Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 2. szám

agyagot fokozatosan morzsalékossá és ezzel áteresztővé tette. A tározott szennyvíz így utat talált a karsztba és fokozatosan elszennyezte azt. E karszt­­ból kapták az üzemek és a lakótelep ivóvizüket. Amikor felfigyeltek a súlyos savas szennyezésre, ki kellett iktatni a karsztvizet a vízellátásból és másik re­­zervoárt kellett keresni. A fővárosi gyógyvizek a karsztból származnak. Nem titok, hogy a buda­pesti gyógyvizek egy-egy pontján is találtak már veszélyes szennyezést a budai karsztba beszivárgó szennyanyag következtében. Karsztvizeink az úgynevezett energia­tengelyhez kötöttek. Barna- és fekete­­kőszén bányászatunk, ércbányászatunk döntő többsége karsztvizes területeken található. Ezeken az országrészeken van nagyüzemeink jelentős része. Itt él te­hát a legnagyobb tömegben a nagy­ipari munkásság. Életkörülményeik nö­velésének egyik alapvető tényezője a korszerű, egészséges vízzel való éllátás. Ennek alapja ezeken a területeken a karsztvíz. A bányászati szennyezések — feltéve, hogy a jelenlegi művelési módszerek és rendszerek maradnak — megfelelő intézkedésekkel a tapasztalat szerint olyan szinten tarthatók, amely mellett eredményesen lehet tisztítani a felhasználás számára. Azok a karszt­­ra települt üzemek azonban, amelyek zömében a szén, érc és nem ércek fel­­használásával termelnek, nem megfe­lelő gondosság és előrelátás esetén a karsztvizet olyan nem bomló és toxikus szennyezéssel terhelhetik, ami a karszt­víz felhasználását lehetetlenné teszik. Ezzel olyan értékes és pótolhatatlan víz­bázisunktól fosztják meg a népgazdasá­got, ami éppen a nagyüzemi munkás­ság százezreinek vízellátási bázisa. A szennyezésnek ma legkevésbé ki­tett felszín alatti vízfajta a rétegvíz. Két­ségtelen, hogy néhány terület kivételével ezeket a vizeket nagyüzemeink még nem szennyezik. A felülről bejutó szennyezé­seket a talajvíztartó réteg kiszűri és a talajvíz elfertőződése árán a mélyebb rétegeket még megvédi. Ez azonban csak késleltető folyamat, mert a szűrő­képesség csökkenésével egyre mélyebb­re jut a szennyezés. Különösen veszé­lyes ez az olyan földtani felépítésű te­rületeken, amelyeken a felszíntől nagy mélységig jó áteresztő rétegek vannak, mint itt a Sajó hordalékkúpján, a Kis­alföldön, vagy Szeged környékén. Ve­szélyes továbbá a hegyek peremein, ahol olyan rétegek vannak a felszín közelében, amelyek a medence belsejé­ben már mélyen vannak. Egyes vizsgá­latok azt mutatják, hogy a felszíni re­gionális szennyeződés akár hetven mé­terig is lejuthatott már egyes területe­ken. A rétegvízszennyezés veszélye lénye­gesen nagyobb és közvetlenebb az üze­mi szennyanyag mélyben való eltemeté­sénél. Ennek két szokásos módja van, a mélyfúrásokban és a felhagyott bánya­üregekben történő elhelyezés. A mély­fúrásokban történő elhelyezésnél a meg­felelő védőburokban letett anyag ve­szélytelen. De mert a védőburok visel­kedését hosszú távra nem ismerhetjük, ilyen esetben is olyan földtani környeze­tet kell kiválasztani, amelynél a védő­burok esetleges meghibásodása sem okoz vízfertőzést. Sokkal veszélyesebb az, ha az üzem szennyvizét mélyfúrá­sos kútban nyeleti el. Ez ugyan illegá­lis dolog, de több olyan eset fordult elő, amikor korróziót okozó, vagy mérgező vizet nyeletett el az üzem területén levő kútban, mert tönkre tette volna a csa­tornahálózatát, esetleg a tisztítóberen­dezését. Ezek a mesterkedések különle­gesen veszélyesek, mert akár évtizedekig „űzhetik" észrevétlenül, s amikor a hosszú idő után észreveszik már hatal­mas víztömegek fertőződtek meg vissza­fordíthatatlanul. Fordult már elő olyan is, hogy az üzem felhagyott mélymű­velésű bányaüregekben helyezte el az üzemi szennyvizet, s csak akkor derült ki, amikor ezt legalizálni akarta. Az üzemek közvetlen rétegvízszeny­­nyezése mellett ma országosan jelentős a felhagyott mélyfúrású kutak réteg­vízszennyező hatása. Korábban, a ve­zetékes vízellátás előtt mindenki saját kút építésére törekedett. Az Alföldön ahol lehetett, szinte minden házban volt egy mélyfúrású kút. Amikor fokozatosan kiépültek az országban a vízművek, ezekkel a kutakkal tovább már senki nem foglalkozott. A kútfejet megszüntet­ték, de a gyakran több száz méter mély cső bent maradt és mint egy otthagyott injekciós tű fertőzi a felülről kapott szennyezéssel a mély rétegeket. Ahogy