindenki a detonációt várja. Ehelyett előbb a rádióban jól kivehető kattanás hallatszik, a robbantószerkezet lépett működésbe, majd „visszahangként" mordul a föld. Fehér füst tör elő, néhány másodperc alatt „eltünteti” a robbanás helyét. Ha egy kis szellő volna, rövidesen elfújná a port és a füstöt, így meg várakozni kell egy darabig. Megéri, mert ezután jól kivehetően tűnik elő a sziklafal, rajta a fentről fúrt lyukak, amiben a robbanótöltet volt. Közelebb megyünk, de még tisztes távolból vesszük szemügyre a lerobbantott kőhalmot, amelyek között nem egy akkora van, mint egy kis hétvégi ház. Ezeket majd tovább „bontják”, kisebb robbanótöltetekkel aprítják szállítható nagyságúvá, hogy majd végleges formáját (25—125 kilós darabok lesznek) a törő adja meg. Gépmonstrumok ropogtatják el, szállítószalagok viszik az osztályozóból kikerülő köveket. Markolók rakják billenő puttonyé autókra, viszik Európa legmodernebb folyami kőrakodójára, amely alatt a Dunán félig rakott és üres uszályok várakoznak. Nemrég segítség érkezett a Tisza felső szakaszáról, ezek az uszályok is évekig teljesítenek majd szolgálatot a Dunán. (Az itteni rakodó óránkénti teljesítménye 400 tonna, ha folyamatosan érkeznének a teherautók maximálisan kihasználhatnák. A házicsúcs most 2000 tonna egy nap alatt.) — Egy-egy robbantásból hat-nyolc hétig élünk — mondja a törő hídján Máté Ferenc üzemvezető-helyettes. — A mostani közepesen nagy „fogás" volt 35 ezer tonna körüli követ szakítottunk le a hegyből, másfél hónapig munkát ad. A dunabogdónyi kőbányászok nem tartanak attól, hogy elfogy előlük a hegy, pedig már előttük is morzsolgatott belőle néhány generáció. A becsült ásványvagyon 150 millió köbméter. Ebből — a mostani termelési ütemmel 3,5—4 év alatt termelnek ki egymilliót, vagyis 600 évig dolgozhatnak még. Az emberi léthez mért eme irdatlan időből lehet hogy még a mi életünkben letagadnak néhány évet, ugyanis a nagymarosi vízlépcső építői célbányaként számítanak rájuk. Műszakilag és lélekben készen áll a dunabogdányi, 125 embert számláló üzem az eddig soha nem próbált feladatra. Szabó Zsigmond Az osztályozó egy része A bánya régi épületei szeptember végén még álltak, azóta elbontották Rövidesen megtelik az uszály Kőbányai csendélet
