Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
AZ ELŐRELÁTÁS a hatékony környezetvédelem alapja Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a 'környezetvédelem, a környezetfejlesztés alapjában hosszú távú, tudatos előrelátást igényel. Ennek révén válik lehetővé ugyanis azoknak a fejlesztési Irányoknak a kijelölése, amelyek magukban foglalják a termelési célokat és a hozzájuk kapcsolódó környezetvédelmi tennivalókat, alapul véve a környezetvédelírni politika elveit. A környezetpolitika a termelés, az életszínvonal, a fogyasztás és a természeti környezetről való gondoskodás összhangját kialakító eszköz, amely az egész társadalom, a fejlesztés és védelem érdekében való környezetmegóvást és környezetkialakítást szolgáló célok megvalósítására irányul. A környezetvédelmi és -fejlesztési politikáinak szoros kapcsolatban kell állnia a gazdaságpolitikával, amely az ország adottságaiból kiindulva jelöli ki a haladás irányát. Hazánk adottságait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy helyzetünk környezetvédelmi szempontból előnytelen. Az ország földrajzi fekvése, éghajlati viszonyai, kis területe és nagy népsűrűsége adja meg ennek magyarázatát. Folyóink vízhozamának túlnyomó része határainkon kívülről, többé-kevésbé szennyezett állapotban érkezik hozzánk. Az ország területének egynegyed része áirvízszint alatt fekszik és ezen helyezkedik el nemzeti vagyonunk körülbelül harmadrésze. A Kárpát-medence nyugaton nyitott, hazánk légtere ezért az uralkodó szélirány következtében nagy távolságról érkező szennyező hatásoknak van kitéve. Az erdővél borított terület viszonylag kicsi, ásványkincseink, egyéb természeti erőforrásaink szerények, emellett érceink, energiahordozóink ballaszt- és szeninyezőainyag-tartalma meglehetősen nagy, ezért a szokásos technológiával történő felhasználásuk, feldolgozásuk viszonylag nagy környezetszennyezéssel járna. Hazánk gazdasági potenciálja szerény, fejlettsége közepes, termelőerőinek eloszlása aránytalan. Ilyen körülmények között, közepes gazdasági fejlettségünk mellett olyan károsodásak, ártalmak léphetnek fel, amilyenek — kellő védekezés hiányában — egyes iparilag fejlett országokban már bekövetkeztek. Az említett objektív tényezőknek a figyelmen kívül hagyása hosszabb távú gazdaságfejlesztési és környezetvédelmi koncepcióink, terveink kialakításánál súlyos következményekkel járna. Bolygónk viszonylatában a környezetvédelem terén kialakult bajok okait vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy ezek között az előrelátás hiánya és a 'Föld természeti kincseinek kimeríthetetlenségéről vallott nézet áll az élen. Az ember gyakorlati tevékenysége során egészen az utóbbi időkig nem differenciálta a természeti erőforrások felhasználását, aminek következményeként gyakran pótolhatatlan veszteségek keletkeztek. A Föld természeti erőforrásaival elkövetett pazarló gazdálkodás és a felfuttatott termelés következményeinek figyelmen kívül hagyása dlyán óriási károkat okozott, amelyek egy része visszafordíthatatlan, más része viszont csak óriási anyagi áldozatok árán orvosolható. A természet most visszaköveteli — mégpedig kamatostól — azt az adósságot, amelyet az ember a felfokozott termelés során igénybe vett tőle. Jövőnk érdekében Földünkön mindenütt útját kell állni az egyoldalú termelési gyakorlót folytatásának és olyan helyzetet kell kialakítani, hogy a környezetvédelem a termelés szerves részévé váljon. Ezt mindenütt érvényesíteni kell, függetlenül az egyes országok társadalmi berendezkedésétől. Az emberiség egyetemes érdéke kívánja ezt meg, mivel bolygónk oly kicsi, hogy bárhol is következzen be környezetünkben jelentősebb károsodás, az előbb-utóbb a távolabbi régiókban is érezteti hatását. A termelés, a fejlesztés és a környezetvédelem együttes érvényesítését tükrözi az a környezetvédelmi koncepció, amelyet kormányzatunk kialakított akkor, amikor átfogóan lerakta a környezetvédelem alapjait. Az irány adva van, csak be kell tartani, a'mi azonban már nem is olyan egyszerű feladat, mivel számtalan érdékütközéssel jár. Az érdekek szövevényében a legkülönbözőbb módszerekkel történő „rendteremtésnek” azt 'kell elérnie, hogy az érdekek ütközéséből mindig a magasabb rendű, vagyis az össztársadalmi érdek kerüljön ki győztesen. Gazdasági életünkben általánossá kell válnia annak a felismerésnek, hogy olyan termelési, szolgáltatási stb. tevékenységre Van szükség, amelyben az ésszerűséget az dönti el, vajon mennyire sikerül megőrizni a természeti környezet háborítatlanságát. Ez pedig aligha képzelhető el a társadalom jelen és jövő érdekeinek egyeztetése nélkül. Nem hagyhatók figyelmen kívül a jelen érdekei, de nem áldozhatok fel a jövő elvárásai sem. Nem lehet a természet iránti aggódás nevében akadályozni a természet gazdasági hasznosítását, de nem lehet „elfogyasztani” a természetet sem olyan mértékben, hogy már a közeljövőben hallatlan eszközöket és erőket kelljen fordítani a létfenntartás általános rendszerének hel у re á llítá sá ra. Ahhoz, hogy gazdaságfejlesztési céljaink megvalósítása és környezetünk védelme terén kialakíthassuk a helyes összhangot, tudatos előrelátásra van szükségünk és élnünk kell a tudományos alapokra helyezett prognosztikai módszerek nyújtotta lehetőségekkel. A tudomány és a fejlődési prognosztika Ami a tudomány és a társadalmi, gazdasági fejlődés prognosztikája közötti kapcsolatot illeti, megállapíthatjuk, hogy e fejlődés ésszerűsége egyenes arányban áll a tudományos megismerésnek hosszú távú prognózisokban való felhasználásával. Ezen a téren a legfontosabb az, hogy el kell érnünk a kívánt szintézist a tudományos és műszaki haladás, a gazdasági fejlődés várható arányai, s végül a várható társadalmi változások (között. Ebben a vonatkozásban elsődlegesnek a társadalom jövőbeni életmódjában feltételezhető változások meghatározását kell tekinteni, minthogy így kiküszöbölhető a gazdaságii fejlődés öncél'úságárnak a veszélye. Ezen a területen a tudományos megismerés egyenesen alapvető jelentőséggel bír. A tudományos megismerés ugyanis nemcsak elősegíti az állandóan ható erőforrások és eszközök kialakítását a fennálló szükségletek és kielégítésük lehetőségei közötti ellentét leküzdésére, hanem ezzel egyidejűleg új, eddig ismeretlen felfedezések -létrehozásával a társadalom új, eddig előre nem látható szükségleteit hozza létre és ezáltal konkrét értelmet ad az egész gazdasági fejlődésnek. A tudományos megismerés tehát a társadalmi tevékenység mindkét pólusán nemcsak a társadalom szükségleteinek leghatékonyabb biztosítása területén, hanem az új szükségletek kialakítása és fejlesztése terén is hatást gyakorol. A tudomány hatékonyságának jelentősége a prognosztika területén éppen abban rejlik, hogy kialakítja a jövőbeni fejlődés ésszerűségét és a minimumra csökkenti a tényleges és az előirányzott hosszú távú fejlődés közötti szakadékot. Éppen ezért a hosszú távú prognosztikának a legnagyobb mértékben tudományos tevékenységnek kell lennie. Prognosztikai módszerek A társadalmi, gazdasági, műszaki témákkal foglalkozó prognózisok a várható jövőt különféle módszerekkel határozzák még. Több száz folyóiratban jelennek meg jövőkutatással kapcsolatos cikkek, amelyek főként a világ energiaproblémáival, a környezetvédelemmel, tehát a levegő-, a talaj- és vízszennyezés meggátlásával, a társadalmi változásokkal, a mezőgazdasági termeléssel, az élelmiszeripar fejlődésével, a műanyagok jövőjével, a jövő városaival és egészségügyével, az egyes iparágaik új technológiáival, gazdasági előrejelzésekkel, a kommunikáció és információ, valamint a közlekedési és szállítási eszközök fejlődésével, a szolgáltatások fejlesztésével, az atomenergia jövőbeni felhasználásával, az ipar legkülönfélébb területein várható automatizálásókkal foglalkoznak. Az egyes tárgykörökön belül a fejlesztés lehetőségeit, szükségességét és várható hatásait tárgyalják, különös figyelemmel az elektronikára, a számítástechnikára és a jövőre orientált területfejlesztésre. Ahhoz, hogy a jövőt egy-egy területtel kapcsolatban minél megbízhatóbban megismerhessük és ennék alapján a szükséges teendőket meghatározhassuk, élnünk kell a kialakított prognosztikai módszerekkel. Ma már mintegy 140 kü-22
