Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 5. szám
Hajóvontató hám a Duna Múzeumban toll engedelmeskedik. De a toll így fut a papíroson: Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél mely ha fája kidől, sokáig ö sem él. * Alkalmi idegenvezetőként Babits gyakran vitte vendégeit városnéző sétára — ahogy ő nevezte — a „Magyar Firenzébe". A képtárat és a kincstárat szerette legjobban. Kolozsvári Tamás oltárképét, a Selmecbányái M. S. mester kálvária-sorozatát, a főszékesegyházi kincstár „csodálatos Mátyás kálváriáját" látniok kellett a vendégeknek is. Legalább a levegőjéből szippantsanak Magyar Firenzének. Megismerni úgysem ismerhetik meg egyetlen délelőttön. De kivéve a benszülött esztergomiakat —, ki modhantja el magáról, hogy ismeri ezt a várost? Hiszen a királyi palotához is kevés egy nap! Sokszor megfordultam Esztergomban. Közelítettem Dorog és Visegrád felől, partjához siklottam a Duna hátáról. Valahányszor földjére léptem, elfogott valami furcsa láz. Más városban kiválasztok magamnak egy teret, elüldögélek egy vendéglőben. Esztergomban valami szorító veszteségérzés kerít hatalmába. A Bakócz-kápolnába diákkorom óta nem léptem be. Hiszen ott már jártam . .. Jártam, de nem emlékszem rá. Oda kell futnom, meg kell néznem, mert hátha nem lesz többé alkalom. Régóta szeretném megismerni Antal Károly szobrászművész Szent István domborművét. Merre is van a Szent Tamás-hegy? Legalább félszázszor jártam Esztergomban. Megnyílt előttem a kincstár ajtaja, láttam a koronázási ezüstkeresztet, a Zsigmond ivókürtöt, a Suky-kelyhet, de nem láttam még a tizenötödik századi miseruhákat. Bejutottam a főszékesegyházi könyvtárba, százhúszezer kötet, hétszáznyolcvanhárom ősnyomtatvány birodalmába — ötven esztendeig járhatnék ide, akkor sem lapozhatnék bele mindegyikbe. Megnéztem a Balassi Bálint Múzeum régészeti gyűjteményét, de találkozni szeretnék Florváth Istvánnal, a múzeum igazgatójával, aki nem nyugszik bele, hogy egyetlen lelet is a föld alatt maradjon. Ügy tudom, már nyomon jár, már sejti, hol keresse IV. Béla sírját. S ha megleli, talán az elveszett királysírok rejtélyéhez is kulcsot talál... A Keresztény Múzeum faláról nézett rám Balassi Bálint olajjal festett arcmása, de nem láttam még a középkori magyar faszobrászat alkotását, a garamszentbenedeki úrkoporsói. Megkerestem Sobieski János emlékművét — a lengyel király verte ki a törököt Esztergomból —, fényképeztem Vak Bottyán házát, álltam a párkányi csata emléktáblája előtt — 1919 májusában az eszergomi munkások elkergették az intervenciós csapatokat —, s még mindig hiányérzetem van. Apám az esztergomi öreg temetőben nyugszik; halottak napján gyertyát gyújtok a fejénél. De még nem kerestem meg a domboldolon a földre bukott sírköveket, még nem próbáltam kibetűzni a száz, kétszáz és háromszáz esztendő előtti esztergomiak nevét. Még mindig nem mondhatom, hogy ismerem Esztergomot. Még mindig csak ismerkedem vele. Ehhez az ismerkedéshez tartozik, hogy elsétálok a Kölcsey utcába, átmegyek egy boltíves múlt századi kapu alatt, s belépek a Magyar Vízügyi Múzeum épületébe. Akik megalapították, nem találomra választották az új múzeum otthonául Esztergomot. „Kanyargó Dunának ékszere" — énekli meg Berda József Esztergomot. És valóban, a Duna hirtelen kanyart vetve úgy karolja át Esztergomot, mintha ezüstpalástot borítana rá. Mintha a többiek rovására is ezt a várost szeretné felékesíteni. Valaki azt mondja mellettem a folyosón: nem illik Esztergomhoz, nem illik a műemlékekhez a kubikostalicska és a kenyereszsák. Nagyon is ide illik! Az eszergomi Várdombról egy egész országot igazgattak az Árpád-házi királyok. Ebbe az országba beletartozik a vizet rekesztő halász, a sáncot építő várjobbágy is. Nemcsak beletartozott — ő tartotta fenn ezt a hazát. Nagyon is helye van a fejszének és a bográcsnak a királyi városban! És nagyon örülök, hogy ide képzelhetem magam mellé Viglási Illést, az öreg csongrádi kubikost. Tudom kigyúlna a szeme, kihúzná a derekát a mészszagú termekben, ha látná: fő helyen tartják itt a hámot, amelybe ifjú korában, a csatornák partján befogta magát, s becsülete van a kétszarvú talicskának, amellyel ötven esztendő alatt fél megyényi földet elhordott. Nézne nagyot Dankó János is, a megvénült dunai hajós, aki kitűző hajóján fölszedte s kirakta a két országút piros bójáit, s ha megszomjazott, a folyóba merítette a vödrét. Hiszen a vasmacskától a sodronykötélig itt minden együtt van, amivel dolga akadt az életében. Múzeumok látható vagyona: szerszám, térkép, műszer, makett. Ám a látható, a tárgyi gazdagság mögött mindig az emberi szellem ragyogását kell feltételeznünk. A mindenkori érték-, és leletmentők előtt előbb vagy utóbb az emberi tudás nemes fénye ragyog fel. Köztudatba került-e Magyarországon az a tény, hogy Európában elsőként nálunk indult meg a vízügyi mérnökképzés? Az Institutum Geometricumot Budán alapították az 1700-as esztendők végén. S még ennek a mérnökképzésnek is volt előzménye, méghozzá a Pozsony melletti Szencen, a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert szülővárosában. A múlt század elején meginduló nagy hazai folyószabályozások, vízrendezések — évszámra négy és félmillió hektárt borított ár vagy pangó víz — a legmagasabb szintű műszaki felkészülést kívánták meg. Az egyetemi színvonalú képzést, és a képzéshez méltó tanítványokat. Huszár Mátyás, Vedres István, Beszédes József, Vásárhelyi Pál nemcsak zseniális emberek, de előrelátó nemzetgazdák is, akiket higgadt országépítő akarat irányit. Nélkülük szegényebb, szürkébb, féloldalas lenne az esztergomi múzeum. Tőlük vezet az út a Viglási Illésekhez, a Dankó Jánosokhoz, a kubikosokhoz, a hajósokhoz, a gátőrökhöz, az erejüket és szorgalmukat áldozó névtelen százezrekhez. Kása Csaba Új rendszerű technikusképzés Baján települési vizgazdálkodó szak indul Szeptemberben esti és levelező tagozaton, az 1985/86-os tanévben pedig nappali tagozaton is — a megfelelő feltételek kialakításától függően fokozatosan — elkezdődik az új rendszerű technikusképzés. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint a középfokú szakképzést adó szakközépiskolákban érettségizett dolgozók már jelentkezhetnek az egyéves esti és levelező technikusképzésre. Baján települési vízgazdálkodó szak indul. A nappali képzést ötéves, úgynevezett időkeretben, a négyéves szakközépiskolai szakmunkásképzéssel összehangoltan, mintegy 90 műszaki szakközépiskolában kezdik el jövőre. Az 1985/86-os tanévben választható mechanikai, villamos, vegyészeti, építési és geológiai-földmérési-vízügyi szakcsoportban 53 technikusi szak alapozása kezdődik meg. A második év után a szakközépiskolákban az oktatás további kétéves szakmunkásképzésre, illetve hároméves technikusképzésre különül. A harmadik osztályban a választott technikusi szakra való felvételt alapvizsga előzi meg. A negyedik év végén mindkét ág tanulói érettségiznek; a szakmunkásképző ágon tanulók érettségi képesítővizsgát tesznek — a technikusjelöltek csak a közismereti tárgyakból érettségiznek. Az érettségit követően mindkét ág tanulói tovább mehetnek felsőoktatási inétzménybe. Azok a technikusi szakon tanulók, okik nem élnek a felsőfokú továbbtanulás lehetőségével, az ötödik évben szakmai képzésben részesülnek, majd technikusképesítő vizsgát tesznek. 18
