Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 8. szám

Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság TÖBB CÉLÚ UÍZTAROZÖ Az 1960-as évek elején összeállított Vízgazdálkodási Keretterv általános cél­kitűzései nyomán Igazgatóságunk 1976- ban koncepciótervet dolgozott ki Csong­­rád megye vízrendezésére. Mindezek­kel hosszabb távra meghatározta a térség vízrendezésének fejlesztési fel­adatait, köztük a korszerű vízrendezési elveknek megfelelően a belvizek tározá­sát. Ezáltal tehermentesíthetők a tor­kolati szivattyútelepek, ami visszahat a beruházásra és üzemeltetésre egyaránt. A tározók létesítése egyenesen kívána­tos akkor, ha a vízrendszer területén to­vábbi — a tervszerű vízgazdálkodással, a vízhasznosítással, a vízkárcsökkentés­sel, a környezetvédelemmel, a sporttal és az üdüléssel kapcsolatos — igények is kielégíthetők. Szeged város körzetében, a város­tól nyugatra összegyülekező belvizek hasznosítása, az említett igények kielé­gítésére már régebben alkalmasnak mutatkozott. A döntés 1979-ben szü­letett meg a több célú víztározó részle­tesebb megtervezéséről, majd ennek el­fogadása után, a művek megépítéséről az algyői és a gyálai belvízrendszere­ket összekapcsoló Matyér—Subasai fő­csatorna völgyében. A Matyéri több célú tározó, a Matyér —Subasai főcsatorna völgyében épült meg. Ez a völgyszakasz Szegedtől mint­egy 3 km távolságra, nyugati irányban található. A főcsatornát befogadó völ­gyet, az egykori tiszai ősmeder szélén — a magaspart peremén — alakította ki a folyó. A közel 3 km hosszú, 150— 300 m széles, átlagosan 3—4 m mély völgyet sűrű nád és elburjánzó vízi nö­vényzet borította. Mezőgazdasági ter­melést csak a bal parti, lankásabb pe­remterületeken folytattak, de a meg­művelt földeket is gyakran elöntötte e nagy tömegben érkező és kiterülő bel­víz. Az É—D-i irányban húzódó völgy két kijelölt szelvényében megépült 1—1 zárógát, valamint a zárógá­takban 1—1 vasbeton zsilip. A zá­rógátak távolsága 2850 m, a tározó térfogata közel 2 millió m3. A tárolható víznek kb. 25%-a gravitációs úton jut be a tározóba, a további víztömeget a három egységes szivattyúállás emeli át a tározóba. Az elektromos üzemű, felépítmény nélküli szivattyúállás a táro­zó 55 sz. fő közlekedési út felőli végén helyezkedik el. A tározó funkciója a vízrendezésben kiemelt fontosságú. A Matyér—Subasai főcsatorna vízgyűjtő területét, vala­mint az algyői vízrendszer déli terü­letrészeit együtt kell vizsgálni azért, mert a két rendszer szükség esetén ösz­­szekapcsolható, pontosabban az egyik rendszerből a másikba belvíz vezethető át. A Matyéri belvízöblözet —a Maty- Fehértói és Külső-Matycsatornákon ke­resztül — összekapcsolható az algyői főcsatornával. Az algyői rendszerből, csökkentve terhelését a leírt útvonalon így belvíz vezethető át a Matyér—Su­basai főcsatornába, majd a Matyéri tá­rozóba. A tározó saját vízgyűjtőjéből érkező vizeket tárolva tehermentesítheti a gyá­lai vízrendszert is, mint saját rendsze­rének befogadóját. Az elmúlt évtizedekben a térség csa­tornasűrűsége jelentősen megnöveke­dett, de ezzel párhuzamosan nem épül­tek tározók, amelyek pedig a belvíz­kormányzásban nélkülözhetetlenek let­tek volna. Éppen ezért alakult ki az a látszólag ellentmondásos helyzet, hogy a megfelelő csatornasűrűség ellenére is gyakoriak voltak a belvízkárok. A fenn­­síki területrészekről a felszíni vizek gyorsan lefutottak, csúcsban terhelték a hálózatot, s emiatt a belvizek a ki­épített tározók hiányában értékes mező­­gazdasági területeket öntötek el. A tározó tehát két belvízrendszer műkö­dését teszi kiegyenlítettebbé és bizton­ságosabbá. A tározó mentén elterülő mezőgaz­dasági területeken, már a korábbi évek­ben is öntöztek, az ideiglenes elzárá­sokkal felduzzasztott vízből. Most viszont a tározó hatásterületén lehetőség nyílik a rendszeres öntözésre. A környező gaz­daságok 1100 ha-on kívánnak öntözni. A tározó az algyői rendszeren keresztül tölthető fel öntözővízzel. Az algyői úszás vízkivételi mű által beemelt öntözővíz az Algyői főcsatornán, valamint a kap­csolatot biztosító Maty-Fehértói csator­nán keresztül jut el a tározóig. Az öntözővizet a szivattyúk emelik be a tározóba, s onnan a vízkivételi mű­vön keresztül lehet a gazdaságoknak kiszolgáltatni. A felhasználás mértéké­nek megfelelően az öntözővizet, szaka­szos, vagy folyamatos üzemmel lehet pótolni. A hasznosítás teljessége érde­kében — 1982-től — megkezdődik a tározó halasítása. A halasítás.sporthor­gászati céloknak megfelelően történik. 10 Az Észak-Déli irányban húzódó völgy A szivattyúállomás

Next

/
Oldalképek
Tartalom