Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 8. szám

Г’-- м Nagymaroson Illés Györggyel, Horváth Józseffel, Ollós Gézával aki Arany János előtt ült a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitkári székében, s nem kevesett tett a magyar irodalom érdekében. Ő az én anyai dédapám. S ha már az irodalomnál tartunk, hadd mondjam el, hogy Czuczor Gergely ne­ves költőnk, aki paptanár volt, keresz­telte a nagyanyámat. — Szóval a dédapa már kapcsolat­ba került a vízzel ... — Ő is — igazít ki a házigazda — Mert a véletlen úgy hozta, hogy a mi családunk, ahogy tréfásan mondoga­tom: nem menekülhetett a víz elől. 1915- ben például Szolnokon laktunk, ahol édesapám a MÁV műhelyt vezette. A Tisza árvize betört lakóházunk udvará­ra, egy régi fénykép tanúsága szerint fürdőteknőben csónakáztam. Apám em­lékirataiban pedig ezt olvastam: „mikor a Tisza áradása következtében a Zagy­va visszafelé folyt, annyira megduzzadt, hogy a medréből kilépve a kukorica­földeket elárasztotta . .. úgy hogy a csó­nakból elég mélyen láttuk a kukorica­szárak csücskét”. BELVIZEK ELLEN — Nyilván a családi hagyományok sarkallták Salamin Pált is, hogy hivatást válasszon ... — Felnőtt fejjel már igen. De gyer­mekkoromban még vegyésznek készül­tem. Kis laboratóriumot rendeztem be a lakásunkban, illetve az elfalazott lég­aknában, ott végeztem a kísérleteimet. Édesapám lebeszélt a vegyész! pályá­ról, így az ő szavait megfogadva álta­lános mérnöki szakra jelentkeztem. Az egyetemre már vízépítő ágazatos mér­nökként kerültem ki. Diplomatervem a vízerőhasznosítás kérdéseivel foglalko­zott. — A pályafutás első állomása? — Az Országos öntözésügyi Hivatal. Az évszám: 1940. Két évig dolgoztam ott. Ekkor következett be az utóbbi száz esztendő legnagyobb belvízi katasztró­fája: az elöntött terület egymillió hek­tár, kereken tízezer négyzetkilométer. A védekezésben én is részt vettem, en­gem a szombathelyi Kutúrmérnöki Hiva­tal területére küldtek ki. Ettől a mun­kától függetlenül érdekes fényképfel­vételeket készítettem a Duna-Tisza kö­zének nagy kiterjedésű elöntéseiről. Az igazi munka, persze más területen várt rám. Elsősorban a békésszentandrási duzzasztómű egyes műszaki problémáit kellett megoldani. Jómagam hallépcsőt terveztem oda. Később a Kárpátalján a Tarac-völgyben terveztünk duzzasztómű­vet. Ekkoriban várt rám egy igen szép feladat. Olyan hegycsúcsokra másztunk föl, ahol a madár sem jár. Egy mete­orológussal kettesben csapadékgyűjtő­ket helyeztünk el a hegyekben. Én már akkor nagy természetjárónak számítot­tam, hiszen gyermekkoromban beveze­tett édesapám a természet világába. — A negyvenes évek eleje már a vi­lágháború . . . — Sokat katonáskodtam, nem kerül­tem el a hadifogságot sem. Az 1913-as évjáratokat gyakran behívták. De a Don-kanyart szerencsémre megúsztam. Oda nem vittek ki. — A katonáskodás szüneteiben hol dolgozott? — Az Országos öntözésügyi Hivatal­nál fölajánlották a királyi segédmérnöki címet. Nem fogadtam el, a gyakorlat érdekelt, vállalathoz akartam menni, így kerültem a Keletmagyarországi Villamossági Részvénytársasághoz. Víz­erőtelepekre volt szüksége az ország­nak, a mi feladatunk volt az első víz­erőmű kiépítése. De hát a háború, mint mindenbe, ebbe is beleszólt. Én már korán, 1945-ben hazajöttem a hadifog­ságból. Az első teendőm az volt, hogy vízépítő tervező irodát nyitottam. Ma­gánirodát. Most is nálunk van, emlék­ként, az akkoriban használt kézi szá­mítógépem. A magániroda rövid ideig élt — én magam szüntettem be, meg­értve az idő szavát. TANÄRI PÁLYÁM — Ekkor kezdődtek az egyetemi esz­tendők? — Ekkor kezdődött a harminc év. Há­rom évtizedig tanítottam a Budapesti Műszaki Egyetemen. — Kérem, beszéljen az oktatói tevé­kenységéről ... — Kisegítő tanársegédként kezdtem az 1-es számú vízépítési tanszéken. Ter­mészetesen én is végigjártam a lép­csőfokokat. 1957—1958-ban a mai víz­építési tanszék ideiglenes vezetője vol­tam docensként. 1960-ban lettem tan­székvezető docens a mai vízgazdálko­dási tanszéken. 1962-ben lettem tan­székvezető egyetemi tanár. 1967-től be­osztott egyetemi tanárként dolgoztam, egészen nyugdíjaztatásomig, 1977-ig. Közben négy esztendeig 1954—57 között az egyetem dékánhelyettesi tisztét is betöltöttem. A visegrádi Mátyás kútnál 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom