Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 6. szám
VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁS Az elmúlt hatvan év adatai szerint a tó évi természetes vízkészlet-változása többlettel zárult. Az évenkénti és szezonális vízkészlet-változás azonban egyenetlen. A szezonális ingadozás miatt a Balaton üdülőkörzetében és a vízgyűjtőn szorosan szabályozott vízkészlet-gazdálkodásra van szükség. Ennek során elsőbbséget élvez az üdülési érdeket szolgáló vízkészlet biztosítása és csak az ezen felüli vízmennyiség tekinthető hasznosítható készletnek. Az így figyelembe vehető vízkészleteik a következők: Elő-Hasznosítható vízkészlet millió m3-ben valószínűség (%) év október és április május és szeptember 80 187 78 32 A tényleges vízfelhasználás az elmúlt években 93 millió m3/év volt, ami magába foglalta a Sió öblítéséhez és a hajózás érdekében a Sión leeresztett vizet is. A vízhasználatot a jövőben is csak a vízháztartás egyensúlyának megtartásához igazodva lehet engedélyezni. Ezért május és szeptember között a nyári apadási időszakban 1984-től kezdve újabb vízigényeket csak a téli— tavaszi vízfeleslegeknek e célra történő tárolásával, vagy a vízgyűjtő készletének más vízgyűjtőről való növelésével lehet kielégíteni. A Sión május és szeptember között vízeresztés csak a tó vízminőség-védelmének sérelme nélkül, illetve annak érdekében végezhető. VÍZMINŐSÉG SZABÁLYOZÁSA A vízminőség szabályozási beavatkozások célja, hogy a Minisztertanács határozatának megfelelően az egész tó vízminőségében jelentős javulás következzék be. Eszerint: —• 1987-ig végre kell hajtani azokat az intézkedéseket, amelyek az 1980-as évtized elejei vízminőségi állapot további romlását megakadályozzák (,,A” fokozat); — folyamatos intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a fokozatos vízminőség javulás 1995-ig bekövetkezzen (,,B" fokozat) ; — 1995. után az 1960-as évek elejének megfelelő vízminőségi állapot helyreállításához szükséges beavatkozásokat kell megtenni („C” fokozat). A vízminőség javítására irányuló intézkedéseket elsősorban a vízgyűjtő területről származó szennyeződések csökkentésére, a tó teljes víztömegére és külön a parti sáv — elsősorban a strandok és a települések környezetében levő — szennyezett és egészségügyileg kifogásolt vizére kell összpontosítani. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a parti öv vizének szennyezettségét előidéző tényezőkre (strandok és a part tisztaságára, higiénés viszonyainak javítására, a belterületi vízrendezésre). A Balaton part közeli vizeit szennyező, csapadékelvezető csatornák, árkok és időszakos kisvízfolyások torkolati szakaszának szabályozásán, rendszeres és folyamatos karbantartásán túl a torkolati szakaszokat ki kell képezni vízvédelmi rendszerként úgy, hogy szennyezés ne juthasson a Balatonba. Egyidejűleg a már felhalmozódott iszapot el kell távolítani. A csatornahálózattal összegyűjtött szennyvizeket biológiailag meg kell tisztítani és ahol ez lehetséges, más vízgyűjtőre kell elvezetni. Ahol szükséges ott kémiai foszforeltávolítást kell alkalmazni. A házi tárolókból összegyűjtött szennyvizek tisztítótelepeken való kezelésének feltételét meg kell teremteni. A szennyvíziszapot úgy kell elhelyezni, hogy az közvetve se szennyezhesse a Balatont. A vízgyűjtőről lemosódó műtrágyamennyiség csökkentése és a mezőgazdasági kemikáliák környezetkímélő tárolásának és szállításának biztonsága érdekében agrokémiai központok létesítése szükséges. A nagyüzemi állattartás által okozott szennyezést meg kell szüntetni. A talajlepusztulásból származó szenynyezőhatást a vízminőség védelmét is szolgáló melioráció segítségével korlátozni és agrotechnikai módszerekkel csökkenteni kell. Hulladékszegény és víztakarékos termelési technológiáikat kell alkalmazni az ipari szennyezések megszüntetésére. Veszélyes ipari hulladék a Balaton vízgyűjtőjén nem helyezhető el. A tó vizét védeni kell az ipari eredetű légszennyező anyagoktól is. A Kis-Balaton 75 km2-es védőrendszerének első ütemét a VI. ötéves tervben, a második ütemét 1987-ben működésbe kell helyezni. A Balatonba torkolló kisvízfolyásokon torkolati vízvédelmi rendszereket kell létesíteni. A tó belső tápanyag terhelésének és iszapszennyezettségének csökkentése érdekében medertisztító és vízvédelmi réteg-kotrást kell végezni. A kikotort iszapot környezetkímélő módon kell elhelyezni. A tó medrében található vízinövényzetet (nád, gyékény, hínár stb.) az ökológiai és vizminőség-védelmi követelmények szerint kell kezelni. A TÓ VÍZSZINTSZABALYOZASA A vizszinttartási szabályzat szerint a tó átlagos (nyugalmi) vízszintjét a siófoki vízmércére vonatkoztatott +70 és +100 cm-es érték között kell tartani. Vízminőségvédelmi okokból és rendkívüli esetekben ettől eltérő vízszinttartás átmenetileg elrendelhető. A vízszintszabályozás biztonságának fokozása és a vizminőségszabályozás érdekében 1995-ig be kell fejezni a Sió csatornán megkezdett mederbővítési és mederrendezési feladatokat 58 km hoszszúságban. A PARTVONAL SZABÁLYOZÁSA 2010-ig a végleges szabályozott partok hossza 115 km-re, ezen belül a közterületi partoké 100 km-re növekszik. Az előirányzott szabályozások végrehajtása után az összes parthossz 51%-a (120 km) természetes állapotban marad. A partszabályozások a számításba vett 780 ezer fő üdülőterületi csúcslétszámból egyidőben strandoló, mintegy 300 ezer fő kultúrált elhelyezését teszi lehetővé. Az északi part strandjain 125 ezer, a délin 175 ezer fő, — átlagosan 10—12 m2 egy főre jutó területen — tartózkodhat. KIKÖTŐFEJLESZTÉS A vitorlás sport feltételeinek javítása érdekében 9 nagyobb kikötőt, 200 hajó befogadására kell alkalmassá tenni. 21 új sporthajó kikötőt kell létesíteni, összesen 1500 hajó számára. A horgász és egyéb célú csónakok kikötésére mintegy 40 új csónakkikötő létesítése szükséges. A balatoni személyhajó forgalom zavartalan lebonyolításához el kell végezni 17 közforgalmú kikötő rekonstrukcióját, illetve bővítését. MEDERSZABALYOZÄS A mederelfajulások megszüntetése, a feliszapoiódás csökkentése, valamint a különböző mederhasználatok feltételeinek biztosítása és a vízminőség javítása érdekében mederszabályozást kell végezni. A feladat végrehajtásához a meglevő kotrókapacitás átalakításával és bővítésével új kotrási technológiát kell bevezetni, amely alkalmas a mederüledék 30—60 cm vastagságban való eltávolítására. Ki kell jelölni a víziállások (stégek) létesítésére alkalmas partszakaszokat. Elsősorban közhasználatú stégek telepítése engedélyezhető. Felépítményes stég a Balatonon nem létesíthető, a meglevőket meg kell szüntetni. VÍZELLÁTÁS Az ivó- és ipari vízellátás az üdülőövezetben túlnyomórészt regionális rendszerekből történik. A közüzemi vízművek mértékadó kapacitása 1975-ben kereken 95 ezer m3/d volt, 1980-ban 135 ezer m3/d és 1985. végére várhatóan 170 ezer m3/d lesz, melyből 15 ezer m3/d Kaposvár város ellátását szolgálja. A regionális vízellátási rendszerek mértékadó kapacitását a térségben 2010-ig fokozatosan 370 m3/d értékre kell fejleszteni. Az egyes regionális vízművek előirányzott kapacitása távlatban a következő: Nyugat-Balatoni RV 230 ezer m3/d Délkelet-Balatoni RV 80 ezer m3/d Északkelet-Balatoni RV 60 ezer m3/d Térségi regionális rendszerek kapacitása összesen 2010 év végén 370 ezer m3/d 10
