Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 7. szám

X. vízminőségi szeminárium A X. Vízminőségi Szeminárium első vitaindító előadását dr. Pásztó Péter tartotta meg „Felszíni vizeink minősége az ivóvízellátás szempontjából” címmel. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a felszíni vizeink minősége és ebben be­álló változások tükrözik a vízgyűjtőn folyó gazdasági-társadalmi változáso­kat, a technikai fejlettséget és az élet minőségének a színvonalát. Ezeknek a sokszor ellentmondásos tényezőknek ere­dője az időszakosan változó karakterű — de egyre bonyolultabb problémákat okozó — vízminőség. Az előadó ezt követően rövid áttekin­tést adott az elmúlt évszázad vízminő­ségi változásairól, majd bemutatta a Duna-völgy, a Tisza-völgy, valamint na­gyobb állóvizeink jelenlegi vízminőségi helyzetét, utalva az e témával össze­függően beküldött dolgozatok fonto­sabb megállapításaira. A továbbiakban az előadó rámutatott arra, hogy a vizeinket szennyező anya­gokat két csoportra oszthatjuk: — azokra az anyagokra, melyeket a természet hozott létre és kialakult a fo­gyasztó, lebontó rendszerük is, melyek­nek végtermékei energiaszegény, termé­szetbarát vegyületek, valamint — az ember által előállított anyagok­ra, — elsősorban szintetikus termékekre — melyek stabil vegyületek, természe­tes lebontó rendszerük nem lévén tar­tósan megmaradnak, és oldat, emulzió, vagy szuszpenzió formájában vannak jelen élővizeinkben. Ezek az anyagok nemegyszer káro­sak az emberre és az ivóvízellátás so­rán ezen anyagok távol tartásáról, teljes vagy részleges eltávolításáról gondos­kodni kell. Mindkét csoportba tartozhatnak olyan anyagok, melyek önmagukban nem len­nének károsak, de valamilyen szinerge­­tikus hatás következtében vagy éppen az ivóvízellátást megelőző vízelőkészítő technológiák során váltak veszélyes anyagokká. Ezen anyagok távol tartása a vízminőség-védelem, a vízminőség­szabályozás feladata. A vízminőség-szabályozás feladata tehát a vizeinkbe jutó egyre nagyobb mennyiségű és egyre szélesebb spekt­rumban jelentkező szennyező anyagok távol tartása, illetve elviselhető mini­mumra szorítása államigazgatási és műszaki eszközökkel. Az államigazgatási eszközök: — a szennyvízbírság — a kötelezés és — a Vízügyi Alapból folyósított tá­mogatás. Vizeink minőségét számos műszaki eszközzel szabályozhatjuk, mutatott rá az előadó, így a szennyvizek tisztításá­val, a környezetkímélő gyártástechnoló­giák bevezetésével, szennyvizek káros anyagainak hasznosításával, szennyvi­zek tarozásával és időszakos leengedé­sével. Az előírt határkoncentráció biz­tosítható hígítóvízzel, a szennyező anyagnak a környezetben végtelen híg koncentrációban való szétoszlatásával. A környezetben való szétoszlatás tárgyköréhez tartozik dr. Szolnoky Csaba és munkatársai a „Partközeiben a Du­nába vezetett szennyvíz levonulása" cí­mű dolgozata. A szerzők a Paksi Kon­zervgyár dunai szennyvízbevezetése kap­csán vizsgálják a keveredés kérdését. Helyszíni kísérleti vizsgálatok és erre alapozott számítások útján elemzik a lehetséges diszperziós viszonyok hatá­sát az elkeveredésre és az eredmények alapján, hasonló mederviszonyok ese­tén gyakorlatilag kielégítő pontosságú számítási megoldásra tesznek javasla­tot. Várhatóan a biológiai tisztításnak is reneszánsza következik. Újra előtérbe kerülnek a természetes tisztítási módsze­rek, biooxidációs tavak, és az öntözéses elhelyezés. Minden bizonnyal új irány lesz a biológiai szennyvíztisztítás terüle­tén a műtárgyelmélettel való szakítás és a „bioengineering" szemléletben a fer­mentációs ipar eredményeinek hasznosí­tása. Az előadó befejezésül rámutatott azokra az okokra, amelyek következmé­nyeként a vizeinket érő hazai szennyező­anyag-terhelés mind a szennyező anya­gok összmennyiségében, mind pedig fajtájában növekedni fog az elkövet­kező években, majd javaslatokat tett a bajok megelőzését szolgáló intézkedé­sekre. Ezek az alábbiak: — a nagytérségi vízvédelmi szempon­tokat, a kiemelt vízvédelmi területek mintájára tovább kell érvényesíteni, a nagyobb hatékonyság érdekében, — a meglevő víztisztító telepek technológiai intenzifikálását el kell vé­gezni és az üzemvezetést felelőssé és érdekeltté kell tenni a szennyvíztisztí­tás gondos üzemeltetésében, — támogatni kell a természetes szennyvizelhelyezési módokat, — ösztönözni kell a nyersanyagsze­gény hulladékmentes, illetve hulladék­­szegény gyártástechnológiákat, — ipartelepeknél a víz visszaforga­tása mellett a szennyező anyagokat is hasznosítani kell (anyagáram visszafor­gatás), üzemen belül (reuse) és üzemen kívül (recycling), — növényvédő szerek és műtrágyák árának helyes alakításával a mezőgaz­dasági üzemeket ösztönözni kell a ta­karékos és okszerű felhasználásra, — az üzemek szennyvíztisztításának mértékét tovább kell individualizálni. — Megnyugtatóan szabályozni kell a hulladéklerakás kérdését, ki kell jelöl­ni a hulladéktemetők helyét, — a felszíni vizek szennyeződésének jobb nyomonkövethetősége, az újabb és újabb szennyező anyagok kimutatható­­sága érdekében a megkezdett jóirónyú műszerfejlesztési programot végre kell hajtani és tovább kell fejleszteni: a nagyértékű bázisműszereket igénylő vizsgálatokra központi bázismérőhelye­ket kell létrehozni, illetve ágazaton kí­vüli szakvizsgálati bázison kell kapaci­tást biztosítani. — Megkülönböztetett súlyt kell he­lyezni a gazdasági és műszaki tervezés­re (pl. az infrastruktúrát ugyanúgy kell tervezni, mint a gazdaság más alap­vető szektorait), — a kutatást különösen az első idő­szakban az olcsó és gyors megoldások szolgálatba kell állítani (természetesen az alapkutatások változatlan elvárása mellett), — a műszaki fejlesztés is első időben a gyors eredményt hozó megoldásokra törekedjen, a hazai és a külföldi kuta­tási eredményekre, know-how-kra és li­­cencekre támaszkodva, — a tipizálást és egységesítést a szennyvíztisztítás területén is szorgalmaz­ni kell, — meg kell teremteni a vízminőség­védelem ipari hátterét, akár hazai, akár a KGST integráción belül. A Vízminőségi Szeminárium következő előadását dr. Ollós Géza egyetemi ta­nár tartotta „A felszíni vizek tisztításá­nak időszerű kérdései” címmel. Az előadás felhívta a figyelmet arra, hogy — az ivóvíztisztítás tervezését egyre inkább a komplex szemléletigény jel­lemzi, — a környezetvédelem és az ivóvíz­­tisztítás fokozottabb összehangolása a jövőben elengedhetetlen. Az ivóvíztisztítással kapcsolatos kö­vetelmények közül kiemelendő: az ivó­víztisztítás a természetbeli vízminőség­védelmet nem helyettesítheti. A nyersvízminőség, vízminőségszabá­lyozás korszerű jellemzéséhez példaként — a fémfajták előfordulási formáit, — a hordalékfázisok és a nehézfém­kötési módok lehetséges kapcsolatát, — a folyók öntisztulásával kapcso­latos új vonásokat, — a szaganyagok tekintetében pedig az anyagcsere-termékek molekulái szer­kezeti sajátosságait tekintette át rövi­den az előadó, majd az ivóvízellátás súlyponti témáit részletezte a követke­zőkben : a) Derítés. Ez esetben a — fém-hidroxo-komplexek figyelem­­bevételének alapvető fontosságát, — a stabilitás-határ diagram alap­ján való szemlélet átvételét, ennek alap­ján — a vegyszerbekeverés okszerűbb ter­vezését kell megvalósítani. b) Lassúszűrés. A lassúszűrés valódi céljait, mechanizmusait az előadás rész­letesen tárgyalta. Adottak a biológiai tisztítást befolyásoló anyagok kémiai és fizikai sajátosságai, az anyagok visel­kedését és eltávolítási mértékét befolyá­soló tényezők, a lebontódás különböző mechanizmusai, az idő és szennyező­­anyag (tápanyag)-koncentrációk hatá­sai. c) Ózonos oxidáció. A reakciómecha­nizmusból kiindulva arra a következ­tetésre jutunk, — hangsúlyozta az elő­adó — hogy az ózon ma már nem tekint­hető csupán fertőtlenítő megoldásnak, hiszen szerepe a tisztítórendszerben meg­választott helyétől, az ott levő vízbeli redukáló anyagoktól függően, más — fontos — hatásokat is eredményez. d) A fertőtlenítés mechanizmusaiból kiindulva, a fertőtlenítés időbeli lefo­lyását, az azt befolyásoló paramétere­ket, a reaktorhidraulikai igényeket, a THM-képződés fő okait, a THM kiküszö­bölés szóba jöhető eljárásait, oxidációs levegőztetéses, adszorpciós eljárásokat) az előadó részletesen tárgyalta, 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom