Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 2. szám
Brahim Brahimi algériai vizügyi miniszter és Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke aláírják a két ország közötti vízügyi együttműködést a Budapesten rendezett tanácskozás után A svájci Evianban 1962. március 18-án a Francia Köztársaság és az algériai Nemzeti Felszabadítási Front meghatalmazott képviselői aláírták azt az egyezményt, amely véget vetett az 1830 óta, 132 éve tartó gyarmati uralomnak és az 1954. november 1-én kezdődött nemzeti felszabadító háborúnak. Ezután megkezdődött az ország talpraálilásának a folyamata, amelynek során a fejlődő országok között egyik legkövetkezetesebb nemzeti és gazdaságpolitikát sikerült kialakítani ennek a sokat szenvedett, a szabadságáért minden áldozatot vállalni kész népnek. Algéria a politikai függetlenségének a kivívása után azonnal megkezdte a gyarmati örökség felszámolását, a gazdasági élet új alapokon való stabilizálását, az országnak a népek sorába való beillesztését. Külpolitikában el nem kötelezett, következetesen támogatja a szabadságukért küzdő népeket. Nagy tekintélyt vívott ki magának az el nem kötelezett országok között. Mégis hoszszú és átgondolt diplomácai küzdelmet kellett folytatnia az elszigeteltség ellen, amelyet azért kényszerült átmenetileg elviselni, mert következetesen támogatta a Polisario Frontot a nyugat-szaharai válság során. Aktív és pozitív szerepet játszik az arab népek szabadságáért és felemelkedéséért folyó küzdelemben. Támogatja a PFSZ-t. Belső fejlődését tekintve szocialista jellegű utat választott. A 3%-ot elérő, sőt gyakran meghaladó népességnövekedés, a gyarmati monokultúrás örökség felszámolása és az önálló nemzetgazdaság kiépítése a vezető párt, az FLN (Nemzeti Felszabadítási Front) számára rendkívül nehéz feladatot jelent. A hatalmas munkát Algéria hármas forradalma keretében szervezik: az ipari, a mezőgazdasági és a kultúrforradalom keretében. Az első évtized túlhajtott iparosítása után most a mezőgazdaság fejlesztése is megfelelő hangsúlyt kapott. Volt olyan év a hatvanas évek első felében, amikor a költségvetés 25%-át a kultúra, elsősorban az oktatás fejlesztésére fordították. Az ország mindjobban feltárt természeti kincsei közül a szénhidrogének szolgálnak egyelőre a gazdaságfejlesztés alapjául és a fejlődés legerősebb korlátozó tényezője a víz. Ezért a korábbi munkák szempontjainak az áttekintése érdekében az FLN Központi Bizottsága 1979. decemberi ülésszakán foglalkozott a vízgazdálkodással, és nagyjelentőségű határozatot fogadott el. A vízgazdálkodás hármas feladatát a következőkben szabja meg: megfelelő színvonalú, folyamatos és egyre fejlődő vízellátást kell biztosítani a lakosság, a mezőgazdaság és az ipái számára úgy, hogy a lakosságot és a termelést védeni kell a vizek kártételeitől és meg kell őrizni a környezet tisztaságát. Ezekhez a célkitűzésekhez elsősorban fel kell mérni az ország vízkészleteit. A vízkészletek mobilizálására hosszú távú kerettervet kell készíteni. Ez a keretterv számba veszi a vízkészleteket, azok területi megoszlását, a víztermelés lehetőségeit és módjait, az ezekhez szükséges létesítményeket és berendezéseket, előírja a meglevő vízforrások kihasználásának a gazdaságos mértékét, a meglevő berendezések rekonstrukcióját. Javaslatokat tesz a vízigényszabályozásra, és a fejlődő vízigény kielégítésének a módjára. Ennek során figyelembe veszi a lakosság, mezőgazdaság, illetve ipar igényeit, és az általános népgazdasági koncepcióknak megfelelően sorolja. A hosszú távú terv megvalósítása érdekében létre kell hozni a vízgazdálkodási kutató, tervező és kivitelező kapacitásokat, tovább kell fejleszteni a vízügyi szervezetet, tisztázni kell a mi-A VIZITERV tervei alapján csőáteresz építését láthatjuk az egyik vízfolyás főgyűjtőjén Algériában TÍZ ÉV a magyar-algériai vízgazdálkodási együttműködésben
