Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
A kitűzött célok elérésének feltétele a vízrendezés üzemi, társulati, tanácsi és állami feladatainak összehangolása. A munkák sorrendjét az határozza meg, hogy a feladatokat a vízkárral leginkább sújtott területeken, a vízkárokra leginkább érzékeny, nagy termelési biztonságot igénylő öntözött vagy öntözésre előirányzott területeken valósítsák meg. Ennek megfelelően elsősorban Békés, Csongrád, Szolnok megyékben, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyék egyes területein folyik a komplex vízrendezés. Az üzemi, üzemközi és az állami főművek arányos fejlesztését összhangolt karbantartását és üzemeltetését folyamatosan és az éves tervekben is meg kell teremteni. Ez elemi feltétele a belvizlevezető rendszerek hatékonyságának. A belvízrendszerek főművi kiépítettségének aránya tovább nő, 79—81% körül alakul, mig a belvízelvezetés átlagos időtartama 16,2—15,8 napra csökken, a meliorált területeken levő belvízrendszerek kiépítettsége eléri a 40—60 l/sec •km2 fajlagos értéket. A települések, lakóépületek védelmét szem előtt tartva kell befolyásolni azokat a folyamatokat, amelyek a települési környezet életfeltételeit kedvezőtlenné teszik. A lakásépítés, a települések általános arculatának fejlesztése nagyobb biztonságot igényel a vízkárokkal szemben. így a belterületek — az ott levő lakóépületek, ipari létesítmények, utak, vasutak — megvédése, a vízkárok elleni biztonság növelése igen fontos társadalmi és gazdasági érdek. Ezért a belterületi csapadékvíz-elvezetés gyorsabb ütemű fejlesztése válik szükségessé. Mezőgazdasági vízszolgáltatás Az elmúlt évtizedekben — elsősorban a Tiszántúlon — megvalósultak azok a részben több célú állami főművek, amelyek öntözővizet szolgáltatnak. Az öntözés üzemi feltételei mintegy 450 ezer ha-on épültek ki, azonban az öntözőberendezésekből és telepekből mintegy 200 ezer ha-t kiszolgáló állomány már elavult, tönkrement, átépítés-, re, cserére szorul. A vízzel való hatékony gazdálkodás olyan öntözési megoldások alkalmazását teszi szükségessé, amelyek a mezőgazdasági üzemek számára gazdaságosak, energiatakarékosak és a vizet optimálisan hasznosítják. Az öntöző főművek fejlesztése szerény mértékű. Fő feladat a meglevő állami főművek hatékonyabb és tervszerűbb kihasználása. Megkezdődik az elhasználódott főművek rekonstrukciója, folytatódik a kettős rendeltetésű — belvizet és öntözővizet egyaránt szállító — csatornák fokozatos szétválasztása, s a folyamatban levő fejlesztések befejezése. Ágazatközi feladatok A vízgazdálkodás alaptevékenységeihez ágazatközi feladatok is kapcsolódnak — a vízi utak kiépítése, a vizerőhasznosítás és a hévizek energetikai hasznosítása —, amelyek tervszerű együttműködéssel hatékonyan fejleszthetők. Az ország gazdaságosan hasznosítható vízerőkészlete 4500 GWó energiamennyiségre és 850 MW teljesítőképességre becsülhető. Az ország vizi útjaiból 1384 km állandóan hajózható. A hajózóút a Dunán is csak részben van kihasználva, a tiszai hajózás jelentéktelen. A világviszonylatban is jelentős hévízkészletek gyógyászati, idegenforgalmi célú felhasználásán túlmenően a geotermikus energia hasznosítását az energiaracionalizálás keretében (lakásfűtés, mezőgazdaság) célszerű megoldani. Ezáltal az ország várható éves olajfelhasználásából távlatban mintegy 300—400 ezer tonna lenne helyettesíthető. E lehetőségek kihasználásában még csak a kezdeti lépések történtek meg. A mezőgazdasági üzemek 750 ezer m2 üvegházat és 1100 m2 fóliát fűtenek. A A vízgazdálkodás belső összefüggései, a nagy eszközigényesség, a külföldi hatások különös fontossága miatt az ágazat csak folyamatosan korszerűsített hosszú távú koncepció birtokában dolgozhat eredményesen. Ennek jelenleg ismert fő irányai a következőkben jelölhetők ki. Életszínvonalpolitikai célkitűzés, hogy a települések lakossága az ezredfordulóra közműves ivóvízellátásban részesüljön. Biztosítani kell azt is, hogy a külterületi lakott helyek, szórványtelepülések, tanyák lakossága — egyedi ellátási mód alkalmazásával — hozzájuthasson a jó minőségű ivóvízhez. Eszerint a lakosság közműves vízellátottságának aránya 2000-re eléri a 90 —95%-ot, míg a közműves vízszolgáltatásban részesülő lakások aránya az ezredfordulóra 70—80%-ra növekszik. Mivel az ellátatlan lakosság döntő hányada ma még vízművel nem rendelkező, mintegy 1600 községben él (ebből 750 községben az ásott kutak vize kifogásolható) elsősorban a községek közműves ivóvízellátása kerül előtérbe. Hosszú távú előirányzataink szerint a magasabb komfortfokozatú lakások száma növekedik, ezért emelkedik a lakosság fajlagos vízfogyasztása. A közületi és intézményi fogyasztás a lakosság fogyasztásának mintegy harmadát teszi ki. Ennek figyelembevételével a lakosság a közületek vízfogyasztása 2000-re elérheti az évi 1,1 milliárd m3-t. Az ipar frissvizhasználatának elemzése, valamint a jelenleg ismert iparfejlesztési elképzelések figyelembevételével az ezredfordulóra az ipar összes frissvízhasználata évi 10,5 milliárd m3 mennyiséggel oldható meg, ezen belül a villamosenergia-ipar szükséglete 9,3 milliárd m3/év. Az ipari vízellátás hosszú távú fejlesztésének — már ma is időszerű — legfontosabb feladatai: — az ipar frissvízhasználatában a takarékosság, ahol csak lehetséges, a víz újrahasználatának elve érvényesüljön, Ezért a gazdaságossági szempontok figyelembevételével szorgalmazni települések geotermikus energiahasznosítása alig 1000 lakásra terjed ki. A vízgazdálkodás VI. ötéves tervének célkitűzései népgazdaságunk helyzetének függvényében változhatnak, amely változások az éves tervekben öltenek testet. Az eredeti céloktól való esetleges eltéréseket két fő ok teheti szükségessé. Egyfelől a gazdasági növekedés ütemének megváltozása folytán módosulnak a vízgazdálkodással szembeni igények. Másfelől a gazdálkodás feltételeinek szigorodása, a beruházási eszközök korlátái következtében a vízgazdálkodás fejlesztési eszközeit és szellemi erőit a legfontosasbb gazdaságpolitikai célok megvalósítására kell összpontosítani. Célkitűzéseink megvalósításánál a tervidőszakból eltelt csaknem két év alatt már ez határozta meg az ágazat tevékenységét. A teljesítés összességében időarányosnak tekinthető. Lemaradás a szennyvíztisztító telepek építésében tapasztalható. kell a kevésbé vízigényes technológiák alkalmazását, vagy a víz többszöri felhasználásával a frissvízhasználat optimális értékének elérését; — műszaki, gazdasági és jogi eszközökkel egyaránt célszerű előmozdítani, hogy az ipar ivóvízminőségű vízhasználata a tényleges szükséglethez igazodjék és technológiai célra csak ott használjanak fel ivóvizet, ahol az nélkülözhetetlen. A többi helyen alacsonyabb minőségű vízzel kell helyettesíteni. Az ország éghajlati adottságainál fogva a mezőgazdaság (növénytermesztés) vizszsükséglete a jelenlegi termelési színvonalon csapadékból nagyrészt kielégíthető. A mezőgazdaság hosszú távú tervei — elsősorban az élelmiszerprogram teljesítése — azonban szükségessé teszik, hogy a termelés biztonsága fokozódjék, A termésmennyiség növelése ismét megköveteli az öntözést, főleg a vízigényes kultúráknál. A halastavak kiterjedése jelenleg mintegy 25 ezer ha, melynél nagyobb terület vízellátása is biztosítható. A több célú tározók egy része — kiegészítő halászati létesítményekkel — szintén termelő alapja lehet a halászatnak. A szakosított állattartó telepek vízszükséglete a jelenlegihez viszonyítva csak kismértékben növekszik. Mindezeket figyelembe véve az ezredfordulóra a mezőgazdaság frissvízszükséglete 1,6—2,0 milliárd m3 körül alakulhat. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel növekszik a vízkészletek szennyeződésének veszélye, ugyanakkor nő a vízhasználatokkal szembeni minőségi igény is. Ebből következik a vízgazdálkodás legfontosabb feladata az ezredfordulóig; a használt és szennyezett vizek összegyűjtése, tisztítása ártalommentes elhelyezése és hasznosítása, s ezzel a vízkészletek megóvása a növekvő szennyeződésektől. Elérhető célként csak az tűzhető ki, hogy 2000-re az ország lakásállományának 50%-a legyen a közcsatornahálózatba bekapcsolva. A nem csatornázott települések lakossági szennyvi-A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLESZTÉSÉNEK HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓJA 7