a korrózió évtizedek alatt megeszi a csövet, úgy válik egyre veszélyesebbé a visszamaradt kút. A vezetékes víz­ellátás kialakítása előtt Hódmezővá­sárhelyen például 976 mélyfúrású kút volt. Most néhány új kút látja el a vá­rost. A felhagyott kutak közül ma már alig néhányról tudunk valamit. A bányászat a szokásos módszerek és rendszerek méllett a felszín alatti vizet csak mérsékelten szennyezi és a fel­szín alatti vízre nem jelent különösebb szennyezési, fertőzési veszélyt. Fel kell azonban figyelni minden új technoló­giára és meg kell gondolni annak kör­nyezetvédelmi vonatkozásait is. Nehogy a termelés során derüljön ki mellékha­tása a felszín alatti vizek veszélyezte­tésében jelentkezve. A jelentősen iparosodott országokban számos helyen adódott vízjárvány az elszennyezett felszín alatti vizektől. Ná-Az OVH Nemzetközi Főosztályára február 9-én látogatott Kea Kannara, a Kambodzsai Népi Köztársaság bu­dapesti követségének első titkára, sajtó­attasé. Kea Kannara ismertette azokat a gon­dokat, amelyekkel a vízgazdálkodás, a vízellátás és a szennyvízelvezetés terén küzd az ország, elsősorban a főváros Phom-Phen. A Pol-Pot rezsim még töb­bet ártott, mint a gyarmatosítók, mert megszüntette a régi vízellátási és csator­názási rendszerek üzemeltetését ezek­nek mindössze csak egytizedét hagyta működésben a kormányzati szervek ki­szolgálására. Veszteségüket fokozza, hogy a japánok által kiépített vízellátá­si rendszernek még a terveit is eltüntet­ték, így a helyreállítási munkálatokat csak nagyon nehezen kezdhetik el. lünk már súlyos vízjárványok voltak épí­tési, üzemeltetési és törvénybe ütköző cselekedetek miatt. Úgy mondhatnánk, hogy a hazai vízjárványok még mindig túl sokszor jelentkeznek. Ez azonban eddig nem a félszín alatti vizek elszeny­­nyezésének voltak következményei, mert a felszín alatti vízből emberi fogyasz­tásra felhasznált víz egészségügyi el­lenőrzése hazánkban jól meg van szer­vezve és idejében észrevszik a veszélyt. Nagyobb gazdasági és környezeti romlást okoz az, hogy a felszín alatti vizeket sokszor könnyelműen, néha tu­datosan szennyezik. Ez a szennyezés nemcsak a ma embere, hanem az eljö­vendő generációk számára is olyan, egy­re fokozódó környezetszennyezést jelent, amit ma még elkerülhetnénk, ha szak­értelemmé! és lelkiismeretesen cselek­szünk. A felszíni vízbe jutó szennyezések azon­nal kimutathatók, nyomon követhetők és ha a szennyanyag beadását megszün­tetjük, rövid idő múlva a felszíni víz szennyezésmentessé tehető. A felszín alatti víznél a bejutó szennyezés a leg­­töb eseteben azonnal nem jelentkezik, hanem csak évek, évtizedek múlva. Ed­digre a víztartó réteget is olyan mér­tékig szennyezte, hogy ha a szenny­anyag további bejutását meg is gátol­juk az elszennyezett felszín alatti vízré­teg szennyezett marad. A tisztulási folya­mat, ha van is, igen lassú. Tudomásul kélll vennünk, hogy a ko­rábbi, kis területekre kialakított védő­területek egyáltalán nem képesek meg­oldani a problémát. Csak országosan átgondolt, sok száz négyzetkilométerre kiterjedő védőterületek kialakítása és szigorú ellenőrzése hozhat eredményt. Ezért a legrövidebb időn belül a már helyenként megkezdett, tudomá­nyosan alátámasztott vizsgálatokat or­szágosan ki kell terjeszteni. A felszín alatti vizek szennyezés elleni védelme terén legalább két évtizeddel le va­gyunk maradva a legalapvetőbb felada­tok megoldásában is. Ha azonnal nem indul meg a hatékony védelem kiala­kítása, felszín alatti vízkészletünk nagy része visszafordíthatatlanul áldozatul esik a szennyezésnek. dr. Juhász József Nagy nehézséget okoznak az eltömő­­dések és az, hogy a csővezetékek kor­rodálódtak. A szükséges vízelemzések elvégzésére nincsenek laboratóriumi be­rendezéseik. Kea Kannara elmondta, hogy a ma­gyarországi tapasztalatokat is szeretné megismerni, elsősorban a vízellátás, a vízelvezetés, a szennyvíztisztítás és a számítógépek vízgazdálkodásban való alkalmazásáról kívánt képet kapni. Dr. Máté Béla osztályvezető tájékoz­tatást adott a magyar vízgazdálkodás kiemelt feladatairól, a vízellátás és csa­tornázás fejlesztéséről. A beszélgetés során a kambodzsai vendég több kér­dést tett fel, s a tájékoztatást és a vá­laszokat is nagy megelégedéssel fogad­ta, és köszönetét fejezte ki. Borza Dezsőné KAMBODZSAI VENDÉQ AZ OVH-BAN 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom