Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 1. szám

A toilaj gyengén lúgos kémhatású, a felszíntől kezdve tartalmaz szénsavas meszet. összsótartalma minimális. Hu­musztartalma 1,0—1,8%, gyengén hu­muszos, a humuszos réteg 1,5 m mély­ségig megtalálható. A talaj az Arany­féle kötöttségi szám alapján agyag— agyagos vályog. A talajok vízgazdálkodási tulajdon­ságainak osztályozása alapján ez a ta­lajtípus a közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok ka­tegóriájába tartozik. A talajok termékenységét a nagy agyagtartalom, illetve ennek következ­ményei korlátozzák: kedvezőtlen vízgaz­dálkodás, a tápanyag-feltáródás és -fel­vétel nehézségei, nehéz művelhetőség, hosszú ideig tartó „sáros” állapot stb. Ebből következik, hogy az ebbe a ka­tegóriába tartozó talajok vízgazdálko­dásának szabályozása mesterséges be­avatkozásokat tesz szükségessé. A szennyvízelhelyezés módjának meg­választásakor éppen a felsoroltak miatt választottuk a vakonddrénezést. A szennyvízre vonatkozó adatok: A fejőházban keletkező szennyvíz, a tej­ipari szennyvizekhez tartozik. A tejipari szennyvizek mezőgazdasági hasznosítást akadályozó anyagokat nem tartalmaz­nak. Rendkívül gyorsan bomlanak, ezért lehetőleg a keletkezés napján fel kell használni azokat. Egész évben kelet­keznek, elhelyezésükről folyamatosan kell gondoskodni, amely legeredménye­sebben réteken, legelőkön vagy fás kultúráikkal hasznosított területeken old­ható meg. A szennyvizek talajban történő tisztu­lását vizsgálva, kanadai adatok sze­rint, a talajon átszűrődött viz tisztulá­si hatásfoka a BOl-érték alapján 95%, nitrát alapján 93%, foszfát alapján 84%, és lebegő anyag alapján 97%-os. Esetünkben tehát, a talajban történő szűrés és a szűrt víznek a talajvízbe való bejutása, a talaj szűrőhatása és a fejőházi szennyvíz minimális káros szennyezőanyag-tartalmának következ­tében — a mélylazításos — altalajöntö­zés kedvezőnek mondható szennyvízel­helyezési szempontból is. A hagyományos, vagy a műanyag csövezésnél fennálló eltömődési veszélyt és a beruházás költségeit kiküszöböl­hetjük, illetve csökkenthetjük ezzel a módszerrel. A dr. Kapocsi István által kikísérle­tezett mélylazításos, altalajöntözési el­járás lényege a következő: A szennyvíz zárt csőrendszeren ke­resztül 1000—1500 méter távolságra még gazdaságosan szállítható. A táb­lák talaját célszerű szántóföldi haszno­sításra előkészíteni a következőképpen: A tábla talaját 8 cm átmérőjű va­­konddrénezővel felszerelt altalajlazító­­val 60 cm mélyen, 60 cm köztávolság­gal meglazítjuk. A talajfelület elmunkálása után — a mélylazítás irányára merőlegesen 20—40 m távolságra mélybarázdát húzunk ki, amelyek a szennyvíz táblán belüli szál­lítására szolgálnak. A szennyvizet az 'jldómedencéből (tá­rozóból) beépített vagy mozgatható szi­vattyúval nyomatjuk az aíagcsövezett (vakonddrénezett) területre — zárt ve­zetéken keresztüli — ahol zárható sze­lepekkel ellátott T idomokkal csatlako­zik a nyomóvezeték a barázdákhoz. A szennyvíz táblán belüli szállítását a barázdák, szétosztását pedig a drénjára­­tok végzik. A drénjáratok feltöltése után a szennyvíz a lazítókések nyomán a felszín felé emelkedik, a talaj fokozato­san átázik. Az előírásoknak megfelelően végre­hajtott öntözéssel a szennyvíz közvet­lenül a növények gyökérzónájába jut, így azok vegetatív része egyáltalán nem