Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
lönféíe módszer ÓH rendelkezésre. Az eljárásokat a kutatók a 'legkülönfélébb módokon csoportosítják. A prognózisok elkészítéséhez különböző munkaeszközök, adatok állmaik a kutatók rendelkezésére. Ide tartoznak az elektronikus adatfeldolgozás eszközei, a valószínűségi adatok, az egycélú analógiaikészülékek, nomogramok, matematikai-statisztikai táblázatok, az úgynevezett kérdéstükrök, statisztikák, növekedési hálók stb. Az idősorkutatás néven ismert prognózismódszer lényege az, hogy a múlt vizsgált fejlődését a jövőbe vetíti ki, extrapoláija. E módszer esetében lehetséges a múltbeli fejlődés hosszú vagy rövid lejáratú elemekre bontása, 'illetve ezek elszigetelése egymástól. Ha a prognóziskutató részére nem állnak rendelkezésre megfelelő idősorok, akkor a fejlődési tendenciákat az ismert folyamatok és ezek tulajdonságainak összefüggéseiből és kombinációiból fogja levezetni. Ez az eljárás a struktúrakutatás, amely lehet minőségi vagy mennyiségi adatokat felhasználó eljárás, ahol az elemzés segítségével átalakító, transzformációs lehetőségek adódnak. További eljárás az úgynevezett invarionciakutatás, ahol a változatlanságokat kutatják, vagyis az időálló összefüggéseikből indulunk ki. A küszöbérték-kutatás előre jelzi a prognózisban a fejlődési folyamatokat, a kialakult alapvető minőség lényeges változásait, és ezekhez meghatározott kiindulási, úgynevezett küszöbértékeiket ad. A minőségi javulás előrejelzéséhez ez a kutatás elemzi az eddigi műszaki fejlődési folyamatot és meghatározza a fejlődés jövőbeni állomásait. A prognózis a tervezés fontos eleme, mert segítségével meghatározható a múltból és a jelenből adódó jövőbeni fejlődés alakulása. A prognózis alapján döntik el, hogy milyen eszközökkel és intézkedésekkel lehet azt elérni, hogy a fejlődés olyan Irányú és mértékű legyen, amely a népgazdaság célkitűzéseinek leginkább megfelel és a reálisan elérhető gazdasági növekedést szolgálja úgy, hogy a természeti erőforrásokat ne érje károsodás. A környezetvédelmet érintő prognózisokban a következő típusú kérdésekre kell választ adni: — Ha a környezetvédelem jelenlegi szinten folytatódna, a gazdasági fejlődés milyen káros környezeti változásokat eredményezne? — Megalapozó prognózis lehet az is, amely felvázolja, hogy mely területeken várható a környezeti ártalmaik kritikus szintjének elérése (változó feltételek mellett). — Szükséges prognosztizálni azt is, hogy a környezeti állapot fenntartásának, fejlesztésének mi az ’eszközigénye. A hosszú távú terv alternatív megoldásokat is feltárhat az eszközigényesség, az eszközök felhasználásának a környezetben megjelenő várható hatékonysága, valamint az átfogó környezeti célok kombinációja alapján. Az eszközigény az egyik döntő, de nem egyedüli sarokpontja a hosszú távú fej I esztési stratégiónak. A hosszú távú tervezés követelményei a fentiek mellett számos új kérdést is feltesznek. A célok megfogalmazásához nyilván új típusú problémaként jelenik meg a módszertani alapozás, mely napjaink sürgető feladata. Komoly követelményt jelent mind a hosszú távú, mind a középtávú tervezés szempontjából az információ biztosítása', mivel a gazdasági tevékenység sokrétű környezeti hatásait kvamtifikáJ'ní és rendszerezni kell; foglalkozni kell az áttételes hatások vizsgálatával, valamint a környezeti ráfordítások eredményével, illetve ezek visszacsatolásának módszereivel. Területi tervezés korszerű módon Az előrelátás környezetvédelmi összefüggéseit érintve, célszerűnek látszik röviden kitérni a területi .tervezésre is. Ugyanis a .helyes terűiét« tervezés fontos kritériuma a környezet egyensúlyának fenntartása, a gazdasági fejlesztés körülményei között is. Az egyensúlynak pedig olyannak kell lennie, hogy ne a tűrési határok túllépése és a költséges visszaalakítás szélsőségei közt álljon újra .meg újra helyre, hanem stabilizált folyamatokon, valamint a gazdasági igények és a természet lehetőségei közötti összefüggések pontos ismeretén kell nyugodnia. Az egyensúly fenntartása vagy azt kívánja, hogy a megújítható természeti javaikat csak olyan mértékben használják fel, amennyire megújíthatók, vagy a megoldás olyan többletkiadásokat és beruházásokat tesz szükségessé, amelyek segítségévéi a termelő tevékenység fokozása mellett egy, az eredetitől eltérő egyensúly alakítható ki. Ilyen beruházásokat igényel a „tiszta technológiák" bevezetése és a nagy hatásfokú víz- és levegőtisztíitó berendezések létesítése. Itt azonban tekintetbe kell venni, hogy eddigi ismereteink még nem teszik leletévé mindenfajta szennyező hulladék semlegesítését, és a tisztítási műveleteknek alávetett szennyvizek biológiai tulajdonságai nem azonosak a természetes vizekével. A természetes környezeti tényezők regenerálódása pedig általában sok időt — éveket vagy évtizedeket — vesz igénybe. így a természeti javak megújíthatóság! küszöbének átlépése igen gondos mérlegelést kíván, mert ezek a döntések közvetlenül érintik a társadalom elsőrendű érdekeit és az emberi élet minőségét. Tágaibb értelemben a várostervezési feladatok is a területi tervezés részfeladatát képezik. Ide tartozik az elhasznált, régi épületek lebontása, zöld övezetek létesítése, az ipartelepeik kihelyezése a lakott helyek közeléből, a lazább, korszerűbb városépítés kialakítása és a hiánytalan közművesítés. A területfejlesztésnek a környezetkialakítással kapcsolatos legsürgősebb feladatai a következők; — a levegő, a víz és a talaj értékeinek helyreállítása; a gazdasági tevékenységek színhelyeinek és a lakóhelyeknek az ember biológiai és esztétikai igényeit kielégítő formálása ; — a meglevő természeti értékek minőségének és ellenállóképességének javítása; — a környezeti egyensúly megzavarásának és a természeti javak észszerűtlén felhasználásának megakadályozása. A területi tervezés keretén belül kell meghatározni a város- és iparfejlesztés pontjait és határait, a védett területeket, és a domborzat, a táj adottságainak figyelembevételével elosztani a fejlesztés céljaira rendelkezésre álló beruházási lehetőségeket. A területi tervezési feladatok közé tartozik továbbá a speciális felhasználású körzetek, különleges mezőgazdasági értékű területek, üdülőközpontok, természetvédelmi területek, .nemzeti parkok, védett területek kijelölése, az új környezetkialaikítást igénylő területek és az azokon végzendő munkák meghatározása. A környezetvédelmet és a környezetfejlesztést szem előtt tartó területi tervezés megkezdése előtt gondosain fel kell mérni az érintett térség adottságait, lehetőségeit. Mielőbb általános gyakorlattá kell válnia annak a módszernek, amely a területi tervezésnél a környezet általi diktált korlátokat is figyelembe veszi. Ez szakítást jelent azzal a gyakorlattal, amelynél a tervezés a gazdasági fejlődés irányait a környezettől függetlenül vázolja fel, a környezetvédelem tervezése pedig a károk bekövetkezése miatt utólag szükségessé váló ráfordítások tervezésére szorítkozik. Ez a passzív, utólagos környezetvédelem az esetek többségében sokkal drágábbnak bizonyul; mint a megelőző jellegű környezet-kanban tartás. A hivatkozott korszerű eljárás szerint első lépésben felmérik, hogy az ökológiai egységnek tekintett területen mekkora meglevő szennyeződéssel kell számolni. Az érintett területen működő valamennyi üzemnél számításokat végeznek a rra vonatkozóan, hogy adott termelési szint mellett mékkora szennyeződés keletkezik a legfontosabbnak ítélt káros anyagokból. Ez az információ alapul szolgál annak eldöntéséhez, hogy az adott területen milyen környezetvédelmi intézkedéseket kell tenni, s mennyiben engedhető meg környezetszennyező ipari üzemek telepítése, működtetése, továbbá a .mezőgazdasági üzemeknél milyen technológiák alkalmazhatók és milyen korlátozásokra van szükség a különböző kemikáliák igénybevételével kapcsolatban. Az input-output elemzés jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy segítségével dinamizálhatok a szennyezettség« adatok. Ha ugyanis az érintett térségben felbecsüljük a népesség számának és a termelés szerkezetének, ütemének változásait és elkészítjük a szenynyezési koefficiensekkel .kibővített területi input-output modellt, akkor előrejelzést készíthetünk arról, hogyan változik majd adott termelési, fogyasztási szerkezet mellett a keletkező szennyező anyagok mennyisége. Természetes mértékegységben fel lehet becsülni az adott termelési szerkezet mellett keletkező légszennyező kéndioxid, szénmonoxid, nitrogénoxidok és por mennyiségét, valamint a vizeket szennyező anyagok (foszfor, nitrogén stb.) mennyiségét. Az így végrehajtott összevetésből jutunk a megelőzés szempontjából nélkülözhetetlen információk birtokába. Ezek az adatok megbízható támpontot szolgáltatnak a termelési és hatósági vonalon teendő intézkedésekhez. Dr. László Ferenc 23
