Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 6. szám
Az „Égöttek" után kutatva utam a maroslelei halotti anyakönyvekhez vezetett, melyek egyike bizonyítékot szolgáltatott. 1907. március 29-én éjjel 11 órakor Lele Feketecsárda nevű kerületben tűzvész áldozatai lettek: Bicők János, napszámos, algyői 22 éves; Kerekes János napszámos, 42 éves; Fodor József napszámos, 22 éves — mindketten Bóka (Torontói megye) lakhelyűek és Bogár Péter napszámos, 22 éves sándorfalvi lakos. A maroslelei plébánián is megtaláltam négyőjük halotti anyakönyvi bejegyzését. A halál oka: égés. Igaz József írásos nyomát a makói halotti anyakönyv bizonyítja: elhunyt 1907. március 30-án délután 4 órakor. Foglalkozása: földműves. Tápé Tanya 73 szám alatti lakos. A leleiek azt állítják, hogy hét „Égöttet" temettek el a lelei temetőben. Mint a lelei halotti anyakönyv is tanúsítja, az elhunytak hozzátartozói közül csak Bicők János édesapja volt jelen az anyagkönyv-vezetésnél, s ő sem vitte el fiát, hogy a gyevi földben nyugodjék. A többi ,,Égött"-et Zettl Tamás (feltehetően ő volt a vállalkozó) anyakönyvezted, s ezek szüleinek ismeretlen volta is azt tanúsítja, hogy az adatokat bemondás útján jegyezték be hozzátartozóik távollétében. A temetés 1907. április 2-án volt Leién. Valószínűnek látszik: az algyőiek, amikor nagypénteken nem kapták meg a munkabérüket — Bicők János kivételével — az ünnepekre hazamentek. Ezek szerint Bicők János lett volna az, aki az ő keresetüket is hazaviszi a nagyszombaton történő bérfizetés után. A közel 77 évvel ezelőtti tűzeset túlélőjéről nem hallottam, nem tudok. Rácz Sándor Iráni szakemberek az OVH-ban Mezőgazdasági szakemberekből álló hat fős iráni delegáció látogatott az OVH-ba, ahol a magyar vízgazdálkodással ismerkedtek. Dr. Zákonyi János, a Nemzetközi Főosztály vezetője fogadta a TAURUS képviselői által kísért küldöttséget, mely 2 hetet töltött Magyarországon. Az iráni vendégek áttekintést kaptak a magyar vízgazdálkodás szervezeti rendszeréről, megtekintették a „Vizekről" című filmet. Szalóky József és dr. Bőgi Károly ismertették a mezőgazdasági vízhasznosítás helyzetét. A küldöttség tagjai anyagokat kaptak a vízügy vállalatainak exportajánlatairól is. A delegáció egy napot töltött a VITUKI-nál. A kéthetes magyarországi tartózkodás végén rendezett zárómegbeszélésen a vendégek elismerően nyilatkoztak a magyar vízgazdálkodásról. AZ IL$( MEDERÁTMETSZÉSEI A KÖRÖSÖKÖI A Körösök és Berettyó folyók a szabályozások előtt kiöntéseikkel hatalmas területeket borítotok el. Az elöntött területek nagy része az árvizek levonulása után sem volt alkalmas művelésre. A török hódoltság megszűnése utáni új életben, az árvizek elleni elgátolások végzésére kötelezték a lakosokat. Jöttek a már részben ismert nagy árvizek. 1746—1806 évek között nyolc nagyobb árvíz volt vidékünkön. 1802-től Vay Miklós királyi biztos kinevezésével próbálták a vízrendezési ügyeket előbbre vinni. 1808-ban Gyulán értekezletet tartottak a Körösök, Berettyó folyókkal érintett birtokosok, a folyók szabályozása céljából. Az értekezleten adókedvezményt helyeztek kilátásba azoknak, akik saját költségükön vízrendezési munkák végzését vállalták. Ezek után már történtek némi munkavégzések, megkezdték a folyómedrek kitisztítását, de a folyók kanyarulatainak levágásával is kísérleteztek. Úgy a korábbi, mint ez idő tájt végzett ilyen munkák semmi eredményre nem vezettek, mert hiányzott belőlük az egységes elképzelés és a folyók teljes ismerete. 1816-ban a korábbi árvizeket is felülmúló elöntést okozott a Tisza és minden mellékvízfolyása. Fél évig volt elöntve a Körösök—Berettyó vidéke. Állandóan napirenden volt e kérdés és tenni kellett valamit. 