Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 2. szám
Д felszín alatti vizek szennyeződése Az ember természetes és egészséges környezetének civilizációs ártalmai elsősorban a felszíni vizekre, folyókra, patakokra, tavakra és ma már egyre nagyobb mértékben a tengerekre, sőt az óceánokra hatnak. Coustoe vizsgálatai szerint a kutató tengeralattjárók merülési mélységéig a világóceánokból ezer élőlényfajta tűnt el az elmúlt harminc év alatt. Közvetlenebbül tapasztalhatjuk a felszíni vizek kétségbeejtő elszennyeződését például a Sajón vagy a Hernádon. Még gorombábban jelentkezett a parádi Tárná fenolos, kátrányos és szulfátos elszenynyeződése a parádsasvári üvegg/ár generátorgáz-termelő egysége miatt. Ha még nem is ilyen mértékben, de már kirívó a szennyeződése a Balaton Keszthely-i öblének. A civilizációs ártalmak miatt egyre nehezebb és bonyolultabb lesz a felszíni vizeket olyan minőségben tartani, hogy viszonylag olcsón, de ugyanakkor biztosan — bárhol ahol erre igény van — ivóvíz-minőségűvé tisztíthassuk. Miután pedig az emberi ivóvízigény, illetve oz ivóvízminőségű vizet igénylő iparok vize még hosszú évtizedeken keresztül nem lesz semmi mással helyettesíthető, nyilvánvaló, hogy ezeket a vízkészleteket ma és még néhány emberöltőig íőleg a felszín alatti vízkészletből kell előteremteni. Mindezek a kérdések különös hangsúllyal jelentkeznek hazánkban, Európa vízben egyik legszegényebb államában. Felszíni vizeink hozamának 96%-a külföldről érkezik. így ha itthon a leggondosabban óvnánk is felszíni vizeinket a szennyezéstől — amitől még messze vagyunk — a vízgyűjtőkön felettünk levő országok szennyezése katasztrófát jelenthet bármikor. A legmesszebb menőkig óvnunk kell a sokkal kevésbé sebezhető felszín alatti vizeinket. Ugyanakkor szomorú tapasztalat, hogy sokszor az üzemek azok, amelyek maguk alatt és környékükben a legnagyobb mértékig szennyezik a felszín alatti vizeket. A bányászati nagyüzemek pedig naponta sok százezer köbméter jó minőségű felszín alatti vizet emelnek ki az ásványvagyon biztonságos termelhetősége érdekében, s ennek a hatalmas vízmennyiségnek alig 15%-át hasznosítják ma országszerte. Hazánk kitermelhető felszín alatti vízkészlete mintegy 130—150 m3/sec. Ebből kb. 40 m3/sec a talajvíz, 80 m3/sec a rétegvíz és 10—15 m3/sec a karsztvízkészlet. (Körülbelül ugyancsak 130—150 m3/sec-nyi felszínen lefolyó vízkészlet keletkezik hazánkban). A felszín alatti vízfajták közül a talajvíz nagyüzemi szennyezésének ma regionálisan legégetőbb problémája a mezőgazdasági nagyüzemek szennyezése. A műtrágya-kiszórás mértékének szüntelen növekedése a legpontosabb ellenőrzés mellett is egyre nagyobb kiszórt felesleget jelent. A műtrágyák hatóanyaga közül a nitrát feldúsulása a talajvízben ma már sokszáz négyzetkilométeren oly mértékű, hogy a talajvíz emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlanná vált. Több vízmüvet le kellett állítani az országban már, mert a nitrátosodás meghaladta a megengedett értéket. A műtrágya mellett a mezőgazdasági nagyüzemek kb. 200 szakosított állattartó telepéről kikerülő hígtrágya is országos környezet- és egészségvédelmi gondot jelent. A 7,8 millió emberével egyenértékű fekália mennyiségben nem elhanyagolható. A kezelés, elhelyezés legtöbb esetben egyáltalán nincsen megoldva és a vele foglalkozók egészségvédelme kielégítetlen. Ugyanakkor a hígtrágya erdőkben, mélyebb legelőkön s más területeken való „elhelyezése” a környezet egészségre ártalmas volta mellett a felszín alatti vizeket, elsősorban a talajvizet és a karsztvizet veszélyesen elfertőzheti. A gyáripar és a vele szorosan összefüggő szolgáltató ipar is jelentősen szennyezi a talajvizet. A tisztátalan gyárudvarok, a szemét, a hulladék, salak stb. sajnos mind alkalmasak arra, hogy a csapadékkal szennyező és fertőző komponenseik jussanak be a talajvízbe. A szobi kőbányában például a gázolajtartály kilyukadt. Senki nem vette észre, hogy a gázolaj szivárog. Egy idő múlva az innen négy kilométerre levő Zebegény egyes ásott kútjaiban olajos víz, majd a víz felszínén tömény olaj jelent meg. Az egész völgy talajvizét tönkre tette az