Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 5. szám
If IZMESTER-nyugalomban Dobi László most tanulja nyugdíjasság szépségét és fájdalmát, noha ez utóbbiból szinte semmi sem látszik rajta. Vidám, derűs, elfoglalt ember. — Tegnap is, pedig vasárnap volt, egész nap dolgoztam — mondja jóleső érzéssel —, Tóth István kedves barátom segítségével, akivel egy házban lakom, garázst építettem. Nos, ez a kedves barát, Tóth István osztályvezető adott helyet és konyakot a jó beszélgetéshez, a kávé is előttünk van, ha az ablakhoz lépünk, odalátunk Dobi László régi munkahelyére. Ugyanis az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság úgynevezett termelési központjában vagyunk és Dobi László itt volt tavaly december 28-ig gépüzemvezető. ÚJÍTÓ, TERVEZŐ... Közben bejön egy fiatalember a szobába, barátságosan kezel velünk, lámlám, ez a nagyfiú az ifjabb Dobi Laci, megkapja apjától a dokumentumokat, mivel reggel sietve érkezett munkahelyére. Lám, mire jó a nyugdíjas a háznál. És még valami: íme, így öröklődik a vízügy szeretete apáról fiúra. — Csak nem örökölte Laci bácsi is a szakmát? Mindenki bácsizza, pedig csak éppen elmúlt hatvan esztendős, tavaly karácsony előtt. — Nem, nem — hárítja el magától a szép feltételezést — elég annyi, hogy én a Fekete-Körösi Armentesítő Társulatnál dolgoztam 1946-tól 1949-ig, merthogy sarkadi vagyok Azután a végén, lám, itt kötöttem ki Szegeden. Sokfelé dolgoztam a szegedi munkahelyig Az államosítás után a Körösvidéki öntöző Vállalatnál dolgoztam, ahol a gyomai kirendeltség vezetője voltam. 1952-ben kerültem Vásárhelyre, ahol kirendeltségvezető lettem. És a szakmát munka közben sajátítottam el. Mérnöki oklevelet nem szereztem, de minden munka érdekelt, ami a vízüggyel volt kapcsolatos. Azt már nem ő mondja, hanem Tóth István, hogy Dobi László annyira megtanulta a szakmát, hogy többszörös aranyjelvényes újító lett, s tervezett is. — Mit tervezett? — Például több úszó vízkivételi művet. Még ma is dolgoznak, az egyik Tiszaszigeten, a másik Szeged környékén, a harmadik Rákóczifalván. Itt, az igazgatóságnál meg szabadtéri szivatytyúállomásokat terveztem. Lám, azonnal érthető az az újító arany jelvény. TÁPÉ KAPUJÁBAN És — mert úgy gondolja —, most sorolja el, hogy mi mindennel tüntették ki az elmúlt évizedek alatt. Emlegeti az Árvízvédelmi Emlékérmet, a miniszteri kitüntetést, a Munka Érdemrend bronz fokozatát. És az ezüstöt, amit most kapott, április negyediké alkalmából. Már mint nyugdíjas. De egy megérdemelt életút végén. — Szerencsés ember vagyok — mondja határozottan s örvend a szerencséjének. — Nem sajnáltam nyugdíjba menni, amikor elérkezett az ideje. Hiszen 38 évi szolgálat van mögöttem. Jó utánpótlást hagytam magam után. Neveltem a munkatársaimat. Jó szívvel és jó emlékkel mentem el. Képzelje csak el, az utolsó évben is gépüzem vándorzászlós élüzem lett! És ez nagy szó volt ám! Akkor nyertük el kilencedik alkalommal ezt a kitüntetést. És a fiam is itt dolgozik, az előkészítő csoportban. De Tóth István ezt megmagyarázza: — Itt, a termelési központban működik az igazgatóság építési és tervezési osztálya, nos, itt, az előkészítő csoportban dolgozik az ifjabb Dobi Laci. Újra a múltra terelődik a szó. Itt vagyunk a Tisza mellett, a körtöltésen túl, Tápé kapujában, Dobi László munkahelyét úgy is nevezték: tápéi szivattyútelep. Innen az ablakból éppen a folyóra látni. Túl a füzeseken, s a hétvégi házakon is túl látszik a folyó. — Vízi ember volt? — Csak félig. Mert nem szerettem a halat. Nem is tudom megfőzni. De a vízhez kijárok. Mártélyra. Ismeri, tudja, hol van? Ott Mártélyon van a Fürst szövetkezet. Nahát, ott lettem én szaktanácsadó. Mert terveznek ott öntöző telepeket, tsz-eknek, melioráció is folyik, s így a szakmában vagyok. De ne gondolja, hogy elhanyagolom a régi munkahelyemet. Dehogyis. Be-bejárok. Némethy Gyula lett az utódom. Ö volt a helyettesem is. — S mi most a szenvedélye? — Igazi nyugdíjas foglalatosságok: úszni járok. Azután kell az a garázs a kocsinak. Van egy Lada 1200-asom. Azt meg lehet nézni. A legszebb kocsi még ma is. Olyan, mint újkorában. Csak tudja, a fene se tudja, hogyan van ez, ha a fiam használja, mindig akkor fogy el a benzin, amikor leteszi. így aztán én tankolok... — Nevet, dehogyis haragszik a fiára. „A MUNKÁM UTÁN..." Ritkán keresték meg újságírók. De mutatja a Délmagyarországot, ebben írt róla Lődi Ferenc, nem akarom olvasni? Mondom, majd a végén. Ha már beszélgettünk. — A fiam ösztöndíjas volt — magyarázza. Majd visszatér magára. — Mondtam, hogy sikeres voltam. Egyszerűen csak a munkám után. Én mindent megkaptam az igazgatóságtól. És milyen szépen búcsúztattak, itt kint, persze hogy itt. Kijöttek a vezetők, a gazdasági és társadalmi vezetők is. És én úgy mentem el, hogy nem is mentem el. Valójában én még mindig itthon vagyok. Ma reggel is, hogy bejöttem, mondtam magamban, az éppen olyan, mintha sose mentem volna el. Jó kollégáim voltak mindig, jó munkatársak. És persze annak idején megkaptam az arany pecsétgyűrűt is. Ahogy az járt, akkoriban, Szép divat volt... Most isszuk a kávét. És neki szabad, mert ma a fia nyűvi a kocsit, hát egy kis konyakot kér még. Így iszunk a nyugdíjas hónapokra, az elkövetkező évekre. f — Én hivatalosan vízmester voltam. Hát nem gyönyörű szó ez? Vízmester! A tápéi gépészeti üzemnél. Háromszor voltam a Vízgazdálkodás kiváló dolgozója, négyszer kiváló dolgozó lettem, van odahaza négy árvízi emlékérmem ... És ez a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Ez a legszebb. Búcsúzunk. Ez olyan ezüst, gondolom, amely bearanyozza Dobi László nyugdíjas éveit, Takács Tibor Megállapították, hogy az Akcióprogramban foglalt feladatokat időarányosan teljesítették, illetve végrehajtásukra az intézkedéseket megtették. Az Akcióprogram területi megvalósításában a vízügyi igazgatóságoknak hatékonyabb szervező, koordináló felvilágosító munkát kell végezniök. — az ágazat fizikai dolgozóinak szakmai képzését és a fejlesztés feladatait. Az ágazat fizikai dolgozóinak képzési feladatait (programját) 1978-ban az OVH vezetése meghatározta. A program megvalósítása kapcsán két vízügyi szakmát vettek fel az Országos Szakmunkás Jegyzékbe. Az országos szakmákban hat iskola, három vízügyi szakmában pedig a vízügyi szervek indítottak képzést. A program megvalósítása révén a vízügyi képzettségű szakmunkásállomány 1087 főre növekedett 1983. év végéig, ami a szakmunkás-állománynak 4,3%-a- A vízügyi szakmásítás során további, mintegy 5000 vízügyi szakmunkás kiképzését kell végrehajtani. Az Elnöki Értekezlet döntése alapján felülvizsgálatra kerül a szakmunkásképzés koncepciója, feladatai, feltételrendszere. Az ágazat fejlődési tendenciáit figyelembe vevően lesznek a további fejlesztés feladatai meghatározva. Dr. Csevár Antal 13