1818-ban a Nagyváradi Helytartó Tanács megbízta Huszár Mátyás lugosi (Lugos régen Krassó—Szörény, most Temes megyei város) vízépítő mérnököt, hogy az egész Körös—Berettyó vízrendszeréről felvételt készítsen. 1820-ban további megbízást kapott Huszár. 1823. június 30-ra Huszár és 6 segédmérnök munkatársa elkészítette (Magyarországon az első) az összefüggéseket is figyelembe vevő tervet a Körösök—Berettyó vidékéről. Ez a terv 72 db nagyméretű térképlapot tartalmazott. A terveket a „só felemelt árából" 4000,— Ft költséggel készítették el. Teltek az évek — de ezen nemzetközi színvonalú tervből — csak apróbb részletek valósultak meg. Vay Miklós halála után 1828-tól Zieh Ferenc lett a királyi biztos, aki napirenden tartotta továbbra is e kérdést. 1829. szeptember 1—5. között Várad— Olasziban (Nagyváradi városrész) tartottak nagy jelentőségű értekezletet a tiszántúli vármegyék és városok képviselői és a terület nagybirtokosai. Az ötnapos értekezleten megtárgyalták a vizek rendezése ügyében szükséges legsürgősebb tennivalókat, amelyeket megyénként kellett elvégezni 1829—1934. között. Az 1830-as év ismét árvízzel kezdődött, mely magasabb lett mint az 1816 évi. Az árvíz után Huszár Mátyás bejárta az egész árvízsújtotta területet. A kiöntések nagyságát a Körösök— Berettyó völgyében, a Tisza mellett a Maros betorkollásáig 805 649 hektárra becsülte. Ez az árvíz ismét hátráltatta a betervezett munkavégzéseket. A nagyváradi értekezlet után Békés vármegye megbízásából Beszédes József (1787—1852) mérnök néhány mederátmetszési tervet készített, a Kettős-Körös szakaszára. De a programba vett munkák közül csak a bal oldali, a Békés— Mezőberény Határán levő ún. Belenczéresnél (régebben Szil—Bokor zug, most Görög zug a neve) levő átvágást sikerült elvégezni. Az átmetszés helye a jelenlegi szelvényezés szerint a 14+750—14+980 tkm között van. Az átvágás helye azért lett itt választva, mert ezen a területen jelentős nagyságú és igen jó minőségű termőföld csatlakozott a folyóhoz és ezt a területet a Kettős-Körös árvizei állandóan veszélyeztették. Másik döntő ok az volt, hogy a terület a br. Wenckheim család több ágának birtokában volt és az érdekeltek szorgalmazták az átvágási munka végzését. A megtervezett átvágási munkát 1834. szeptember 11-én — 150 évvel ezelőtt — kezdték meg és november 29-én fejezték be. Az átvágással a Kettős-Körösnek 2400 öl (4550 m—s) hosszú kanyarulatát vágták le. A készült új csatorna 121 öl (230 m) hosszú és 2 öl és 1 láb méretre (2X189,6+31,6 cm) ásták ki. A mélysége 4 láb (4X31,6 cm) lett. Az átvágásból kiemelésre került 1392 m3 föld. Ezen kiásott földet 30 m távolságra, az átvágás jobb és bal oldalán rakták le, igen kezdetleges formákban. Az ingyenes közerővel végzett munkavégzésben 5914 gyalogos és 102 szekeres napszám merült fel. A munka végzéséhez a közerőt Békés község adta, a szerszámokat a br. Wenckheim család biztosította. A Hármas-Körös hazánk legkisebb esésű folyója volt a szabályozás előtt. A Szarvas—Szt. András közötti mélyen benyúló szabálytalan alakú ún. Kákafoki nagy kanyarján, a kiömlött árvizek csak lassan tudtak a folyóba visszahúzódni. A vizek egy része, a mélyebben fekvő részeken megfeneklett és nagy kiterjedésű mocsarakat képezve, óriási területeket vont el a művelés alól. Az állandóan napirenden tartott vízrendezési kérdések során többször szóba jött a teljes déli irányú 29,632 m—s kanyarulat levágása, de Szarvas és Szt. András községek határozott ellenzése miatt, erre nem került sor. A két tele-20
