Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 1. szám
Salgótarján város, valamint a Dobroda-völgyi települések fejlődése szükségessé tették e térség vízellátásának megoldását. A terület hidrogeológiai viszonyait vizsgálva, a szükséges vízmennyiség beszerzésére, a határ menti Ipoly folyó vízkészletének egy részére lehetett támaszkodni. 1970-ig a regionális jellegű vízmű első ütemében elsősorban Salgótarján vízellátásának fejlesztésére 5000 m3/d mennyiségű ivóvíz termelésére és szolgáltatására épültek meg a létesítmények. A kialakított rendszeren megvalósult egy ideiglenes vízkivételi mű az Ipoly litkei szakaszán, az ún. l-es telepen. A ll-es telepen létesültek — Mihálygergén — a teljes (5000 m3/d) kapacitás víztisztítását ideiglenesen megoldó műtárgyak és berendezések. Az I. ütemben megépült Karancsalja község szélén az ún. Ill-as átemelőtelep, valamint Salgótarján közigazgatási területén belül az ún. IV-es telepeken a 2ХЮ00 m3 térfogatú szolgáltató tisztavíztározó medence. A vízkivételi műtárgytól a tározó medencékig pedig elkészült egy NA 300-as acélvezeték, mely biztosította a nyersvízellátást a ll-es telep tisztítóművei részére, valamint a tisztavízszállítást Salgótarján részére. A II. ütemben megvalósult beruházások már részét képezték az ún. Észak-Nógrádi Regionális Vízmű (továbbiakban ÉNRV II. ütem) kapacitásbővítésének. A teljes rendszer 12 000 m3/d ivóvíz termelésére és szolgáltatására épült ki úgy, hogy a távlati igények figyelembevételével egyes berendezéseinek továbbfejlesztésével a 20 000 m3/d teljesítményre is alkalmassá váljék. Az Ipoly folyó vízhozamának hasznosításánál alapvető feltétel, hogy a folyóban 100 il/s vízmennyiséget állandóan benn kell tartani. A nemzetközi megállapodás alapján a visszamaradó menynyiségnek is csak a fele használható magyar részről. A kivehető vízmennyiség másik fele Csehszlovákiát illeti meg. Az Ipoly vízhozama azonban a folyamatos vízellátáshoz nem elegendő. A folyó változó vízhozama, a haváriás szennyeződések nem is teszik lehetővé a folyamatos vízkivételt. így a megfelelő nyersvízkészlet biztosítására hazánkban elsőként valósult meg a Komra völgyében mintegy 4,41 Mm3 kapacitású mellékvölgyi tározó, melynek közvetlen élővízutánpótlása nincs. A nyersvíz az Ipoly folyóból szivattyús megoldással kerül a tározóba, amikor a folyó nagyobb vízhozama ezt lehetővé teszi. Az ÉNRV II. ütem építésénél a 12 000 m3/d tisztavíz-kapacitás eléréséhez tovább bővültek a rendszer valamennyi létesítményei. A határfolyó medrében mederkorrekció mellett új duzzasztómű és vízkivételi mű épült, bővültek és korszerűsítésre kerültek a mihálygergei tisztítómű létesítményei és berendezései. A karancsaljai ún. Ill-as telepen 2X500 m3-es tisztavíztározó medence épült, valamint a szivattyúk cseréjére is sor került. A meglevő NA 300 mm átmérőjű acélvezeték mellett Mihálygerge és Salgótarján között egy NA 500 mm átmérőjű ac. nyomóvezeték megépült. Salgótarjánban az Észak-Nógrádi üzem központi telepe is elkészült, mely egyben vállalatunk salgótarjáni üzem-AZ ÉSZAK-NÚGRÁDI Az Ipolyon épitett duzzasztómű igazgatóságának központja is lett. automatikus irányítást, valamint a víztisztítási technológia üzemszerű működtetését Aquareg-rendszerű információs és irányító rendszer végzi. E regionális rendszerben a változó vízkészleteken túl a különböző vízminőségekkel is alapvetően számolni kellett. Ehhez bonyolult technológiát és berendezéseket kellett tervezni és megvalósítani. A kivitelezés ütemezésénél figyelembe kellett venni, hogy Salgótarján és a AzDobroda-völgyi települések vízigénye folyamatosan növekszik és ennek kielégítése csak az üzemeltetés és a kivitelezés párhuzamosságának feltétele mellett valósulhatott meg. A beruházás teljes befejezésével a tervezett kapacitás kihasználása 100%-os. Az előzőek figyelembevételével tekintsük most át a nyersvíz minőségével összefüggő tisztítási technológiák alkalmazását és tapasztalatait. Az Ipoly Csehszlovák területen az Osztrovszki hegységből ered és Ma-ESZAKNOGRADI REGIONÁLIS VÍZMŰ 4
