Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 7. szám

A Magyar Hidrológiai Társaság életéből

Lapunk előző számában hírt adtunk a Magyar Hidrológiai Társaság ez év július 4—6-ig Szarvason megrendezett V. Országos Vándorgyűléséről és röviden összegeztük az első két szekcióban elhangzott előadások tartalmát. Jelenlegi számunkban a III. szekció munkájáról, valamint a Vándorgyűlés keretében megrendezett X. Vízminőségi Szeminárium témáiról adunk rövid áttekintést.

*

A III. szekció a vízgazdálkodási adatbázis fejlesztésével kapcsolatos kérdések megvitatását vállalta magára. Ennek keretében az első előadást Dohnalik József tartotta „Az adatgyűjtés és feldolgozás, figyelemmel a távérzékelés és a számítástechnika nyújtotta lehetőségekre” címmel. Előadásából a számítástechnika vízrajzi alkalmazásával foglalkozó részt emeljük ki. Az előadó e témát érintve a következőkre utalt:

A vízrajzi adatfeldolgozás és a gépi adattár kialakításának mintegy tíz éve tartó folyamata túlságosan lassú ütemű és azzal a veszéllyel jár, hogy a közbenső eredmények a fejlesztési folyamat megvalósítását befolyásoló személyi és technikai feltételek és eszközök módosulása következtében kárba vesznek. Anélkül, hogy e helyzetet előidéző okokat részletesebben elemeztem volna, biztos vagyok benne, hogy közöttük 4 lényeges szerepet játszott. Ezek:

— az Országos Vízjelző Szolgálat időkritikus feldolgozásain kívül a vízrajzi információellátás egyéb területein nem volt meg az a feszítő erő és gyakorlati igény, ami a gépi adattárolást és feldolgozást kikényszerítette volna:

— a fejlesztési tervek rövid átfutási idejű megvalósításához nem álltak rendelkezésre a szükséges pénzügyi eszközök és a megfelelően képzett szakemberek;

— túlságosan elterjedt a fejlesztési munkában is a „mindent elölről kezdeni" munkastílus, mely az előző eredményekre nem kíván támaszkodni;

— az elektronizáció és információtechnológia újabb és újabb eredményei szinte ösztönözték a tervezőket a folyamatos változtatásra.

Melyek hát a vízrajzi adatfeldolgozás és tárolás korszerűsítésének eddigi eredményei és további feladatai? — tette fel az előadó a kérdést, majd így folytatta :

Az áttekintéshez jó alapot nyújtanak az 1981-ben elindított „Egységes vízrajzi adatbázis és eszközrendszer kialakítása" elnevezésű központi fejlesztési program megvalósításáról készített VITUKI jelentések és a Vándorgyűlésre e témában benyújtott dolgozatok.

Elkészült a VITUKI-ban a vízrajzi adatbázis-kezelő rendszer, FORTRAN nyelvű

programba ágyazható elemek formájában. Az adatkezelőrendszer kialakításánál a „gépfüggetlenséget", mint követelményt és a vízrajzi szolgálat számítógépeit, mint adottságot figyelembe vették, így áttelepítése FORTRAN compilerrel rendelkező gépekre megoldható. A rendszert áttelepítették a Felsótiszavidéki VÍZIG TPA—L gépére és tervezik az áttelepítést más VIZIG-ekhez is.

Kidolgozták a VITUKI-ban az egységes vízügyi számítógéphálózatra alapozott vízrajzi adatfeldolgozás és tárolás rendszertervét. A rendszerben a nyers vízrajzi adatbázisba kerülő adatok elsődleges feldolgozása történhet kötegelt üzemmódban,- továbbá közvetlenül terminálról interaktív üzemmódban és távoli állomásokról meghatározott időközönként lekérdezett információkat fogadó programok útján. A felhasználói adatbázis a másodlagos ellenőrzés után áll elő. A vízrajzi adatforgalomban szereplő más népgazdasági ágba tartozó informácórendszerekből és külföldről átvett, ill. átadott adatok mozgása a nyers vízrajzi adatbázisban történik, mivel ezek az információk is a másodlagos feldolgozást segítik. Az operatív célú, azaz időkritikus adatszolgáltatás is a nyers adatbázisból, minden egyéb felhasználói igény kielégítése a végleges adatbázisból történik.

A vízrajzi adatfeldolgozó rendszer modellje alapján megkezdődött az országos vízrajzi gépi adatbázis fizikai megvalósítása a vízmérce-állomások törzsadatainak, az utóbbi évek napi vízállás-adatsorainak és a vízhozamgörbék jellemzőinek a betöltésével. Ez év elejétől az Országos Vízjelző Szolgálat napi munkája során használja az adattárakat az előrejelző programok futtatásához.

A III. szekció napirendjén szerepelt Puskás Tamás „A vízgazdálkodási adatbázissal szemben támasztott igények és azok kielégítése” című előadásának megvitatása is. Az előadó az adatbázis bővítésének igényével kapcsolatban az általános kérdések felvázolása után azokra az igényekre mutatott rá, amelyeket a jelenlegi adatbázisra támaszkodva nem lehet kielégíteni, amelyek tehát az adatbázis bővítését kívánják. Ilyen bővítési igény persze sok van, és ezért itt most csak azokat foglalom öszsze — hangsúlyozta —, amelyekre nézve valamilyen konkrét országos terv készült, különösen pedig azokat, amelyeket éppen a Vándorgyűlésre érkezett dolgozatok mutatnak be.

a) Az igények nagy része arra vonatkozik, hogy további folyamatokra, jelenségekre terjedjen ki a vízrajzi adatgyűjtés. Olyan folyamatokra, jelenségekre, amelyeket korábban nem vontunk be a megfigyelésbe, vagy más aspektusból vizsgáltunk.

— Külünösen a mezőgazdaság szempontjából jelentős a síkságok felszíni és felszín közeli hidrológiai folyamataira vonatkozó adatbázis fejlesztése. Annak,

hogy a belvizek hidrológiai problémái közel sincsenek olyan mélységig tisztázva, mint pl. az árvizek vagy általában a vízfolyások hidrológiai kérdései, a problémák bonyolultsága mellett lényeges oka a belvizekre vonatkozó adatállomány elégtelensége.

Dr. Pálfai Imre dolgozatában rámutat arra, hogy a belvízvédelmi naplókban, belvízi dekádjelentésekben meglevő — nagy részben becsült és közelítően számított — adatok alapján is jelentős hidrológiai következtéseket lehetett levonni a Vízgazdálkodási Keretterv korszerűsítése során. Javaslatokat is ad a belvízi adatgyűjtés, nyilvántartás, adatközlés fejlesztésére, és foglalkozik a mintaöblözetek szerepével.

Éppen ez a témája Kendrella János— Kiss Attila—Cserkúti Andrásné dolgozatának is, amely a hagyományos belvízrendezés és a korszerű melioráció eredményének összehasonlító vizsgálatához szükséges adatgyűjtés kialakítását mutatja be egy kísérleti belvízöblözetben.

Mindkét dolgozatból kitűnik, hogy a belvízi vízrajzi adatgyűjtésnek ma is gyenge pontja még a belvízi lefolyás megbízható, folyamatos nyilvántartása, különösképpen az, hogy technikailag ezt reális költség mellett oldják meg.

Dr. Kiss István egyik dolgozata a talajvíz vízszintes áramlásának a belvízképződésben betölthető szerepével foglalkozik, tapasztalati megfigyelések alapján.

— Az előbbi belvízi adatigény mellett a síkságokkal kapcsolatos és mezőgazdasági szempontból nagyon jelentős másik adatigény a felszíni víz és a talajvíz közötti kapcsolatrendszer jellemzőire, a háromfázisú fedőréteg vízháztartási jellemzőire vonatkozik,

— A mélyebb, karszt- és rétegvizek adatgyűjtő hálózata az egyes nagy vízművek és bányavízkivételek környezetére korlátozódik. A vízellátás fejlődésének figyelembevételével időszerű a karszt- és rétegvíz-adatgyűjtés kiterjesztése a közbenső területekre is.

— A vízrajzi adatbázis leginkább fejlesztendő része a vízkivételekre és használtvíz bevezetésekre, valamint a létesítmények és tevékenységek környezeti hatására vonatkozó adatállomány.

b) Egy másikfajta igény a hazai vízrajzi adatbázisnak abból a jellegzetességéből fakad, hogy nélkülözhetetlen részét alkotják a Duna-medence országhatárunkon túli részének adatai is, és ezek rendszerint szűkösnek bizonyulnak az adott gyakorlati feladatok megoldásához. Szabóné Zemenszky Ildikó dolgozata bemutatja, hogy a legutóbbi években pusztán a nyílt publikációk alapján melepően nagy vízrajzi és vízgazdálkodási információmennyiséget sikerült összegyűjteni.

c) Az adatbázis bővítésével összefüggő igények sorába tartozik végül az adatgyűjtés időbeli és térbeli sűrítésére irányuló törekvés.

11