Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 5. szám
GONDOLATOK Д környezetvédelem etikai összefüggéseiről Az utóbbi évtizedben egyre többen és egyre többet foglalkoznak a környezetvédelem kérdéseivel. Egyesek riadót fújnak, kétségbeesett végveszélyt jeleznek, mások — jórészt mellőzvén a realitásokat — alábecsülik a probléma súlyát. Felvillan a természetnek való kiszolgáltatottság fatalista értelmezése éppúgy, mint a természetfölötti hatalom túlértékelése, sőt annak rejtett gondolata is, hogy a természet inkább ellenség, mint barát. Ezekben az álláspontokban megtalálható a technikai fétis, éppúgy, mint a technika lebecsülése, megvetése. Olvashatunk az érdek és az erkölcs szembeállításáról és a jog túlértékeléséről, vagy különböző törekvések idealizálásáról. Egyesek a vizet, a levegőt, mások a talajt és a hulladékot tekintik a téma fő összetevőjének. 1. Sok a jogos és jogtalan aggódás, jószándékú vagy türelmetlen tett és tenniakarás, út- és megoldáskeresés, igényes műszaki-gazdasági elemzés. A domináló realitás mellett a kérdésben bizonyos egyoldalúság, leszűkítettség figyelhető meg, kisért a vulgarizmus vagy az utópia veszélye. Nem egy esetben zavar a fogalmi apparátus tisztázatlansága és értelmezésének kérdőjelei. Kétségtelen, hogy az emberi környezet védelme, pontosabban további humanizálása nagy jelentőségű és hosszú távú világprobléma. Az is tény, hogy korunkban ezt olyan egymással összefüggő folyamatok állították előtérbe, mint a gyorsuló ipari fejlődés, a káros melléktermékek hulladékok tömeges megjelenése, az urbanizáció, a népesség szaporodása és tömörülése, az újra nem termelhető természeti erőforrások egy részének kimerítése stb. Mindez joggal váltja ki a különböző szakterületek érdeklődését és megoldást kereső közreműködését. Az egész folyamat legfontosabb tényezője — az ember. A mai történelmi korban végbemenő jelentős társadalmi-tudományos-technikai változások, éleződő, vagy kiéleződött ellentmondások egyre jobban igazolják az engelsi koncepció megalapozottságát. Engels A természet dialektikája című munkájában így ír: „... az állat csupán felhasználja a külső természetet és egyszerűen jelenlétével hoz létre benne változásokat, az ember a változtatásaival céljai szolgálatába állítja azt, uralkodik rajta ... De azért ne kérkedjünk túlságosan a természeten aratott emberi győzelmekkel. A természet minden ilyen győzelemért bosszút áll rajtunk. Noha mindegyiknek elsősorban azok a következményei, amelyekre számítottunk, de másod és harmadsorban egészen más, előre nem látott hatásai vannak, amelyek az első hatásokat fölöttébb gyakran megszüntetik ..." Ma az emberiség a történelmi korszakváltás sorsfordulóját éli. A természet és önmagunk feletti tudatos „uralom” ellentmondásokkal átszőve, egyenetlenül de realizálódik. Mindez abban a történelmi időszakban következik be, amikor a tudományos-technikai forradalom a kibontakozás szakaszába került. Ezeket a koncepciókat, feltételeket és történelmi körülményeket is figyelembe kell vennünk a környezetprobléma emberi társadalmi, filozófai. etikai megközelítése során. 2. A természetet és a természethez való viszonyt összetettebb és tágabb értelemben, azaz a valóságos viszonyoknak megfelelően célszerű értelmeznünk. A természet ugyanis nem konkrétizálódik csak a külső természetre. Alapvető formái: a külső, a társadalmi és az emberi természet. Az ember munkatevékenysége révén állandóan alakítja mindhármat. A tertermészetfeletti „uralom" nem azonos a természet elnyomásával, az uralkodó oldal nem leigázza, hanem kibontakoztatja a természetet, azaz vezeti azt, A döntő, hogy a fejlődés során a természet és a társadalom viszonyában harmonikus egymásbanlétük domináljon. Az embernek nem legyőzni kell a természetet, hanem körültekintő, hasznos tervezéssel, tudományos előrelátással, 20
