Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 1. szám

REGIONÁLIS VÍZMŰ Mihálygergei Víztisztítómű gyarországot — mint határfolyó — érinti. A vízgyűjtő területét (5,145 km2) túlnyomó többségben a vizeket át nem eresztő kőzetek (andezit, agyag, stb.) alkotják, vize mégis kevés, csapadék­ban szegény. Ráadásul területének csak egyharmada esik Magyarország­ra. Mintegy 20 éves vizsgálati adatsor alapján, a KGST vízminőségi normák szerint az Ipoly nyersvize 1951—1976 között romlott, illetve ma is romlik. Kis vízhozama miatt igen érzékenyen rea­gál a természetes és mesterséges szeny­­nyeződésekre, s minősége egyik óráról a másikra is változhat. A vízgyűjtő te­rületén értékes mezőgazdasági területek húzódnak, nagyüzemi mezőgazdasági műveléssel, sertés, illetve szarvasmarha­telepekkel. Losoncon textilgyár műkö­dik, mely időnként textilszínezéket bo­csát az Ipolyba. A leggyakrabban a mezőgazdasági művelés során műtrá­gyázással az Ipolyba jutó nitrogén és foszfor ásványi sók okoznak romlást. Ha ez a szennyeződés kis hozammal páro­sul, a fitoplanktonalgák elszaporodása a jellemző. Pusztulásuk után — külö­nösen klórozás hatására — olyan káros anyagok szabadulnak fel, melyek íz- és szagrontóak. Az ammónia-szennyeződés néhány tized mg/l-től 10 mg/l értékben is elő­fordul, ami lökésszerű szennyező for­rásokra utal. A mennyiségi és minőségi változások hatásának hangsúlyozásaként vált szükségessé a Komra-völgyi (mei­­lékvölgyi) tározó építése és üzemelte­tése. A tározó töltésére azokban az idő­szakokban kerülhet sor, amikor az Ipoly nyersvíz-minősége a legalkalmasabb és a legkedvezőbb hatású. Az ÉNRV II. ütem beruházási prog­ramjában az Ipoly felső szakaszán (Ipolytarnóc) olyan monitorállomás épült, amelynél a levonuló szennyeződé­seket a vízkivételi mű előtt már jelzi és intézkedik annak leállításáról. E moni­torállomás mérései a Mihálygergei víz­tisztító műbe is bejutnak és kézi be­avatkozás mellett lehetőség van a víz­kivételi műtárgy üzemének leállítására. Automatikus mintavevő berendezés je­lenleg is működik a litkei vízkivételi mű­ben, melynek adatai a víztisztító műbe, az ún. Il-es telepre folyamatos informá­ciókat juttatnak. A komravölgyi tározó vízminősége gyakorlatilag az Ipoly folyó legkedve­zőbb vízminőségével azonos, mivel a vízkivétel jelentős része a nagy vizek al­kalmával történik és zárt rendszeren jut a tározóba. A tározó egyben bizto­sítja a nyersvízminőség javulását. Tekintettel arra, hogy ilyen tározói tapasztalatokkal Magyarországon nem rendelkezünk, ezért külön figyelmet for­dítottunk a tározó feltöltése után a nyersvíznek kémiai és biológiai vizsgá­lataira, illetve a bekövetkezett változá­sok regisztrálására. 1978 óta rendelkezünk megfelelő vizsgálati adatsorral a teljes feltöltés birtokában és megállapítható, hogy a tározó víztömege önálló életű, önszabá­lyozó tározóvá alakult. Ebben nagy sze­repe volt azoknak az egyedi hínárfa­joknak, melyeknek jelenléte valószínű­leg a tározó építés előtti helyeiről szár­mazik. Ezek a fajok viszont 1979-ben nagyrészt eltűntek. A komravölgyi tározóból az előtáro­­zott víz 600-as c. gravitációs vezetéken jut el a víztisztító műbe. A nyersvíz szű­résére 3 db VZD 400-as típusú zárt nyomás alatti dobszűrő álll rendelke­zésre mely után a szűrt víz a Cyklofok rendszerű derítőkre kerül. Lehetőség van arra, hogy a dobszűrők megkerülé­sével a nyersvíz minőségének ismereté­ben a tározó vize közvetlen a derítők­re jusson. A tározó alacsony vízállása esetén a dobszűrőkről 2 db DST 450 tí­pusú szivattyúval a szűrt víz a derítőre emelhető. Megvalósult egy vegyszergépház, amelynek pincerészében található a különböző vegyszerek tárolását szolgáló raktárrész és a vegyszeradagoló szi­vattyúk, míg a földszinti részében kü­lönböző elhelyezésben a víztechnoló­giához szükséges vegyszerbekeverő tar­tályok vannak. A vegyszerbekeverő la­birintból kerülnek a különböző vegysze­rek vezetékeken a derítőbe. A derített és vegyszeresen kezelt víz a zárt kétrétegű gyorsszűrőkön megy keresztül, melyből 12 db áll rendelke­zésre. A szűrők felső részében a vas, míg alsó részében a mangántalanítás­­ra kerül sor. A szűrt vizet fertőtlenítés és szagtalanítás érdekében ózon beke­verésével kezeljük, kísérletek alapján. Az ózonnal kezelt vizet 2X500 m3-es tisztavíztározókba vezetjük, melyről rá­­folyással a nagynyomású szivattyúgép­házban elhelyezett 3 db hálózati szi­vattyú biztosítja Salgótarján felé a tisz­tavízszállítást. A technológiában kló­rozásra is sor kerül, egyrészt a vegy­szerbekeverő labirint előtt kap a nyers­víz előklórt és a tisztavízmedencék előtt egy utóklórt. A ll-es telepen korszerű laboratórium áll rendelkezésre, mind a nyersvíz, mind a tiszta víz minőségének vizsgálata, elemzése céljából. A lll-as karancsaljai átemelőtelep maximálisan 10 200 m3/d vízmennyisé­get tud átemelni Salgótarján irányába, három szivattyúegységgel. A IV-es telepen, Salgótarjánban, lé­nyegében ЗХЮ00 m3 térfogatú tiszta­víztározó áll rendelkezésre, mely 8 órai fogyasztás mennyiségének felel meg. Salgótarján városban az üzemelés biztosítására, valamint a salgótarjáni üzemigazgatóság feltétéleinek megte­remtésére megépült egy üzemviteli épü­let, ahol öltözők, fürdők, laboratóriu­mok mellett a karbantartási munkákat kiszolgáló helyek és raktározási lehető­ségek is létesültek. A beruházás nagyságrendje eléri a 678 767 000 Ft-ot. A teljes kapacitásra vetített fajlagos beruházási hányad így 56 564 Ft Tm3/d nagyságrendnek felel meg. A magas áillóeszközértéket villamos­­energia-felhasználást és vegyszerfel­használást igénylő vízmű üzemeltetési költségei a vállalati átlagos mértéket jelentősen meghaladják. A beruházás egyes műtárgyainak ka­pacitása a napi 20 em3. A vízbázis meg­teremtése mellett a szállítókapacitás­ban jelentkező szűk keresztmetszetek növelésével is foglalkozunk. Erre azért is szükség van, mert a Salgótarján ré­szére további vízigények kielégítését szolgáló közép-nógrádi beruházás be­fejezése csak a VII. ötéves terv idejére várható. Addig a növekvő vízigényeket az ÉNRV-rendszer intenzifikálásával kí­vánjuk kielégíteni. Ellenkező esetben több éven keresztül vízhiánnyal kellene számolni. A beruházás végső soron elérte cél­ját. Eredményesen valósult meg mely­hez jelentős mértékben hozzájárult a beruházó, tervezők, kivitelezők és az üzemeltető szoros együttműködése. Konkrét eredményeket hozott a felada­tok gyakorlati végrehajtásában a KISZ- védnökség. Az ütemezett programok időben megvalósultak. Lendvai Sándor 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom