Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 1. szám

A vízgazdálkodás 1982. évi feladatairól tárgyalt a MEDOSZ Központi Vezetősége — Tartalmas, nehéz év áll a vízgaz­dálkodás mögött, s hogy sikeresnek mondhatjuk az annak is köszönhető, hogy a MEDOSZ kötelékébe tartozó 46 ezer vízügyi dolgozó eredményesen és szervezetten teljesítette vállalt köte­lezettségét. Ezért örülök annak, hogy módot kaptam, a MEDOSZ központi ve­zetősége előtt adjak számot 1981. évi munkánkról, és felvázoljam az 1982-es feladatokat — mondta Kovács Antal ál­lamtitkár, az OVH elnöke, majd így foly­tatta : — A vízgazdálkodásnak 1981-re reá­lis tervei voltak, teljesítéséhez rendelke­­sünkre álltak a szükséges szellemi és anyagi feltételek is. A mögöttünk ha­gyott év jellemzője volt, hogy tavasszal a tiszai és a Körös vidéki, nyáron a du­nai árvíz, februártól áprilisig a belvízvé­dekezés kötötte le erőink jelentős részét. — A mezőgazdaság öntözővíz-szük­ségletét a vízgazdálkodás maradék nél­kül kielégítette: 165 ezer ha földet ön­töztek. Mi készek voltunk arra is, hogy e területnek a kétszeresére adjunk ön­tözővizet, ha az üzemek kérik. — Beruházásra 12,4 milliárd forintunk volt, ebből 11,5 milliárd értékű eszköz üzembe állt. Napi 60 ezer m3 ivóvíz­termelési kapacitás lépett be, 70 ezer lakást kapcsoltunk a vezetékes ivóvíz­­hálózatba, 40 ezer lakást a közcsator­nákra. A közüzemi szennyvíztisztító ka­pacitás cca. 30 ezer köbméterrel nö­vekedett. 44 községben adtak át vízmü­vet, hatban pedig csatornaművet. — A vízkárelhárítási célcsoportban 36 km töltéserősítés, 6 km folyamszabályo­­zás, 45 km belvízcsatorna építése való­sult meg. A Balaton vízminőségének vé­delmére 1981-ben elkezdtük a Kis-Bala­­ton vízrendezési munkáit. A térségi me­lioráció 150 ezer ha földet érintett. — örömmel számolok be arról, hogy a vízgazdálkodás jól alkalmazkodott a külgazdasági feltételekhez: 1981-ben az export meghaladta a féllmilliárd forin­tot. Javultak a vízügyi szervezet gazdál­kodási mutatói. A termelési terv kismér­tékű túlteljesítése várható, ami a terme­­lékenyséa növeléséből jött létre, miköz­ben az ágazat létszáma a terv közelé­ben volt. Az éves átlagbér meghaladta az 51 500 forintot. Tudatos bérpolitiká­val sikerült felszámolni a volt aránvía­­lansáqokat a költségvetési szervek fizi­kai dolaozóinál. Az ésszerű takarékos­ság eredményei ellenére még számotte­vő tartalékai vannak a vízgazdálkodás­nak. — Szociálpolitikai célkitűzéseinket megvalósítottuk: 50 millióval többet költöttünk, mint terveztük (500 milliót irányoztunk elő). Javultak a szállásviszo-'­­nyok, kisebb korrekciók után teljes mér­tékben megoldottnak tekinthető a kul­túrált munkásszállítás. Ennek ésszerű­sítését követeli viszont, hogy a dolgozók 37 százalékát 40 kilométernél nagyobb távolságból szállítják a munkahelyekre. A lakásépítők közül kétezren kaptak vállalati hozzájárulást, 16 ezren üdültek 1981-ben. — Javult a tervező munka demokra­tizmusa — emelte ki a továbbiakban — Kovács Antal államtitkár —, korsze­rűsödött a munkavédelmi szabályozás. A VI. ötéves terv időszakára kötött kol­lektív szerződések jól szolgálják a célo­kat. Az adminisztratív létszám csökken­tésére hozott felsőbb határozatot az ágazat nagyobb megrázkódtatás nél­kül végrehajtja. — Az ötnapos munkahétre áttérés előkészítése megtörtént, a felvetődött problémákat időben és érdemben meg­vitatták az érintett dolgozókkal. Meg­alapozott tervek készültek a munkaidő­­alap visszapótlására, a munkafegyelem javítására, a teljesítmények, követelmé­nyek szigorítására, s ahol szükséges volt, a munkaerő átcsoportosítására. Mindez annak is következménye, hogy a szakszervezet és a szakmai vezetés közötti kapcsolat, a munkamegosztás a fő kérdésekben rendezett, minden lé­nyeges kérdést egyetértőén oldanak meg mind munkahelyi, mind ágazati vonatkozásban. — Ezek után néhány gondolatot az 1982. évi célokról. Mindenki előtt ismert okokból az előző évekhez mérve mérsé­keltebbek fejlesztési lehetőségeink. Fel­adatainkat változatlanul az határozza meg, hogy hazánkban több mint 2,5 millió ember még nem közműves vizet fogyaszt. (1982-ben csaknem 200 köz­ségben folyik tovább, ill. kezdődik meg vízi közmű építése.) A közcsatornákon elvezetett és az ipari szennyvizek felét még nem tisztítják kellő mértékben. Ár­­vízvédelmi műveink és védekező szerve­zeteink továbbépítése — a népgazda­sági vagyon gyarapodásával arányosan, az állampolgárok személyi- és vagyon­biztonságának megfelelően — a vízügyi szolgálat folyamatos feladata. A mező­­gazdaság okkal állítja előtérbe a bel­­vízelvezető-művek — üzemi, üzemközi, állami főmű — használatának, fejlesz­tésének összehangolását. Ezt követeli a Az elnökség tagjai közül (balról jobbra): Hunya István, dr. Dobi Ferenc, Kovács Antal 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom