Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 7. szám
Kitüntetések november 7-e alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából kiemelkedő gazdasági, politikai és társadalmi munkájuk elismeréseként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az OVH elnökének javaslatára kitüntetéseket adományozott vízügyi dolgozóknak. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült dr. Benedek Pál a VITUKI intézeti igazgatója, Keszte János, az OVH szolgáltató szervezetének igazgatóhelyettese és Pékár István a VIZÉP igazgatója. A Munka Érdemrend ezüst fokozatának kitüntetését kapta dr. Alföldi László az OVH főosztályvezetője, Bakos Márton az Észak-Dunántúli Víz- és Csatornaművek öntözési körzetvezetője, Csolcz István a Dél-Dunántúli VÍZIG kotrómestere, Fekete Mihály az Észak-Dunántúli VÍZIG osztályvezetője, Gulyás Antal a Tiszántúli VÍZIG gátbiztosa, Hernesz János a DÉLVIÉP osztályvezetője, Jerkovics József a FOKA lakatos csoportvezetője, Lőrincz József a Nyugat-Dunántúli VÍZIG betanított munkása, Paróczai Dezső a TRW osztályvezetője, Pálos Éva az Alsódunavölgyi VÍZIG nyugdíjasa, Pintér János a Közép-Tiszavidéki VÍZIG gátbizlosa, Szigeti Tamás a VIZITERV osztályvezetője és Vincze Antal a DRW üzemvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozatának kitüntetését vehette át Besenyei János a VIZÉP gépszerelő csoportvezetője, Czutor János az Alsó-dunavölgyi VÍZIG lakatos csoportvezetője, Fehér László a DMRW előadója, Fekete Béla a TRW gépkezelője, Hegedűs István a DRW villanyszerelője, Kátai József a Közép-dunavölgyi VÍZIG vezető szerelője, Kovács Dezső az Alsó-Tiszavidéki VÍZIG szerelője, Nagy Rudolf a Vízgazdálkodási Intézet osztályvezetője, Nyakas József a DUVIÉP vasbetonszerelő brigádvezetője, Nyerges Bálint az ÉRW TMK csoportvezetője, Ozsvári László a Hanyi—Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat ügyvezető igazgatója, Pásztor Béla a Felső-Tiszavidéki VÍZIG asztalos csoportvezetője, Robotkay Béla a VIKUV osztályvezetője, Törőcsik Ferenc a KEVITERV irányitó mérnöke és Ugóczki György az Észak-Magyarországi VÍZIG gátőre. A Kiváló Munkáért kitüntetésben 330-an, elnöki elismerésben 170-en részesültek. Elkészült a kapuvári víztározó pacitású telepekre vonatkozó fajlagos beruházási költségeket is. Néhány, az ábra szerkesztéséhez szolgáló adatot tájékoztatásul a 2. és 3. táblázatokban adunk közre. A 4. ábrából egyértelműen látszik, hogy általában lehetséges olyan költségcsökkentést eredményező megoldásokat találni, melyeknél a szennyvíztisztító (illetve annak I. üteme) az ún. „klasszikus” megoldások beruházási költségének 40—60%-ából megvalósítható. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy itt „recept"-szerű megoldások nincsenek, hanem minden esetben optimum vizsgálatot kell végezni. Ennek feltétele az, hogy egyértelműen kell ismerni a tisztító berendezés végleges kiépítésének megoldását, annak időrendi kiépítési fokozataival, és feltétlen jól kell ismerni fentebb bemutatott megoldások technológiáját és megvalósítási variációit. Ez tehát azt jelenti, hogy legalább műszaki tanulmányi szinten ki kell dolgozni a végleges (távlati) megoldást és csak, ha ez elkészült, lehet dönteni afelől, hogy az I. ütemben, illetve átmenetileg milyen megoldást célszerű alkalmazni. A költségösszefüggések kiértékeléséből a következők vonhatók le: a) 100—3000 m3/d kiépítési kapacitású tartományban előnyös lehet a szakaszos rendszerű (utóülepítő nélküli) teljes oxidációs eleveniszapos tisztítás a végleges kivitelben történő építéssel, különösen akkor, ha már az I. ütemben 2 levegőztető medenceegység kiépítése az igény és, ha a további kiépítési ütem megvalósítása 8—10 éven belül várható. b) 2500 m3/d feletti kiépítés esetében, ha az I. ütemben min. 2 db levegőztető medenceegység megvalósítása az igény és bővítés 8—10 éven belül várható, nagy terhelésű eleveniszapos tisztítás acél anaerob rothasztóval előnyös megoldás lehet. c) Az esetben, ha az első kiépítést 8—10 éven belüli további bővítés nem követi, 3000 m3/d kiépítési kapacitásig általában a teljes oxidációs földmedencés szakaszos tisztítási rendszer az előnyös. 