üzem hosszú évekre. Az ÁFOR miskolci telepén a lefejtéskor gondatlanságból elfolyó gázolaj, korábban benzin is a szomszédos lakóházak pincéjében jelent meg, sokféle környezeti ártalmat és veszélyt jelentve a házak lakóinak. A váci vízszennyezés országos indulatokat kavart. Minden környezetét szerető embert megdöbbentett az, hogy az egyik nagy gyógyszergyár mérgező hulladékát az egyik Balaton melletti termelőszövetkezet területén kezdte elhelyezni, a tó vízszintjénél negyven méterrel magasabban. A talajvíz toxikus szennyezést kapott és az folyamatosan megindult a tó felé is. A nagyüzemi vízsszennyezésnek sajnos egyre karakterisztikusabb jellemzője lesz a talajvíz közvetett szennyezése. Tudjuk, hogy felszíni vizeink szenynyezettsége fokozatosan nő és a szenynyező komponensek között emelkedik a nehezen lebomló, illetve nem lebomló összetevők aránya. A felszíni víz a környezetében levő talajvízzel élénk kölcsönhatásban van. Ennek következtében a folyók közeléből vagy azok völgyéből történő talajvíztermelés során a folyókból utánpótlódó vízzel együtt annak szennyezését is beszívjuk a talajvízbe, majd a víztermelésben ez is megjelenik előbb-utóbb. Ez a közvetett talajvízszennyezés éppen a legkedvezőbb talajvíznyerő helyeinket veszélyezteti. Mindnyájan emlékezünk a váci vízmű vízszennyezésére. Másik példaként említem meg, hogy a Fűzfői Papírgyár erősen savas vizét tározókban gyűjtötte, majd a Séden keresztül előre meghatározott menetrend szerint a Dunába bocsátotta. A Séd kavicsos teraszrétegében levő talajvíz a szennyvíztől fokozatosan elsavasodott. A pH-ja helyenként 5-re süllyedt. Amikor ez a savasodás Papkeszi lakott területére ért, megállapítható volt a lakosság egyedüli vízellátását szolgáló ásott kutak vízminőségváltozásából, hogy évente kb. 30 métert haladt előre a savas víz. Természetesen a fertőzött kutakat mindig haladéktalanul ki kellett kapcsolni a vízellátásból. A talajvízszennyezés növekedését az ipar közvetve, a lakosságon keresztül is elősegíti. A falvak, a tanyaközpontok lakói korábban vizüket a talajvízből szerezték be, ide bocsátották szikkasztó gödrökön keresztül szennyezett vizüket és fekáliájukat is. A kismértékű vízfelhasználás mellett a talajvíz tisztasága a községeken belül 40—60 évvel ezelőtt egyes helyeken annyira romlani kezdett, hogy a talajvíz községen belüli kivételét meg kellett szüntetni. A technika bevonulása a falukba, a csatornázás hiánya miatt határozottan megemelte a szenynyezett víz mennyiségét és ezzel a szennyezés terjedését. Ma már nincsen olyan községünk, amelyben a talajvíz kifogástalan volna, de száznál több olyan községünk van, amelyt egészségügyileg veszélyeztetettnek kellett nyilvánítani. Ezeket a községeket ma palackos vagy tartályos vízzel kell ellátni. A civilizáció átka a szemét is. Az ipari és kommunális szemét megfelelő megsemmisítése, illetve elhelyezése a talajvíz és karsztvíz további szennyezésének elkerülése érdekében már nem halasztható tovább. Ma már a talajvizet az ország jelentős részén ki kell iktatni az egészséges vizek közül. A karsztvíz is könnyen szennyezhető vízfajta. A felszínig érő karsztkőzet repedésein, nyelőin keresztül a szennyezés gyorsan jut el nagyobb mélységbe vagy jut el nagy távolságra. Amíg a porózus rétegek bizonyos mértékig szűrőként működnek és csak akkor engedik tovább a szennyezést, ha már nem tudják kiszűrni, addig a karsztosodott kőzetek repedésein, járatain gyakorlatilag szűrés nélkül jut tovább a szennyanyag. A karsztos térszinű országrészt nevezték Magyarország energiatengelyének. Itt helyezkednek el a szénbányák, az érc- és ásványbányák és lényegében hazánk nehéz- és gépiparának döntő hányada. Számos olyan üzemünk van, amelyik közvetlenül karsztra települt, vagy tárolóit, raktárait tartja ott. A nagyüzemek felelőssége tehát a karsztvíz tisztaságának megőrzése során kiemelkedő. A karsztvíz tisztasága csak akkor óvható meg, ha a nagyobb gondossággal elkerülünk minden szennyezési lehetőséget. A Fűzfői Papírgyár ülepítő és tározó tavát a Balatonfelvidék karszt kőzete félett levő agyagban alakították ki. A 3 körüli pH-jú víz a korábban vízmaró 4