érintkezik a szennyvízzel. A szennyvízelhelyezés folyamatossága megoldott, ha a szennyvíz a zárt csőve­zetékből közvetlenül a drénjáratokba jut. A szennyvíz szennyező anyagai köz­vetlenül érintkezve a gyökérzónával, táp­anyagként a talajból kivonódnak. Nagy jelentőségűek a drénezés ha­tására beálló kedvező változások is, így: a gyökérzóna mélyülése, a pórustér nö­vekedése, az aerobmikroorgaoizmusok életkörülményeinek javulása, számszerű növekedésük, a talajhasználat, a talaj­termékenység javulása, az ennek követ­keztében növekvő vízelvonás, az eva­­potraospiráció növekedése. A kedvezőbbé vált vízgazdálkodású területen, intenzív legelő létesítésével a gazdaságossági tényező is fontos sze­repet játszik. A vakonddrénezett terület 3—4 évig használható ilyen talajadottságok mel­lett. Ezután a drénjáratok beomlanak. A terület 2 vagy több szakaszban, fel­váltva történő működtetése a terület szennyezettség-terhelését csökkenti, hi­szen egy-egy területrészre 3—4 év után kerül ismét szennyvíz. Az éppen nem öntözött szakasz táp­anyag-utánpótlása (feltöltése) bizton­ságosan megoldható annak veszélye nélkül, hogy a tápanyagok a talajvíz­be, és a talajvízzel a Zagyvába mosód­nának. Javaslatunkat természetesen valós tényadatokkal kell kiegészítenie a gaz­daságnak. Be kell szereznie az öntözés­re tervezett terület genetikai talajtér­képét a drénezési szakvéleménnyel együtt. A szakvélemények pontos labo­ratóriumi és helyszíni talajkémiái és ta­lajfizikai vizsgálatokon alapulnak. A biz­tonságos, környezetkímélő és gazdasá­gos szennyvízelhelyezés csak a tudomá­nyos alapokon nyugvó ismeretanyag al­kalmazásával oldható meg. Szókéné Galambosi Márta Vízépítő művezetők zsebkönyve A Műszaki Könyvkiadó 1983 őszén Markó Iván szerkesztésében kiadta a Víz­építő Művezetők Zsebkönyvét, amelyet tíz gyakorlott mérnök írt. A zsebkönyv a kö­vetkező 16 fejezetben tárgyalja a vízépítés ismereteit: I. Vízi létesítmények hidrológiai és hidraulikái ismeretei II. A vízépítésben alkalmazott anyagok és építőelemek III. Földműépítés, kotrás és karbantartás a vízépítésben IV. A kő- és növényi anyagú művek építése és karbantartása a vízépítésben V. Vízi beton- és vasbeton szerkezetek építése, szerelése és karbantartása VI. Csővezeték építése, szerelése és karbantartása VII. Kútfúrás, kútépités és kútkarbamtartás VIII. Víz elleni szigetelés és hézagkialakítás IX. Vízépítési műtárgyak gépészeti és villamos berendezései X. Korrózióvédelem XI. Munkatér víztelenítése XII. Települések víz közműveinek építése, üzemeltetése és karbantartása XIII. Vízi létesítmények építésszervezése XIV. A vízi létesítmények műszaki szabályai XV. Vízi létesítményeik hatósági engedélyezése XVI. Vízügyi szervezetek, művezetőképzés A zsebkönyv számos ábrájával, táblázatával tartalmazza a vízépítésben dol­gozó technikus művezetők munkájában felmerülő műszaki problémáik megoldásá­nak módjait. Tárgyalja a műszaki tervezés elemi ismereteit és a létesítés (építés­­szerelés) részletes technológiai leírásait, a technológiák alkalmazásához szükséges gépek jellemzőit. A zsebkönyv különösen alkalmas a vízépítés építésvezetői számára műszaki segédletként és alkalmas a vízépítési technikusvizsgóra való felkészítéshez is. Táb­lázatait pedig a vízépítési gyakorlat szakemberei széles körben hasznosíthatják. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom