Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 1. szám
2ÍC3Í6 cfbi ALT1SZAVIDBKÜNK \ 1/41 Ml 'IHM III VON.VTKO/O ALAPESZMÉK, i и [8Ш X, x анп. ШТЛ: KATONA ANTAL sulati (ön)védelem megszervezése, mely csaknem negyedszázados szünet után Torontói megye országosan is úttörő munkájának folytatását jelentette és amely biztosan megalapozta a bánság gabonatermelését és búzatermelésének jó hírét, Katona Antal későbbi működése is egybefonódott az általa egyesített és kiépített torontáli társulat további tevékenységével: „megvetette alapját a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulatnak, mely ma is egyike az ország legnagyobb társulatainak (Sárközi, 1897) .,. az egésznek területét a bécsi katonai alappontokból kiindulva triangulálta (= háromszögelés; geodéziai mérési módszer) és az országban először műszakilag fejlesztette az árteret, elkészítette az ártéri telekkönyveket, osztálykivonatokat és egyéni birtokíveket, melyek mindegyike úttörő munkának tekintendő.” Mindezzel jelentékeny mértékben megnövelte a társulat anyagi erejét és így védelmi képességét is. A munkát Katona Antal 1860—67 között hajtotta végre s ennek úttörő szerepére és jelentőségére jellemző, hogy ezt a műszaki ártérfejlesztést — a társulatok anyagi helyzetének javítása érdekében — a vízjogi törvény is csak 1885-ben írta elő. Az újvidéki visszaemlékezés szerzője felhasználja az alkalmat arra, hogy emléket állítson a munka terheinek nehezét viselői tiszai nép erőfeszítéseinek — és mindazoknak, akik lényeges közreműködést vállaltak ebben. így például nála olvashatunk először részletesebben a vízügyi múltunkban feledésbe merült Szathmáry Sámuel megyei mérnökről, aki Katona András elődje volt — akiről eddig csak azt tudtuk, hogy ő képviselte megyéjét a Tiszavölgyi Társulat alakuló ülésén — és aki körültekintő tájékozottsággal figyelmeztette az érdekelteket a Széchenyi által kezdeményezett rendszeres szabályozás új feladataira. Ismertetésének előterében azonban a Katona Antal gyakorlati működését megalapozó széles körű szakirodalmi tevékenysége áll: ezt a műszaki munkát helytörténeti-vízrajzi (hogy pontosabbak legyünk: szinte vízügyi-történeti), sőt gazdaság- és kultúrtörténeti kutatásokkal készítette elő, amely mind egyetlen célt szolgált: annak bebizonyítását, hogy ezen a tájon milyen kedvező feltételei vannak a vízgazdálkodásnak és különösen az öntözéses gazdálkodásnak. Történeti tapasztalatok alapján fejtegeti és meggyőzően bizonyítja, hogy az aszályok és árvizek szélsőségeihez való alkalmazkodás addigi egyensúlyi állapotának feladása, és az ebből eredő egyensúlyi zavarok után, egy új alkalmazkodási rendszert kell kialakítani: „nekünk magunknak kell oly csatornázási rendszert alvidékünk érdekében alapítanunk, melynek mintaképe sehol nem létezik" amelyben „a víz korlátozásában és minden cseppjének tetszés szerinti felhasználásában rejlik reánk nézve a bölcsesség köve ...” Vízügyi programját megalappozó hidrológiai írása: a ,,Torontói megye vízrajzi ismertetése és mérnöki javallat a vízhasznosítás érdekében" 1867-ben jelent meg Kecskeméten és törekvéseiben jelentős támogatást kapott a kiegyezés után hazatért Türr István tábornokban (akit a Habsburgok eltiltottak a közvetlen politikai tevékenységtől) aki nemzetközi kapcsolatait is mozgósította Délmagyarország vízügyi fejlesztése érdekében. Sajnos: mindhiába... A Habsburgok porhintés és propaganda céljából még engedték a Ferenc-csatorna-Társulat újjászervezését, de az agg forradalmárnak, aki pedig a görögországi Korinthoszi-csatorna építésénél a szó szoros értelmében „hegyeket mozgatott meg” a továbbiakban Magyarországon újabb lényeges eredményt már nem sikerült elérnie, minden vízügyi terve kudarcba fulladt az osztrák tőkés érdekeltségek ellenállásán. Katona Antal következő fő művét „Torontói megye belvíz csatornázására vonatkozó