Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
lalkoztatott dolgozók többsége középiskolai végzettséggel rendelkezik, kevés az egyetemet vagy főiskolát végzett szakember. Az apparátus szakmai összetétele terén az előrt képesítési követelményeket még nem sikerült maradéktalanul érvényesíteni. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés vonatkozásában is mutatkoznak jelentős különbségek, ami alapvetően a helyes differenciálásból adódik, azonban az e munkakörrel járó hátrányos körülmények az elismerésben nem jutnak kellőképpen kifejezésre. Az anyagi-erkölcsi elismerés szorosan összefügg a végzett munka értékelésével, pontosabban azzal, hogy az ellenőrzések megállapításai milyen mértékben hasznosíthatók és mennyire segíti elő a vezetői döntések megalapozottságát. Alapvetően ez határozza meg oz ellenőrzés eredményességét és ez képezheti alapját az anyagi és erkölcsi elismerés javításának is. A Pénzügyminisztérium 1981—1982. évben több minisztériumnál és országos hatáskörű szervnél vizsgálta a pénzügyi-gazdasági ellenőrzések színvonalának, valamint a személyi és tárgyi feltételeinek alakulását. A megállapítások többségében érvényesek a vízügyi szervek ez irányú tevékenységére is. A hivatkozott jogszabályok előírják az ellenőrzési feladatok mellett a beszámolási kötelezettségeket is, melyeknek az OVH évenként — a megjelölt szempontok figyelembevételével — rendszeresen eleget tesz. Az összefoglaló beszámolóban kerülnek hasznosításra a vízügyi szervek által lefolytatott ellenőrzések főbb tapasztalatai is. Számvetés készül az éves ellenőrzési tervben foglalt feladatok teljesítéséről, az ellenőrzések során észlelt pozitív és negatív jelenségek és az ezek előidézését kiváltó ok-okozati összefüggések értékeléséről. A vízügyi szervek által összeállított éves beszámoló jelentések többsége megfelelő, mivel sok jól hasznosítható példát is tartalmaznak. E tevékenység ellátásának értékelésével egyidejűleg körvonalazódnak a vízügyi szervek ellenőrzési munkájának továbbfejlesztése és hatékonyságának javítása érdekében teendő további intézkedések is. A konkrét intézkedéseket megelőzően azonban célszerű az ellenőrzési munka jelenleg kialakult rendszerét, gyakorlatát és feltételeit —• mindenekelőtt о megnövekedett feladatok és követelmények függvényében — áttekinteni és a továbbiakban az összegező értékelést évenként napirendre tűzni. Preiszinger Gyula Magyar-szovjet vízügyi tárgyalások Budapest volt a színhelye december 5—15. között a magyar—szovjet vízügyi tárgyalásoknak. A tanácskozáson Vincze József, az OVH elnökhelyettese és Ivan Borodavcsenko szovjet vízgazdálkodási és meliorációs miniszterhelyettes áttekintette és értékelte a két ország vízügyi szerveinek 1982. évi műszaki-tudományos együttműködésének munkatervét. Megállapították, hogy a magyar és szovjet vízügyi szervek a tervben foglaltakat teljesítették. Különösen jónak értékelték a vízvédelmet és az árvízvédelmet szolgáló automatikus irányítási rendszerek kifejlesztésében és a vízkészletgazdálkodásban — elsősorban a vízminőség-védelmben és árvízvédekezésben — elért eredményeket. A tárgyalásokon egyeztették a műszaki, tudományos vízügyi együttműködés 1983. évi munkatervét is és megállapodtak abban, hogy a tervben foglaltakat szerződéses alapon végzik el. A szovjet vízügyi küldöttség ellátogatott Pécsre, ahol megismerkedett a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság tevékenységével és a Baranya megyei Rózsafán megtekintette az Egyetértés Termelőszövetkezetnél folyó meliorációs munkákat is. A magyar—francia vízügyi kapcsolatokról Vízügyi kapcslataink Franciaországgal az 1974-ben a Magyar—Francia Gazdasági Ipari és Műszaki Együttműködési Vegyesbizottság keretében létrejött kétoldalú vízügyi albizottság keretében bonyolódnak. Az albizottság megalakulásakor az együttműködés alapvető céljául tűzte ki a két ország vízügyi műszaki-tudományos eredményeinek