Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 8. szám

A SZÁZAID SODRÁBAN ******* Az emlékezés, a visszatekintés nem mindig magánügy. Akadnak pályák, életutak, amelyről elfelejtkezni: a köz vesztesége. A magyar vízügy e századi történetének is vannak szereplői, akik tapasztalatban, tudásban, küzdelemben gazdag évtizedeket tudnak a hátuk mögött. Folyóiratunk őket szólaltatja meg, őket mutatja be. Beszélgetés dr. Salamin Pállal Nehéz utolérni dr. Salamin Pált. Ami­kor telefonon hívom, éppen Bécsbe készülődik, az idő tehát nem al­kalmas az interjúkészítésre. — Akkor talán Bécs után — javas­lom. Némi szünet után érkezik a válasz: — Lesz két-három szabadabb na­pom. Megpróbáljuk. A külföldi utazás után ugyanis a Mátrába megy, a Magyar Tudományos Akadémia üdülőjébe. A lakásán keresem fel, a II. kerületi Szilágyi Erzsébet fasorban. Sokára nyit ajtót, hosszú az út a dolgozószobától az előszobáig, hosszú annak, aki man­kóra támaszkodva tud csak közlekedni. így is külföldre jár, így is utazik? — Első gondolatom az elképedésé. — Nehéz műtéteim voltak — mondja, mintha megérezné mi forog a fejem­ben. Leülünk a dolgozószobában: — Kilenc esztendeje műtötték először о vesémmel. Azután jött az első és má­sodik agyműtét. Sokáig az ágyat nyomta — félig megbénult —, de 1978-ban már eluta­zott Svájcba. A Lausanne-i nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamon az erózió elleni harcról beszélt. — Régebben szabad beszédben ad­tam elő, az agyműtétek óta felolvasok. A második agyműtét óta többször járt külföldön. Felolvasott német, fran­cia és angol nyelven. — Most legutóbb Bécsben, mi volt a téma? — A környezetvédelem szerepe a víz­­gazdálkodásban. Néhány környezetvé­delmi munkám megjelent angol nyelven, ezen tanulmányok alapján tartottam előadást. — Tehát publikál is? — Harminchárom publikáció jelent meg az utóbbi öt esztendőben. 69 éves. Mások talán föladták volna ennyi megpróbáltatás után. Salamin Pál a szobájához kötve is dolgozik, napi 6—7 órát ül az íróasztalnál. Eddigi munkássága: 100 tanulmány, jegyzet, 150 kisebb ismertetés. Szobájában 400 kötetes szakkönyvtár, kétezer különle­nyomat. Mindig tudja, mikor, melyik forrásmunkáért kell nyúlnia. Most aka­démiai disszertációján dolgozik — de arra kérem, erről majd később beszél­gessünk. Előbb nézzünk vissza a hatvan­­kilenc esztendőre, az életpályára, a gyermek- és ifjúkorra . . . ÁRVIZEK A CSALÁD KRÓNIKÁBAN — Kezdjük talán a nevemnél. Sokan úgy gondolhatnák, hogy a Salamonból „írták el" ilyen vagy olyan módon. Nos, a Salamin svájci eredetű családnév, apai dédapámat Martin Salaminnak hívták. (Természetesen Szalamennek ej­tették.) Amikor az öcsémmel elhatároz­tuk, hogy megírjuk családunk króniká­ját, eljutottunk, a dédapához. Kiderült róla, hogy Svájcban, egy Rhone-ba öm­lő kicsiny folyócska partján élt a múlt század első évtizedeiben, s ott tanács­elnök volt. Alkalom adódott rá, felke­restük a falucska mai tanácselnökét . . . Alig akarta elhinni, hogy mi onnan, az ő szülőföldjéről származunk. A múltban nyomozva megtudtuk aztán, hogy déd­apánk tanácselnöksége alatt 1834-ben egy nagy árvíz szinte az egész falut el­vitte. 1835-ben lejárt a tanácselnöki megbízatás és Martin Salamin kezébe vette a vándorbotot. Meg sem állt Ma­gyarországig. Hallotta, hogy Pest vá­rosában a francia nyelv tanításából jól meg lehet élni. (Akkor a némettel szem­ben a francia nyelv tudása nemzeti ki­állásnak számított.) Dédapánk a mai Petőfi Sándor utcában telepedett le a 3-as számú házban lakott. 1838-ban — érdekes úgy-e, hogy már ő is kapcso­latba került a vizekkel? —, a nagy pesti árvíz idején az első emeleti lakásból csónakkal mentették ki a Salamin csa­ládot . . . Ami a nyelvtanítást illeti, déd­apánk tisztességesen megélt belőle. Amire végtelenül büszkék vagyunk ő ta­nította például Eötvös Lorándot és Ma­dách Imrét. Madách, aki jogot tanult, valahányszor Pestre jött, a Salamin családnál szállt meg. Itt említem meg, hogy éppen a napokban hívott fel te­lefonon a Lausanne-i rádió riportere, s néhány kérdést tett föl nekem, mint svájci ősökkel rendelkező magyarnak, s mint külföldi konferenciák szereplőjé­nek. Ügy tudom, az interjú azóta el­hangzott a svájci rádióban. Salamin Pál a háta mögé a falra mutatott: — Még nincs vége! Itt láthatod a gipsznyomatot, ez a fej Toldy Ferencé, Salamin Pál fotógyűjteményéből: Felületi réteg-erózió a Mátra déli lábánál 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom