Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 7. szám
NOVEMBER FÉNYE Az emberiség új történelmi korszakát teremtő eseményére, a Nogy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezünk. 1917. november 7-én győzött az első olyan társadalmi forradalom, amely minőségileg újat alkotott: a kizsákmányoltak, az elnyomottak hatalmát hozta létre. Nemzeti ünnepe ez a nap a Szovjetuniónak, a hatalmas ország minden népének, nemzetiségének. De november 7-e egyben nemzetközi ünnep is. 1917 őszéig vezetheti vissza szabadságának gyökereit,valamennyi szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság is. Felbecsülhetetlen jelentőségű e nap a kommunisták immár több mint 50 milliós nemzetközi seregének, akik tudják, hogy a forradalomért vívott küzdelem legelső sorában az Október vöröskatonái harcoltak. Az 1917-es Pétervárra tisztelettel gondolnak a világ minden sarkában azok, akik harcosai a társadalmi haladásnak, akik a nemzeti függetlenség és felszabadulás ügyének szolgálatát elválaszthatatlannak tartják az imperializmus elleni küzdelemtől. Az október jelentőségét mindinkább felismerik azok is, akik világszerte nagyra becsülik a forradalom szülötte, a Szovjetunió következetes békepolitikáját. A magyar nép szemében október felbecsülhetetlen érték. Büszkén mondhatjuk, hogy a magyar haladás erői nem maradtak távol az emberiség legújabb kori történelmét meghatározó események formáitól, az orosz proletárforradalmároktól. A magyar hadifoglyok százszámra léptek a bolsevik pártba. Tízezrével vettek részt a forradalom, a polgárháború fegyveres harcaiban, az első munkás—paraszt állam védelmében. A Nagy Október tükrében forradalmárokká edződött magyar vörös katonák tapasztalataikat az első magyar proletárhatalom, a Tanácsköztársaság javára hasznosították. A Szovjetunió áldozatos, felszabadító harcai nyomán népünk lehetőséget kapott, hogy győzelemmel fejezze be az uralkodó osztályokkal folytatott évezredes harcát, az emberhez méltó életért. A felszabadulás óta eltelt közel 4 évtized többet lendített országunk gazdaságán, társadalmán, mint korábbi évszázadok sora. A Nagy Október ténye és öröksége kezdettől fogva állásfoglalásra késztet. Az állásfoglalások — politikusoké, államférfiaké, költőké vagy íróké — lehetnek mellette, szólhatnak ellene, egy tényt azonban nem hagyhatnak figyelmen kívül: az emberiség sorsát meghatározó tényezőként létezik a szocializmus, a szocialista világrendszer. Amikor az emlékezés az ünnepi pillanatokban tiszteletadásra késztet minket, akkor a múlt tanulságait a ma valóságának fényeivel is szembesítjük. A Szovjetunió mára szocialista nagyhatalom lett, a nemzetközi erőviszonyok meghatározó tényezőjévé vált. Az 1917-es forradalomtól, s a forradalom szülöttjétől a Szovjetunió létezésétől elválaszthatatlan mindaz, ami a társadalmi haladásért történik a világban. Október forradalmának folytatásként, a Szovjetunió II. világháborús győzelmei nyomón bontakozott ki, s lett az imperializmus élleni harc döntő tényezője, a szocializmus útján járó országok ereje. Az 1917-es forradalom adott ihletet, ösztönzést és támogatást a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, a gyarmati rendszer felszámolásáért vívott küzdelemnek. Mire tanítanak bennünket az 1917-es esztendő viharos, forradalmi napjai óta lepergett évtizedek? Arra, hogy az az út, amelyet az emberiség 67 évvel ezelőtt Szovjet-Oroszországban kezdett el és ma már három földrészt fog át, helyes és igaz út, minden nép számára a jövő útja. Egyre szélesedik és mind több nemzet választja bizalommal, hittel, hogy rajta haladva munkálkodhassék küzdelmes életének jobbra fordításáért. Október eszméi élnek és hatnak. A harc tovább folyik a szocializmus és a kapitalizmus, a béke hívei és ellenségei, a társadalmi haladás és a rekció között, de más pozíciókból, mint a történelmi október idején, mert a szocializmus testet öltött, életerejét szüntelenül növeli a Szovjetunióban és a szocialista világrendszer országaiban. Október eszméjének és szülöttének a Szovjetuniónak, a szocialista világrendszernek a léte, szocialista közösségünk öszszeforrottsága, a kommunista és munkás pártok, a nemzeti felszabadító mozgalmak együttesen olyan hatalmas erőt jelentenek a változó világban, amely képes rá, hogy a haladás, a béke ügyét képviselje és előbre vigye. 84 magyar 7 \7izgazdálkodá> TARTALOM A KGST VVÉ ülése Poznanban 1 Elnöki Értekezleten tárgyalták 3 Vízügyi újítási és találmányi kiállítás 4 Egyszerű megoldású szennyvíztisztítási technológiák 7 Flírek 10 A Magyar Hidrológiai Társaság életéből 11 Vallomások a Tiszáról 14 Duna menti vázlatok (Harangok és haranglábak) 16 Aranymosás a Felső-Tisza vidékén (Vízügyi történelem) 19 Százéves a megújult „Nagy András János" kút 22 Arcok a vízpartról 24 Az októberi Herpály 27 Vízügyi lapokban olvastuk 28 Cikkeink szerzői Borza Dezsőné, Benedek Pál—Tasfi László, Csevár Antal, Dávid József, Harmat Péter, Kása Csaba, László Ferenc, N. László Endre, Szalai Csaba, Szokács László, Szőnyi István. Cimképen: Őszi holtág Hátsó boritón: A szolnoki hídnál rendkívül alacsony a Tisza vízállása Szerkeszti a SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG. Főszerkesztő: DR. LÁSZLÓ FERENC. Szerkesztőség címe: BUDAPEST l„ Fő u. 48—50. Budapest, Pf. 351. 1394. Telefon: 352-731. KIADJA A LAPKIADÓ VÁLLALAT, Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT vezérigazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (postacím: Budapest V.( József nádor tér 1. — 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre: 80,— Ft. Egyes szám ára: 10,— Ft. Külföldön terjeszti: a MAGYAR MÉDIA H—1392 Budapest; Postafiók 279. Telex: 226207. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 25 873 Készült a Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat nyomdájában, Budapest VII., Kazinczy u. 3/b. — 84/1290 — F. v. Fischer Tibor HU ISSN 0139—1372