3000 m3/d feletti kiépítési igénynél, különösen akkor, ha a távlatban is anaerob iszapkezelés van előirányozva, a nagy terhelésű szakaszos földmedencés megoldás acél anaerob rothasztóval célszerű megoldás lehet. d) 100—5000 m3/d között bármely szennyvízhozamnál a mezőgazdasági elhelyezés előtisztítással, egyértelműen a legmegfelelőbb megoldás, akkor, ha a végleges megoldás is a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása lesz, tehát van „partner”, aki egész évben átveszi a szennyvizet. A mezőgazdasági elhelyezés természetesen akkor is szóba jöhet, mint ideiglenes megoldás, ha a végleges kiépítésben nem szennyvízhasznosítást terveznek. Ilyen esetben azonban e módszer alkalmazása csak akkor indokolt, ha a végleges kiépítés 7—10 éven belül nem várható és ha ennek a módszernek az összes feltételei különösen kedvező módon biztosítottak (terep, talaj, talajvíz, beépítettségi adottságok stb.) Dr. Benedek Pál—Tasfi László Fontos szakaszához érkezett a kapuvári vízműtelep több éve tartó építése: az Észak-Dunántúli Közmű és Mélyépítő Vállalat kivitelezésében elkészült az 1000 köbméter víz befogadására alkalmas felszíni víztározó. A mintegy nyolc méter magas, kör alapterületű talplemezen álló építmény külső köpenyét előre gyártott elemekből alakították ki, maga a tározó zsaluzással épült, betonból. A létesítmény a fogyasztási csúcsok kiegyenlítésére szolgál: éjjel töltik majd fel, s a benne levő víz biztosítja a nappali csúcsidőszakokban a Rábaközi kisváros biztonságos vízellátását. A vízműtelepen hat kút már üzemel, 5400 köbméteres naponkénti teljesítménnyel. A továbbiakban újabb kutakat fúrnak, s megépítik a víztározó ikerpárját is. Elkészülte után a vízműtelep tízezer köbméter vizet szolgáltat naponta, így nemcsak a helyi lakosság és az ipari üzemek vízellátása oldódik meg, hanem a négy városkörnyéki községé is. A községek belterületén előreláthatóan társulati formában építik meg a vezetéket. Szükség lesz újabb gerincvezetékek építésére és a meglevő városi hálózat rekonstrukciójára is. A teljes beruházást a tervek szerint 1987-ben adják át. Határvízi tárgyalások Sopronban A Magyar—Csehszlovák Határvízi Bizottság szeptember 24—29. között tartotta 45. ülésszakát Sopronban. A bizottság a határvizek vízgazdálkodási kérdéseinek keretében megtárgyalta a Duna közös szakaszán végzett építési, kotrási és hajóút-kitűzési tevékenységet és meghatározta a további feladatokat. Felülvizsgálta és elfogadta a meder és a hajózási viszonyok javítása érdekében szükséges szabályozási munkálatok terveit. Az ülésszakon áttekintették az Ipoly, a Tisza, a Bodrog, a Hernád, a Sajó folyók szabályozásával összefüggő kérdéseket és az elmúlt évi árvízvédekezés során kialakult együttműködés tapasztalatait. Megállapították, hogy az együttműködés a megállapodásoknak megfelelően kifogástalan volt, a kölcsönös tájékoztatás elősegítette az eredményes árvízvédekezést. A bizottság részletesen megtárgyalta és értékelte a határvizek minőségét is. Eszerint a Duna, az Ipoly, a Sajó és a Ronyva vízminősége javult, illetve az előző évi értékekhez viszonyítva nem romlott. Megállapították, hogy a Duna közös szakaszán, valamint a Bódva, a Szartos patak és a Bodrog határszelvényében az elmúlt évben rendkívüli szennyezés nem fordult elő. Jóváhagyták az ülésen azokat a munkaprogramokat és terveket, amelyek a határvízi együttműködés további javítását, elmélyítését szolgálják. A 45. ülésszak jegyzőkönyvét dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese és Vladimir Margetin szlovák erdő- és vízgazdálkodási miniszter írták alá. 10