mérnöki javallat" c. röpiratát 1872 elején adta közre. Nem más ez, mint a társulat belvízrendezésére vonatkozó terv és a Duna—Tisza—Duna csatornarendszer csaknem 100 évvel később befejeződött bánáti szakaszának előde. De a terv végrehajtása körül megindult hivatalos huzavonából már 1873-ban be kell látnia, hogy elgondolásait a bürokrácia nem érti meg és, hogy a csatornázás „tán évtizedek múltán, tán egy már komolyabban gondolkodó és anyagi helyzetét jobban felfogó nemzedék által fog végrehajtatni ..." Katona Antal életműve tehát nem egy kiépült létesítmény (csatornahálózat) révén, hanem írásban és tervekben, javaslatokban maradt az utókorra, ami igen jellemző a Habsburg-Monarchia mostoha viszonyaira. A nagy elődök: Széchenyi István és a történelem kihívásaival szinkronban levő munkatársai által megkezdett munka: a Tisza völgy rendezése nemcsak az önkényuralom idején, de a kiegyezés után sem vált közüggyé. A szükségessé vált intézkedések jobbára látszat intézkedések maradtak. Katona Antal mérnökeink sorában azon ritka kivételek közé tartozik, akikről legalább haláluk 100. évfordulója alkalmából mondhatjuk el, hogy: elgondolásai valóra váltak ... Mindig és következetesen képviselte az aszályok és árvizek szélsőségeihez való kétirányú alkalmazkodás szükségességének elvét. Tevékenysége az 1870-es évek végén került ismét reflektorfénybe. 1876 után azok között találjuk ismét, akik az egyre fenyegetőbb szegedi katasztrófa elhárítása érdekében a Széchenyi-féle Tiszavölgyi Társulat újjászervezésén dolgoznak. Nemcsak a Társulat újjászervezésében vesz részt, hanem a Társulat hivatalos közlönyévé vált (Gonda Béla által alapított) Gazdasági Mérnök állandó és belső munkatársainak is egyike. A Közlöny egyik első számában — mintegy „utolsó figyelmeztetésül” — öszszefoglalja a hat évvel korábbi röpiratában elmondottakat. Célja változatlanul az egyre fenyegetőbbé váló katasztrófa megelőzése: „a kormány, vagy ha tetszik a képviselőház, mielőbb oly intézkedéseket tegyen, hogy a felső átvágásoktól minden állami beruházást elvonatván, az a lehető legnagyobb mértékben alsó átvágások képzésére fordíttassék... A torontáli érdekeltség ügyét... előmozdítanom hivatalos kötelességem, Szeged jövőjét biztosítani pedig... nem csak emberi, de honpolgári kötelességemnek is ismerem.” — magyarázza indítékait. „Szegedváros biztonságát nem találhatom fel — foglalja össze javaslatait — a több mérföldnyi hosszúságú töltésekben, hanem a város közelében fekvő körtöltésben." (Mennyi világosan leírt szó, szabatosan megfogalmazott teendő — két évvel a katasztrófa bekövetkezése előtt — kiált fel a krónikáiról) Katona Antal itt ismertetett utolsó írása valójában a Társulat újjáalakuló ülésére beterjesztett emlékiratának megismétlése volt, amire az általános értetlenség és süketség láttán kényszerült. A demokráciához fűződő örök illúziók jegyében a saját érdekeit felfogni képes közvéleményhez kívánt fellebbezni a hivatali felelőtlenséggel szemben. „Az elnök... saját neve alatt beadott egy folyamodványt, mely a vezető mérnök Katona Antal úr által készíttetett..., hogy most midőn idején van Szeged város megmentésére egy terv megállapíttasssék...” A legközvetlenebbül érdekelt város azonban maga is hiába sürgeti a gyakorlati megvalósulást. És Katona Antal erőfeszítéseinek is felettébb kétes értékű elismerése lehet csak, hogy „a katasztrófa bekövetkezése után (mint franciául is jól tudó mérnököt és a kérdést legjobban ismerő szakembert!) őt rendelik ki a meghívott külföldi szakértők tolmácsaként”. „A Tiszának élt” írta a Szegedi Híradó 100 évvel ezelőtti nekrológja... Szerény, de nem érdemtelen munkatársa volt a Tisza-szabályozás hatalmas vízépítési munkálatainak, mely az érintett területek gazdasági és életviszonyaira gyakorolt átalakító hatását tekintve egyedül állt a korabeli Európában. P. Károlyi Zsigmond 24