kölcsönös megismerését, majd a további fázisban közös kutatások végzése szerepel fokozatosan áttérve a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatok kialakítására. Az egyeztetett elképzelés szerint az egymás országában végzett közös munkák — elsősorban öntözés, vízrendezés, kútfúrás és geotermikus energiahasznosítás — után a két fél által kijelölt intézmények megvizsgálják harmadik országban, elsősorban a fejlődő országokban, történő közös megjelenés lehetőségeit. Tavaly az év harmadik negyedévében felélénkültek a magyar—francia vízügyi kapcsolatok. Egymás után két küldöttség is járt Franciaországban. Egy öttagú szakértői küldöttség a biogáztermeléssel kapcsolatos legújabb kísérleti eredményeket tanulmányozta, majd ezt követően egy négy fős vállalati igazgatókból álló küldöttség az ipari, mezőgazdasági és közüzemi szennyvizek tisztítása témájában tartózkodott Franciaországban. Az egyik küldöttséget fogadta Jacques Mordant albizottsági társelnök is, aki megbeszélést folytatott az együttműködés helyzetéről. Megélénkültek a vállalatközi kapcsolatok is. (A Magyar Kereskedelmi Kamara felkérésére megtörtént a kijelölése azoknak a vízügyi vállalatoknak, amelyek előadót küldenek a Franciaországban idén megrendezendő magyar napokra.) Az elmúlt év utolsó hónapjának elején magyar vízügyi küldötség járt Párizsban dr. Zákonyi János főosztályvezetőnek, az albizottság magyar elnökének vezetésével, hogy az együttműködés konkrét kérdéseit, elsősorban annak jövőjét megtárgyalják. A tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy folytatják a szakértők cseréjét és szélesítik azt a kört, amelyben a vállalatok kölcsönösen megtalálhatják partnereiket. A párizsi magyar Kereskedelmi Kirendeltségen dr. Zákonyi János érdeklődésre számottartó előadást tartott több jeles francia cég és a mezőgazdasági minisztérium képviselői előtt a magyar vízügyi ágazat eredményeiről, célkitűzéseiről, a népgazdaságban elfoglalt helyéről és az egyes vízügyi vállalatok tevékenységi köréről. Az előadást hasznos eszmecsere követte, a jelenlevők érdeklődést tanúsítottak az elhangzottakkal kapcsolatban. KÖNYVESPOLC A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Titkársága és a Szovjetunió VODGEO Intézete közös kiadásában és a Sztrojizdat kiadó gondozásában 1982- ben je'lnet meg a „Különböző ipari ágazatok vízfogyasztási és vizelvezetési normái" kiadvány második átdolgozott kiadása. A könyv mintegy 46 ív terjedelmű, 20 ezer példányban jelent meg. A különböző ipari ágazatok mintegy 2000 termelési és technológiai folyamatára, nyersanyag vagy egységtermékre vonatkoztatva adja meg a vízfogyasztási és szennyvíznormákat, q normák szezonális változását tükröző tényezőket. Rövid ismertetést ad minden egyes érintett gyártási folyamatról, a technológia által igényelt vízmennyiségi és vízminőségi jellemzőkről, a szennyvíz összetételéről, és jellemző paramétereiről, illetve mutatóiról. Különös jelentőséget ad a könyvnek az a tény, hogy a normákat külön megadja a forgatásos, a folyamatos vízellátású technológiákra, a friss vizet és ivóvíz minőséget igénylő ipari ágazatokra. Külön szerepelnek a befogadókban kezelés után közvetlenül és az ismételten felhasználásra kerülő szennyvíz normái. Az összeállításhoz a Szovjetunió és a szocialista országok 200-nál több ágazati műszaki-tudományos és kutatási intézményei anyagait vették figyelembe a VODGEO moszkvai tervező és kutatóintézet módszertani útmutatása mellett. A kötet elején külön terminológiai rész tárgyalja a legfontosabb tárgyköri fogalmakat. A könyv alkalmas a vízkészletek komplex hasznosítási és védelmi terveinek kidolgozásához, a népgazdasági vízfogyasztás előrejelzéséhez, az ipari vízellátási rendszerek tervezéséhez. A normákat hasznosítva minden működő üzem vízfelhasználásának gazdasági értékelését is el lehet végezni. Ez magában véve is jól kifejezi e fontos kiadvány jelentőségét. Borza Dezsőné 25
