Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 4. szám

ELNÖKI ÉRTEKEZLETEN TÁRGYALTÁK Az OVH Elnöki Értekezlete 1984. má­jus 4-i ülésén megtárgyalta a vízgaz­dálkodás 1983. évi célkitűzéseinek tel­jesítését, A vízgazdálkodás 1983. évi fő célkitű­zéseit a népgazdaság fejlődését meg­határozó gazdaságpolitikai irányelvek és a VI. ötéves tervben megfogalmazott előirányzatok határozták meg. A célkitűzések megvalósítása érdeké­ben a fő feladatok a következők vol­tak: — a szükségleteknek térben, időben és minőségben megfelelő vízkészlet biztosítása; — a lakosság, az ipar és a mező­­gazdaság indokolt vízszükségletének ki­elégítése ; — a vízkészletek minőségének foko­zott védelme: — a lakosság élet- és vagyonbizton­ságának növelése, a nemzeti vagyon védelme, az árvíz- és belvízkárok meg­előzése, elhárítása; — a felsorolt célok megvalósítása ér­dekében szükséges eszközök gazdasá­gos felhasználása, az optimális haté­konyság érvényesítése. Az Elnöki Értekezlet megállapította, hogy a vízgazdálkodás elmúlt évben is eredményesen fejlődött, az ágazat terv­céljai lényegében megvalósultak, a víz­­gazdálkodás hozzájárult népgazdasá­gunk, társadalmunk fejlődéséhez. A célok között elsőrendű feladat volt a vízellátás és a szennyvízelvezetés fejlesztése. A közüzemi vízművek kapa­citásának fejlesztése — a tervet kismér­tékben túlteljesítve — megtörtént, a mértékadó kapacitás 4410 ezer m3/d-re növekedett. A közcsatorna-hálózat kiépítése is tervszerűen alakult, de a közüzemi szennyvíztisztító kapacitás fejlesztése is­mét elmaradt a tervezettől. A megvalósult fejlesztések révén a la­kosságot érintő ellátottsági mutatók tervszerűen alakultak. A közműves víz­ellátásban részesülő lakosság aránya 81%. a közműves vízellátásba bekap­csolt lakások aránya 44% és a köz­csatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 38%. A vízkárelhárítás területén az árvíz­­védelmi fővédvonalaknak az előírt mé­retre történő kiépítése a tervezettet el­érte. Ugyancsak tervszerűen alakult a belvízrendszerek főművi kiépítettségé­nek aránya, kielégítve a meliorációs munkáknál jelentkező igényeket. A mezőgazdaság vízellátását szolgáló öntöző főművek tervezett kapacitása, a végrehajtott rekonstrukciók eredménye­ként megvalósult, míg a kihasználtság — a III. negyedévi változó vízdíj elen­gedése ellenére — sem javult. A fő gazdasági célkitűzések megvaló­sítását az alábbi összevont ágazati mu­tatók szemléltetik: Allóeszközfejlesztés 101,6% Allóeszközfenntartás 99,7% Termelés-szolgáltatás 110,3% Létszám 99,8% Bérfelhasználás 100,5% Átlagbér 100,1% Termelékenység 110,8% A vízgazdálkodási ágba tartozó gaz­dálkodó szervek 1983. évben munkáju­kat — a szigorodó szabályozó rend­szer követelményeihez igazodva — terv­szerűen végezték. Az Elnöki Értekezlet az ágazat ez évi feladataival kapcsolatban meghatároz­ta, hogy a nehezebbé váló külső és belső körülmények között tovább kell ja­vítani a gazdasági építőmunka haté­konyságát; a reális tartalékok feltárá­sát; az energiával, anyaggal és import­tal való takarékosságot. Az ágazati munka minden szintjén: az irányításban és a végrehajtásban nagyobb fegyelemmel, hatékonysággal kell a munkát elvégezni és tovább kell növelni az irányítás, a szervezés és az ellenőrzés hatásfokát. Az Elnöki Értekezlet megtárgyalta a gazdaságirányítási rendszer továbbfej­lesztése keretében az Országos Tervhi­vatal és a Pénzügyminisztérium által, a beruházási politika céljai, követelmé­nye és eszközrendszere témájában az Állami Tervbizottság számára készített előterjesztést. Úgy döntött, hogy az előterjesztésben megfogalmazottak szellemében át kell tekinteni a vízgazdálkodási ág beru­házáspolitikáját, különös tekintettel a vízgazdálkodás fejlesztésének belső ará­nyaira, a népgazdaság szabályozórend­szeréhez való kapcsolódásaira, a kuta­tás-műszaki fejlesztés eredményeinek a felhasználására és a döntési rendsze­rére. Az Elnöki Értekezlet áttekintette a vízminőségi kárelhárítás 1983. évi ta­pasztalatait és az ebből eredő felada­tokat. A társadalmi-gazdasági fejlődésünk­kel a potenciális szennyező források szá­ma és a veszélyeztetés súlyossága nö­vekszik. A tudomány és technika fejlő­désével újfajta veszélyforrások, ezzel kapcsolatban új védelmi feladatok je­lennek meg. Az elmúlt évben 207 esetben érte rendkívüli szennyezés vizeinket. Az előző évhez viszonyítva számszerű emelkedés nincs, de a tartósan alacsony vízhoza­mok, a lecsökkent öntisztulás miatt a károkozó hatásuk és a népgazdasági szintű veszélyeztetésük nagyobb volt. A vízügyi szervezet a hosszabb ideig tartó, rendkívüli vízminőségi állapotok és rendkívüli szennyezések esetén is bi­zonyította védelmi erejét. A vízminőségi kárelhárítás hatékonysá­gának növelése érdekében, tovább kell fokozni a megelőző tevékenységet (nem­zetközi kapcsolatok erősítésével, üzemi kárelhárítás fejlesztésével, figyelőszolgá­lat javításával); tovább kell javítani a védekezések hatékonyságát a kárelhá­rítási tervek és technológiák továbbfej­lesztésével; fel kell készíteni a vízhasz­nálókat a rendkívüli szennyezésekre és szinten kell tartani a vízminőségi kár­­elhárítást szolgáló kutatási, műszaki fej­lesztési és oktatási tevékenységet. Az értekezlet megtárgyalta az ipari üzemek Vízügyi Alap támogatását és a nyújtott támogatások hatását. Megál­lapította, hogy az OVH 1962 óta rend­szeresen támogatásban részesíti az ipari üzemeket a vízgazdálkodási rendszerük korszerűsítésének megvalósítása érde­kében. Az iparnál a támogatás eredménye­ként közel 4 milliárd Ft állóeszközértékű vízminőségvédelmi létesítmény készült el. Ennek eredményeként számottevően csökkent a befogadókat terhelő szeny­­nyezőanyag-mennyiség és néhány terü­leten (kohászat, cukoripar, textilipar) a felhasznált friss víz mennyisége is. Az ipari üzemek Vízügyi Alap támo­gatása a vízgazdálkodás-politika meg­valósulásának igen ösztönző eszközének bizonyult. A támogatási rendszert az OVH to­vábbfejleszti úgy, hogy a támogatások elnyerése pályázat útján történik. A fel­tételek úgy lesznek megfogalmazva, hogy kielégítsék a vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság védelmét szolgáló kormányprogram követelmé­nyeit. Az értekezleten megtárgyalásra ke­rült még az OVH felügyelete alá tar­tozó vállalatok középszintű vezető állo­mányának és utánpótlásának helyzete. A tájékoztató alapján megállapítható, hogy a vállalati vezetők létszáma mér­sékelten emelkedett. A vezetői mozgá­sok aránya nem haladta meg a 12%-ot. A vezetők pótlása elsősorban belső erő­ből történt, többnyire a káderutánpótlási tervek alapján. A vezető állomány szakmai színvonala jó, az összetétel alakulását azonban a tényleges szakemberkinálat a szüksé­gesnél jobban befolyásolja. A gazdasági, jogi szakemberek után­pótlása a vállalatok többségénél nem megnyugtató. Alacsony a nyelvvizsgával és tudományos fokozattal rendelkezők száma. A középszintű vezetői állomány ked­vező összetételének alakítása érdekében fejleszteni szükséges a személyi felté­telek biztosításának tervezési rendsze­rét. A vezetők értékelésénél fokozottab­ban figyelembe kell venni az utánpótlás nevelésében végzett munka eredményeit és szélesebb körben kell alkalmazni a határozott időre szóló vezetői meg­bízást. dr. Csevár Antal 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom