Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Armechanizm A vízgazdálkodási ágazatba tartozó gazdálkodó szervezetek alaptevékenysége a következő szolgáltatásokat foglalja magában: Vízellátás, csatorna- és fürdőszolgáltatás, Mezőgazdasági vízszolgáltatás, Vízkárelhárítás, Egyéb vízgazdálkodási alaptevékenység. A felsorolt feladatokat ellátó szervezetek többsége végez még — elsősorban alaptevékenységük ellátása érdekében — ipari és építőipari tevékenységet is. A továbbiakban részletesen csak a hatósági árformába sorolt alapivóvíz- és csatornaszolgáltatás Az 1980. évi termelői árrendezéskor a szolgáltatási díjak felülvizsgálatára is sor került. A felülvizsgálat alapját uz 1977. évi tényszámok képezték, amit az árrendezési irányelvben előírt költségvál" tozások és az 1978—79. évi költségek prognosztizálásával végeztünk. Igen lényeges általános előírás volt, hogy a szolgáltatásoknál kalkulálható nyereség a termelésben lekötött álló- és forgóeszközök, továbbá a bérköltségek 6 -j- 6%-a fehetett. A végrehajtás során az említett általános előírások végrehajtása nem volt maradéktalan, emiatt megfelelő nyereségtartalom hiányában 1980. óta már két ízben került sor termelői díjemelésre. Ennek fő oka az, hogy a begyűrűződő költségemelkedések meghaladták a felülvizsgálatkor számításba vett — elsősorban is az energiahordozói — mértéket, s erre a javaslatunktól eltérően elfogadott alacsony mértékű eszközbérarányos nyereség nem nyújtott fedezetet. Ilyen előzmények után történt meg most már az 1981. évi tényadatokat alapján a népgazdasági ártervben a vízgazdálkodási szolgáltatások díjszint tervezésére vonatkozó — a korábbiakban már ismertetett — előírások alapján a felülvizsgálat. A díjrendszer felülvizsgálatakor két változatot vizsgáltunk meg; mégpedig a jelenlegi egytényezős —• Ft/m3 — kategóriadíjak számának csökkentését vagy növelését, valamint a kéttényezős — alap és változó díjas — díjrendszer bevezetésének lehetőségét. A célkitűzés mindkét változatnál az volt, hogy az általános díjszint jobban fejezze ki a társadalmilag szükséges ráfordításokat és a szolgáltatás sajátosságait, és ezáltal következetesebben szerezzen érvényt a takarékos fogyasztás követelményének. A termelői díjaknak mindenkor az újraelőállításkor szükséges ráfordításokra és a szükséges nyereségre kell fedezetet biztosítania. Ennek előfeltétele, hogy a költségprognosztizálás a reálisan várható adatokon alapuljon, és a nyereség mértéke az 1%-ot lényegesen meghaladja. Az egytényezős díjrendszer megtartásakor két lehetséges véglet adódik; az országosan egységes, illetve a vállalatonként! egyedi díj. Az országosan egységes díjrendszert támogatók fő indoka az, hogy az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás ún. alapvető szolgáltatásnak minősül, s ha pl. a villamos energia, gáztevékenységnek minősülő szolgáltatások árkérdéseit tárgyaljuk, a szabad árformába tartozó szolgáltatások árkérdéseiről csak érintőlegesen teszünk említést. Elöljáróban le kell szögezni, hogy az ár területünkön az ösztönzés csak egyik lényeges eleme, a szabályozásnak azzal egyidejűleg az egyéb (adminisztratív) eszközeit a jövőben is alkalmazni szükséges. energia termelői ára lehet egységes, miért ne lehetne az az ivóvíz- és csatorszolgáltatásé is. A másik változat szerint a vállalatonként! ráfordítás legyen a díjmegállapítás alapja, ez 32-féle eltérő díjat jelentene. A kérdést az döntötte el, hogy az új díjaknak jobban kell ösztönöznie a fogyasztókat fejlesztési döntéseikre és a takarékosságra. Ezt az egységes díj kellően vagy egyáltalán nem segítené elő, ugyanakkor a nagytérségi vízszolgáltatás térhódítása — regionális rendszerek megépítése — a jövőben maga után von szervezeti változtatásokat is, ami kizárólag egyirányú folyamat vagyis a szolgáltató vállalatok számának csökkenését jelenti. Ez a körülmény a díjkategóriák számának növelését indokolta. A kéttényezős díjrendszer bevezetését — legalábbis az ipari fogyasztók ivóvízfogyasztása vonatkozásában — a szolgáltatás sajátossága indokolja, különösen akkor, amikor már a korábbi évek mennyiségi növekedésével nem számolhatunk!. Egyébként a szekunder energiahordozók díjrendszere már régóta két (vagy) többtényezős, ami a teljesítmény reális lekötésére ösztönöz, és nagyságrendben biztosítja a szolgáltatónak az állandó költségek kihasználástól függetlenül megtérülését. Az ivóvízszolgáltatásnál a kéttényezős díjrendszer bevezetésének legfontosabb előnye a nyári csúcsfogyasztási időszakban lenne jelentős, amikor az ún. szabályozatlan (lakossági, közületi stb.) fogyasztók folyamatos és maradéktalan ellátását lehetne ezáltal elősegíteni. A bevezetés előfeltételét a teljesítménymérés jelentené, amelyre a ma használt mennyiségi mérők csak közvetve felelnének meg. A kérdés további alapos vizsgálatot igényel, mivel bevezetése, az említett eredményen felül beruházási megtakarítást is eredményezne. Nehezebb annak a kérdésnek az eldöntése, hogy változzon e szolgáltatás árforma-besorolása. Az árrugalmasság a közszolgáltatásoknál is mind jobban előtérbe kerül, aminek a központi vezérlés csak bürokratikuson felel meg. Ismerve a hatósági díjak változtatásának nehézkességét különösen akkor ha az a költségvetési támogatás-növelést is maga után von — az az árfeszültséget növeli. Mivel reális tényként kell számolni a jövőben is költségnövekedéssel, a szolgáltató szervezetek számának csökkentéséig a negatívumok ellenére nagyobb biztonságot nyújt a jelenlegi álforma-besorolás. A rugalmasabb árforma-besorolásra előreláthatóan a VII, ötéves tervidőszakban kerülhet csak sor. A jelenleg érvényes egytényezős fogásztól díjak felülvizsgálata most van folyamatban; rendezését egyrészt a termelői díjemelések következtében jelentkező költségvetési támogatás növekedése, másrészt az alacsony fogyasztói díjszint indokolja. Az alacsony fogyasztói díjszint takarékosságra egyáltalán nem ösztönöz sok helyen a szolgáltatás minőségétől függően kifejezetten pazarlásra csábít. Az átlagos napi vízfogyasztás 1981-ben 150 fő/liter; ugyanakkor pl. a távhőszolgáltatásba bekapcsolt lakásokban helyenként eléri a személyenkénti napi 500 litert is, ugyanakkor a közkifolyók személyenkénti fogyasztása napi 30 liter. Jogosan merül fel, hogy ha az elfogyasztott mennyiséget a családi házak kivételével lakásonként nem mérik az a pazarlás melegágya. Van viszont olyan szélsőséges vélemény is, hogy a vízmérők alkalmazása csak többletköltséget okoz a szolgáltatónak, mivel a leolvasása és a hitelesítés (javítás) tetemes, feleslegesnek minősíthető munkatöbblettel jár. Az alacsony díj és fogyasztás miatt nem kirívó, hogy az egy lakásra eső mérési és számlázási ráfordítás többszöröse is lehet a bevételnek. Mindezek ellenére a mérésről lemondani a jövőben sem lehet, e helyett inkább szakmai szempontból a díjszint jelentős megemelésével szükséges takarékosságra ösztönözni. Dönteni kell abban, hogy a jelenlegi hatféle díj összevonásával — szélső esetben országosan egységes lakossági díj bevezetésével — vagy a tényleges vállalati (termelői díjkategóriánkénti ráfordítást kifejező tarifa alkalmazásával történjék-e a rendezés. Mindkét esetben a cél a takarékosságra való ösztönzés és ennek révén az állami támogatás csökkentése; mértékét gazdaságpolitikai megfontolásnak kell megelőznie. A felülvizsgálattal egyidejűleg felmerültnek olyan kapcsolódó kérdések is, amelyek rendezése indokolt, de alkalmazásuk további vizsgálatot igényel. 1. A lakossági ivóvízszolgáltatás elsődleges feladata, hogy az alapvető — háztartási és használati — szükségletet elégítse ki. Ezzel egyidejűleg természetesen az összes lakásban felhasznált mennyiség is az egy vezetékrendszeren szolgáltatott ivóvízzel kerül kielégítésre. Megszüntetése csakis párhuzamos vezetékrendszerrel lehetséges ami ma még a nálunk sokkal gazdagabb államokban sincs meg. Ennek ellenére biztosítható a takarékosságra való ösztönzésnek az a hatékonyabb változata, amikor az alapvető ivóvízmennyiség alacsonyabb, az e feletti mennyiség pedig magasabb (esetleg a termelői) díjjal kerül számlázásra. Az alapvető vízmenynyiséget (víznormát) vízmérőnként a lakók száma vagy a lakások alapterülete (férőhelye) és komfort-fokozata alapján kellene kiszámítani, s a norma A VÍZGAZDÁLKODÁS ÁRRENDSZERÉNEK TOVÁBBFEJLESZTÉSE 26
