Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 3. szám
A Tihamér úszókotró a főcsatorna mélyítésén dolgozik — Mi lett a kotrógépek sorsa? Ipartörténeti érdekességnek számítanak . . . — Minden bizonnyal. Hiszen 106,8 kilométeres szakaszt ástak 'ki . . . A főcsatorna megépítése után eladtuk őket. Homokbányákba kerültek, még jó ideig dolgoztak ott. Alighanem végül a roncstelep jelentette az utolsó állomást. De volt velünk egy gáztüzelésű úszókotró is, amely — bár megrongálódott a II. világháborúban — még 1945 után is so'káig szolgált bennünket. — Hogyan alakult Lupkovics Brúnó élete a felszabadulás után? — 1948-ban megszűnt a Társulat. Nyugdíjaztak. Egy hónap után azonban táviraton kaptam, behívtak szolgálatra. Kalocsán és Kecskeméten dolgoztam a Duna—Tisza közi öntöző Vállalatnál. Feladatom volt egy nagyobb öntözés megtervezése. Miután ezzel végeztem, meghívtak a Mezőgazdasági Tervező Vállalathoz. (A MEVITERV-hez.) Egyesülés útján ebből a vállalatból alakult a VIZITERV. Nyugdíjazásomig, 1957-ig a belvíz-szakosztályt vezettem. — Belvizes szakértőnek számított... — Egy sor belvízi tervet készítettem a VIZITERV-nél. — Megemlítené a nagyobbakat? — A Hortobágy térségének fejlesztési terve, tekintettel a keleti és nyugati főcsatorna működésére. A Dunavölgyi belvíz rendszerek kapcsolata a fennsíki területekkel. (Ebben a tervben szerepel először belvizek nagyobb mérvű tárolása.) A Bodrogköz meglevő belvízi rendszerének fejlesztési terve. A Tisza csatornázásának tanulmányterve, melyben a II. vízlépcső helye és a kétoldali nagy öntözőcsatornák vonala foglaltatik benne. (Megemlítem, hogy 1953-ban egy szegedi kongresszuson a Tisza duzzasztása ellen felhozott észrevételeket gyakorlati példák felsorolásával vetettem el.) Sailamin Pál közreműködésével és a belvízi szakbizottság részvételével elkészítettem az első min-A Duna völgyi főcsatorna felújított Bekői hídja (1958) taöblözet tervét Abádszalók határában. (Mihó—Gyolcs) — További tevékenysége? — Nyugdíjazásomig a Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékének munkájában konzultánsként vettem részt. 1957- től a VIZITERV majd a VITUKI tanácsadója voltam. Ez utóbbi szerepköröm 1980-ban szűnt meg. — Nyolcvannégy éves korában . .. — Úgy éreztem, kicsit már fáradt vagyok . . . — Belvizes tapasztalatainak továbbadására gondolt-e? — Több értekezést tettem közzé ebben a témakörben. A „Pestvármegyei Dunavöilgy Lecsapoló és öntöző Társulat munkálatai és jövő feladatai1’ című írás a Vízügyi Közleményekben jelent meg. Ugyanott „A Dunavölgyi Vízgyűjtő fennsíkjának belvízmentesítése” c. tanulmány. A Halászat-ban foglalkoztam a „Belvízmentesítés és Halászat" kérdésével. 1972-ben adtam le a VIZDOK könyvtárába kéziratomat, amelynek „A belvízmentesítés fejlődése a Középduna balpartján" címet adtam. E hosszú pálya tárgyi emlékeiről kérdezem Lupkovics Brúnót. — Nézd — mondja. — Fényiképfelvételeim többségét eljuttattam az esztergomi Vízügyi Múzeumba. Őrzöm két köszönő levelüket. Nekik adtam ugyanis, három múlt századi vízügyi térképet, amelyek a Duna—Tisza közéről készülitek. Volt egy gyönyörű faragott pásztorbotom, az is Esztergomé lett. Minek tartogatnám itt a Márvány utcában? A Duna-vötgyi csatorna építésének idején kaptam ezt a botot az eg/ik kubikostól. Az ő édesapja még pásztor volt az általunk lecsapolt vízivilágban. Tele faragta a botot díszekkel, emberfejekkeil. Népművészeti darab. Az iratok között kis piros dobozt látok. Benne Lupkovics Brúnó 1981-es gyémántdiplomája. Mérnöki oklevél: 1921. Száma 6844." Remélem, három év múllva melléje kerül a vasdiploma is. (kása) 18
