Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 3. szám
Solt-szakálháti öntözöcsatorna burkolása Alpári nyárigát szakasz, melynek során a társulatok bebizonyították életképességüket, és alkalmasságukat arra, hogy megoldják mindazokat a helyi vízügyi feladatokat, amelyek egy-egy üzem keretén belül gazdaságosan nem oldhatók meg. Ez az a fejlődési szakasz, amelyben a társulatok a vizgazdálkodás egységes rendszerének szilárd pillérei lettek. 1977-től kezdődően valamennyi társulatunk foglalkozik a területén a vízhasznosítással, bár konkrét vízszolgáltatást és vízkormányzást 5 társulat végez, melyből kiemelkedik a Szentesi és a Tisza-Marosszögi vízgazdálkodási társulat teljesítménye. Feladataik ellátására korszerű öntözővíz átemelő szivattyútelepekkel, vizhozammérő műtárgyakkal és burkolt csatornákkal rendelkeznek. Jelenleg az Alsótiszavidék területén 7 vizitársulat működik. Alapvető feladatuk a kezelésükben levő közel 3 ezer km helyi jelentőségű közcélú csatorna, a 13 km nyárigát, fejlesztése és fenntartása, a 75 km öntöző csatorna fejlesztése, fenntartása, ugyanakkor e műveken a vizek kormányzása és az öntöző gazdaságok kiszolgálása. A belterületi vízrendezés és az üzemen belüli vízrendezési és meliorációs feladatok ellátása a tagok és érdekeltek megrendelései alapján. Fennmaradó szabad kapactitásuk kitöltésére vízépítőipari tevékenység folytatása. Anyagi fedezetül a saját erőforrások — érdekeltségi alap — (növekedési ütemét a 2. ábra szemlélteti) és a különböző támogatások szolgálnak. A vizitársulatok feladataikat döntő mértékben saját szervezettel, házi kivitelezésben valósítják meg. A vízi társulatok alapfeladatuk keretében 1957 és 1982 között az Alsótiszavidék területén mintegy 700 km új csatornát építettek, illetve közel 2200 km-t újítottak fel. Az 1970-es évek elejétől a vízrendezés fejlesztési feladataik között törekedtek a területükön működő mezőgazdasági termelő üzemek meliorációs munkáinak megvalósítását is elősegíteni. A komplexitás elvének (állami, társulati és üzemi művek egyidejű fejlesztése) maradéktalan biztosításával indult el a Maros bal parti vízrendszer és a Mátyáshalmi öblözet meliorációs programjának megvalósítása is. Termelési értékük fejlődését mutatja be a 3. ábra. A társulatok fejlődésük kezdeti szakaszában feladataik ellátásában csak emberi erőre támaszkodhattak, mivel technikai eszközök vásárlására anyagi lehetőségük nem volt. A fejlődés következő szakaszában már néhány kisebb géppel rendelkeztek ugyan, de jelentősebb eszközöket a vízügyi igazgatóságoktól béreltek. Igazi eszközfejlesztés csak az 1965-ös évet követő időszakban vált lehetővé. Gazdálkodási eredményeik alapján fejlesztési alapot képezhettek, mely biztosította a technikai eszközök gyors-ütemű beszerzését és korszerűsítését, melyet az alábbi táblázat szemléltet: Év Kotró Dózer Tgk Fenntartó gép 1960 — — ___ ___ 1970 17 11 10 7 1975 31 17 16 11 1980 61 38 24 15 1982 60 40 28 24 A társulatok egyenletes fejlődésüket a mezőgazdasági üzemekkel, a megyei Tanácsok Szakigazgatási Szerveivel és a Vízügyi Igazgatósággal való szoros jó együttműködésnek köszönhetik. Jó példái ennek: az elmúlt évtizedben bekövetkezett ár- és belvízvédekezésben végzett kiváló, közös, együttes munka, valamint az üzemek és tanácsok részére végzett csatorna és műtárgy-építési program soron kívüli megvalósítása. VÍZI-KÖZMŰ TÁRSULATOK Létrejöttük szükségességét az előzőekben taglaltuk. Az első ivóvíz és öntöző kúttársulat megalakulását (1957) további 10 követte, ezek azonban csak egyes településrészek vízellátási gondjait oldották meg. Az egész település vízellátását megoldó első társulat 1961- ben alakult „Apátfalvi Törpevízmü Társulat” névre hallgatva. 1982-ig az ATIVIZIG területén 59 vízi-közmű társulat született, ebből 4 szennyvízelvezető és szennyvíztisztító művek építését tűzte ki céljául. A vízellátás 25 éves fejlődése az ATI VÍZIG területén: Társulati A fejlesztés területei 1957 1982 úton megvalósítva Vezetékes vízzel ellátottak száma (ezer fő) 200 600 220 Víztermelő kapacitás (ezer m3/nap) 28 250 48 Vízvezeték hálózat hossza (km) 400 3500 1500 Tározó térfogat (ezer m3) 3 50 10 A csatornamű társulatok (Kistelek, Mezőhegyes, Kunszentmárton, Battonya) 12,5 km szennyvízcsatornát és közel 1000 mVnap szennyvíztisztitó kapacitási építettek ki. Víziközmű beruházások teljes összege 600 millió, melyből 220 lakossági érdekeltségi hozzájárulásból vdlt fedezhető. A települések vízellátása tervszerűen fejlődött, mégis a makói járás lakosságának soronkívüli összefogásából és jó szervezéséből származott, hogy az országban elsőként Nagyéren 1969-ben, befejeződött a teljes közműves vízellátás. Ebben természetesen közrejátszott az is, hogy a 32 ezres Makón is társulati úton valósították meg a város közműves vízellátását. A huszonöt év eredményei a jövőre vonatkozóan garanciát jelentenek,' s egyben meg is határozzák a társulatok további fejlődésének irányát. Kardos Imre Csatornafenntartó gép 15
