Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 1. szám

A fejőházi szennyvíz

ártalommentes elhelyezése

get az elővásárlási jog okozta, bár magában Ausztriában ezt a rendelet (Fischordnung) szigorúan megtiltotta.

A komáromi halászokat a 16. század második felétől súlyos kellemetlenségek érik. A király 1562-ben elrendeli, Hogy a vizát és a többi nemes halat a halászok szabadon ne adhassák el. Ezeket a halakat kötelesek az Itteni erődítményben bejelenteni és illő áron eladni. Ha a hall a halászoké marad, őfelsége részét, vagyis a halnegyedet meg kell váltaniuk.

Szerencsére a kellemetlenségek sem vették el halászaink kedvét a halak fogásától és értékesítésétől. A komáromi halpiacon mindig volt néhány halasszekér, amely az árut széthordta a piacokra. Sokszor a megfogott hal nem is volt elegendő. Az 1592. évben például Borbély Tamást, amikor Bécsbe indult, részben a szomszédos falvak látják el vizákkal'.

Idők folyamán azonban a hazai és külföldi kereskedők szállításai komoly halhiányt okoztak. Vármegyéink ilyenkor hiába igyekeztek a hiányok pótlására. Komárom város is több határozatot hozott. Az 1699. és 1700-bain elreadőlteket 1707-ben megújították és a következőkké! bővítették: Ha a fiserek (az idegen kereskedők) nem akarnak felhagyni a halvásárlással, minden rajtakapáskor 12 forint bírságot fizessenek, halaikat kobozzák el, bárkáikat törjék széjjel. Az a halász, alki halait nem a piacra viszi, hanem a fisereknék adja el, szintén 12 forint büntetést fizessen.

Hail pedig sóik kellett, különösen azután, hogy a helytartótanácsot 1724- ben Pozsonyba telepítették. A tanács 1773-ban a hallak árairól kért információt, illetve annak félterjesztését rendelte el. Az 1774. évben a. halak árai a következők voltaik: a halkereskedők a szomszédos uradalmak vizeiből a csuka fontját (56 dkg) 12, a ponty fontját 10 dénárért vehették meg (ugyanezek árai a piacon 16 és 13 dénár). Az 1775. évi Iimitáció már több halfajta árát határozza meg: a márna, ponty és más kisebb halféleség fontja 12 dénár. A harcsáé 25 dénár, a tok és viza egészben fontanként 30, darabokban 40 dénár. A ikecsege fontja 20 dénár.

Magában Komáromiban is limitált árakon adták a hallat. Az árak meghatározásánál a három rend (a nemesség részéről a szolgabíró, a katonaságtól a „seregbíró”, a polgárságtól pedig a városi főbíró) képviselői játszották a főszerepet.

Érdekes látvány lehetett a régi időkben a komáromi halpiac — írja egy helyütt Rovács Albin — midőn 80 vagy több vályú mellett árulták, mérték és vágtáik ki a szebbnél szebb halakat a napbarnította halászok és a tűzrőfpattant menyecskék. Körülöttük a vásárlók sokasága tolongott, a háttérben meg a külföldi és vidéki halkereskedök lesték az idő múlását, hogy ők is rávethessék magúikat a Duna Ízes halára (képzeljük el, akkor még ilyen volt!), amellyel messze vidékéken virágzó kereskedést űztek, s melyet elevenen besózva és hosszú pálcikákra fűzve, megszárítva hoztak forgalomba.

Tok Béla

Az ipari és mezőgazdasági termelés nagy ütemű fejlődésével egyre több vizet használnak fel, s ennek következtében egyre több szennyvíz keletkezik.

A használt vizeik újrahasznosításának egyik legkézenfekvőbb megoldása, hogy a mezőgazdasági öntözés szennyvízzel történik.

Ebben az esetben a talaj öntisztuló képességét veszik igénybe. Alkalmazásakor gondot kell fordítani arra, hogy ne károsítsák a talaj öntisztuló képességét, ne szennyezzék a talajvizet és ne veszélyeztessék a külső környezetet.

Egyetlen új mezőgazdasági technológiának sem szabad az ökológiai környezetet úgy megbontania, hogy a növények és állatok alkalmazkodóképességét veszélyeztetné, éppen ellenkezőleg, a talajt, a vizeket, a levegőt és az élőlényeket védenie kell a szennyezések mérgező hatásától.

A Heves megyei Agrober tervezői felkeresték a BUVIZIG illetékes osztályát, javaslatot kérve a zagyvaszántói „Zagyvavölgye” Mgtsz fejőházi szennyvizének ártalommentes elhelyezési megoldásához. A szarvasmarhatelep területi elhelyezkedése szennyvízelhelyezés, hasznosítás szempontjából igen kedvezőtlen adottságú. Észak és Dél irányában Apc és Zagyvaszántó községék, Keletről a Mátra előhegyei, nyugati irányban pedig a Zagyva folyó határolja.

A környező meredek dombok nem alkalmasak a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítására. Az erre alkalmas terület a tehenészeti teleptől nyugatra, a Zagyva-öntések által létrehozott, jelenleg legelőként hasznosított, mintegy 8— 10 hektárnyi terület, amely enyhén a Zagyva felé lejt. Egyértelmű tehát, hogy a szennyvíznek ezen a területen történő hasznosítása igen gondos előkészítést, megválasztást kíván, hiszen a Zagyva folyó vizének minősége a KGST 1981- ben kiadott ideiglenes irányelvei alapján III. osztályú; vízminőség-javítása fontos feladat.

A környezeti adottságokat, a környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve, a mélylazításos altalajöntözéssel (vakonddrén) történő szennyvízelhelyezést megfelelőnek találjuk ezen a területen.

A szennyvíz gazdaságos, környezetkímélő mezőgazdasági hasznosítását mindig egyedileg kell elbírálni, a helyi adottságok pontos feltárása után.

Javaslatunkat a következő adatokkal támasztjuk alá: A fejőházban 16—30 m3/nap szennyvíz keletkezik. Zsírfogón keresztül egy 100 m3-es oldómedencébe jut. A medence megtelte után szippantókocsival távolítják el a szennyvizet, amely a 4—5 napos fordulók miatt igen költséges.

Környezeti viszonyok: Domborzat. A Zagyva-völgye a Pásztói Mátra és a

Pásztói Cserhát találkozásánál terül el. Az ősi növényzet kiirtása utat nyitott a talajpusztulás folyamatának, az eróziónak. A lepusztult talajrétegek a völgyben felhalmozódtak. A Zagyva és mellékfolyói a lehordott talajrétegeket hordalékkúpokba rendezték.

Meteorológiai adatok: A kijelölt terület a Bacsó Nándor-íéle éghajlati körzetbeosztás szerint a VI. ez. főkörzetbe, az Északi Hegyvidék éghajlati tájába tartozik. Függőleges tagoltsága miatt mező- és mikroklímában leggazdagabb vidékünk. A különböző irányú völgyek napsütéses, hőmérséklete, csapadéka helyenként ugrásszerű különbségeket mutat.

Hidrológiai viszonyok: A terület hidrológiai viszonyait a domborzat mellett a Zagyva folyó alakította ki. A termelőszövetkezeti tapasztaltatok szerint a területen vízállás az 1970-es évek közepén történt Zagyva-vízrendezés óta nem volt. Talajvízállásna, vizenyős területre utaló sásos-nádas, savanyúfüves növényzettel nem találkoztunk. A területen levő 2 db ásott kút vízszintje 2,0—2,5 m körüli volt. A domborzati adottságokból kifolyólag a talajvíz a Zagyva felé áramlik. A szennyvízelhelyezés tervezésénél ez a körülmény meghatározó.

Talajtani adaték: A zagyvaszántói „Zagyvavölgye” Mgtsz területéről nem készült üzemi, genetikus tailajténkép. A pásztói „Béke” Mgtsz területéről az OMMI Budapesti Talajtani Osztálya 1974-ben részletes talajtani szakvéleményt készített, melynek déli területei talajtani, meteorológiai, hidrológiai, domborzati adottságaikat tekintve, közel azonosnak tekinthetők a Zagyvavölgye Mgtsz szennyvízelhelyezésre tervezett területével.

Magyarország genetikus talajtípusainak, altípusainak és változatainak szisztematikus jegyzéke szerint, a szennyvizes öntözésre javasait terület a IX. Folyóvizek és tavaik üledékének és lejtők hordalékainak talajai — főtípusba tartozik. Ebbe a főtípusba tartoznak azok a talajképződmények, amelyek:

— Folyóvizek vagy tárak hordalékain, öntésein keletkeztek. Az állandó újraöntések következtében a talajképződési folyamat gátolt, vagy megszűnt az öntéshatás, de a hordalékeredetű talajképző kőzet tulajdonságai jelentősen befolyásolják a képződő talaj tulajdonságait.

— Azok a talajok, amelyek az erózió során lemosódott hordalékok felhalmozódásából keletkeztek.

Altípusa: Karbonátos, több rétegű, humuszos öntés: (39/3). Területünkön barna erdőtalajokon és Jejtőhordalék talajokon alakult ki ez a talajtípus, de az eltemetett régi agyagos és humuszos rétegek a talajvíz hatására kissé szétiszapolódtak.

20