Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 1. szám
A vízgazdálkodás egyértelműen és sokoldalúan szolgálja a népgazdaságot* A népgazdaság 1981. évi tervének végrehajtására az irányító szervek, a termelő kollektívák jelentős erőfeszítéseket tesznek. Folytatódik az alkalmazkodási készség kibontakoztatása a népgazdaság valamennyi ágazatában. Az 1981-es gazdasági év főbb eredményei, jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze. A nemzeti jövedelem és a termelés növekedési üteme elmarad az előirányzattól, a munka termelékenysége a tervnek megfelelően nő. A külkereskedelem egyenlege megközelíti a tervet, a belső felhasználás — lakossági fogyasztás, beruházás — meghaladja azt. Romlott a tőkés értékesítés és hitelfelvétel lehetősége és a szocialista beszerzés. Az évközben hozott gazdasági intézkedések nem voltak elegendőek a tervcélok érvényesítéséhez. A nemzeti jövedelem 1%-kal nő, az ipari termelés 1%-kal elmarad a tervtől, a mezőgazdasági 3%-°s növekedés helyett az 1980-as szinten teljesít, az építőipar tervnek megfelelően csökken. Folytatódik a munkaerő átrendeződése: a termelő ágazatokban, csökken, a nem-termelőben növekszik. A folyamatos és három műszakos üzemekben megkezdték az ötnapos munkahétre való áttérést. Teljesültek az alapvető infrastrukturális célok, a lakás-, az iskola-, óvoda-, bölcsőde és kórházépítési tervek. A népgazdaság fejlődése összességében megfelelt a terv irányvonalának, de 1980-ban és 81-ben az elosztható források növekedése az előirányzottnál kisebb, a belföldi felhasználás a tervet meghaladta, a külkereskedelmi egyensúly javulása nem érte el a tervezett mértéket, csökkentek a szocialista beszerzési lehetőségek, és nehezek a nem-szocialista piac elhelyezési feltételek. Mindez arra készteti a kormányt, hogy a VI. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokat — egyensúly javítását, elért életszínvonal megvédését — határozottabban elősegítő intézkedéseket tegyen. Ennek megfelelően dolgozták ki az 1982-es népgazdasági tervet, mely szerint a nemzeti jövedelem 1—1,5%-kal növekszik, a belföldi felhasználás 98—99%-a lehet az 1981. évinek, az ipar 2—2,5%-kal nő, az építőipar 1—2%-kal csökken, a mezőgazdaság 4— 4,5%-kal haladja meg az idei szintet, míg a lakossági reáljövedelem (0—0,5) lényegében szinten marad. A beruházás 178—180 md. Ft lehet. A gazdasági fejlődés folyamatosságának fenntartásához, a tervcélok teljesítéséhez szükséges a nem rubel elszámolású export és a termelékenység erőteljes növelése, szerkezet-átalakítás folytatása, a gazdaság versenyképességének fokozása, az anyag- és energiatakarékosság, a beruházások szelektív mérséklése, a készletnövekedés visszafogása, továbbá a közösségi fogyasztás mérséklése és a fokozott takarékosság. A szabályozás arra irányul, hogy a gazdasági feladatok és célok megvalósításánál az ösztönzés és a kényszer elemei együttesen legyenek emelők. A létszámot mindenütt a feladatokhoz kell igazítani, miközben az ország áttér az ötnapos munkahétre. 1981. évi tervünk végrehajtása Elmúlt évi tervünk végrehajtásának tapasztalatai jelzik, hogy a vízgazdálkodásban is érvényesülnek a népgazdaság fő fol/amatai. Visszafogottabb a fejlődés üteme, intézkedések születtek a hatékonyság növelésére, a meglevő eszközök jobb kihasználására, a gazdálkodás színvonalának, fegyel* Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke előadói beszéde az ágazati célok meghatározásában érintett vízügyi szervek vezetői részére 1981. december 2-án tartott munkaértekezleten. mének javítására. Az ágazat VI. ötéves tervében megfogalmazott célkitűzések jól igazodnak a népgazdaság terveihez és lehetőségeinkhez. Szerveink időben megismerték a feladataikat, zökkenőmentesen jutottak át a tervfordulón. A tervek, célkitűzések teljesítéséhez szükséges szellemi és anyagi feltételekkel rendelkeznek. A természeti feltételek nem okoztak erőnkön felüli terhelést. A szolgálat eredményesen védekezett a tavaszi jelentős tiszai, Körös-vidéki és a nyári közepes dunai árhullám ellen. A tisztántúli belvízrendszerekben és a Bodrogközben februártól április közepéig jelentős erőket kötött le a belvízvédekezés. A vízellátás az átlagosnál kedvezőbb volt. A kánikulai vízfogyasztási csúcsokban helyenként előforduló vízhiányokat általában kapacitáselégtelenségek, s nem vízkészlet-hiányok és nem a váratlan üzemzavarok okozták. A Balaton is elviselte még a csúcsidei 1 milliót meghaladó látogatót. Az ország vízminőségi helyzetében lényeges tendenciaváltozás nem észlelhető. A váci kútszennyeződés azonban nem múlhat el nyomtalanul!, a tapasztalatokból megfelelő gyakorlati következtetésekre kell jutnunk mindenekelőtt nekünk, de más ágazatoknak is. Fejlesztési és fenntartási célkitűzéseink tervközeiben teljesülnek. Eredményeink, naturális mutatókban is a tervnek megfelelőek. Megjegyzem azonban, hogy ebben az évben is ismétlődik a korábbi gyakorlat, a tanácsi zóna teljesítménye alig lépi túl a 90%-ot. A tervezett befejezések többsége megvalósul, a 12,4 md-os előirányzatból üzembe helyeznek 11—11,5 md Ft értéküt. Csökken a beruházások befejezetlen állománya másfél md Ft-tal és a folyamatban levő állami beruházások száma, ennek hatása azonban még alig érezhető a beruházási idő mérséklődésében. Igaz, hogy az 5—6 éves megvalósítási időt általában az éves keretek is diktálják, de ezen változtatnunk kell, mert a túlzott időráfordítás ugyanúgy növeli a költségeket, mint a szervezetlenség, vagy a gyenge előkészítés. Az ágazat ipari háttér ellátásában és az előre gyártott elemek felhasználásában javulás tapasztalható, összmérlegünk mégis az, hogy mind az ipari termékszükséglet ellátásban, mind a tipizálás anyaghasználatának elterjesztésében nehézségeink vannak, melynek okát abban látom, hogy még mindig nem elég célratörő a szervező munka és nem eléggé csiszolódtak össze az érdekeltek. A vízgazdálkodás helyesen reagált az exportpolitikára, jelzi ezt, hogy mind több irányban és formában tesz kísérleteket a részarány növelésére. 1981. évi exportunk mintegy 150 millió Ft-tal haladja meg az 1980-ast és túllépi az 500 milliót. A növekedés 2/3-a nem rubel relációjú. Az export hazai feltételrendszerében is sikerült továbblépni. Tapasztalataink azt mutatják, hogy helyes volt nagyobb arányú vízügyi exportra vállalkozni. De mást is mutatnak már a tapasztalatok, pl. azt, hogy az export-orientáltság nem vált még stratégiánk és napi munkánk szerves részévé. Mutatja azt is, hogy az a tempó, az a technológiai és szerződéses fegyelem, az a szervezettség és rugalmasság, amivel itthon dolgozunk, nem elegendő az exportpozícióink erősítéséhez. Meg kell tanulnunk az exportügyben sokféle hangszeren játszani: komplex export, szellemi export, áru-szolgáltatás export, fővállalkozás, alvállalkozás, vegyes vállalat, bérmunka stb. Az már világos, hogy a lemerevített forma hátrányos. A vízügyi szervek 1981. évi gazdálkodásában is fokozottabban érvényesülnek a minőségi elemek. A termelési tervek kis mértékű túlteljesítése várható, javult az eredményesség és az eszközkihasználtság. Szerveink folyamatosan alkalmazkodtak a csökkenő kereslethez. A túlteljesítés a termelékeny1
