Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 1. szám
ség növekedéséből származik. Az ágazat létszáma a terv szerint alakul és több szervnél a szerény mértékű létszámnövelési lehetőséget sem használták ki. Az átlagbérek mintegy 7%-os növekedése meghaladja az előirányzatot, teljesítik a szociálpolitikai előirányzatokat. A gazdálkodási tartalékok feltárásában és hasznosításában, a készletek csökkentésében, az eszközök forgási sebességének növelésében, az energia fajlagos felhasználás további javításában, a kapacitások kihasználtságában, a munkaszervezésben és a költségtakarékosságban elért eredményeket még nem tekinthetjük megnyugtatónak. A vízgazdálkodás 1982. évi terve és végrehajtásának főbb követelményei A vízgazdálkodás 1982. évi célkitűzései egyenletes, de az előző évekhez mérten mérsékeltebb növekedést tartalmaznak. A termelő tevékenység tervét mindenekelőtt a rendelkezésre álló kapacitások gazdaságos és üzembiztos felhasználásával kell megoldani. A kapacitások csak kismértékben bővülnek. Célkitűzésünk, hogy az ágazat az indokolt gazdasági és társadalmi igényeket kielégítse. 1982-ben további 170 ezer lakos vezetékes vízellátására nyílik lehetőség. A szabályozórendszer módosításának hatását a gazdálkodó szervek javuló munkával ellensúlyozhatják, ily módon eredményességük az ideivel azonosan fog alakulni. Az árszabályozási intézkedések költségkihatása ágazati szinten mintegy 600 millió Ft. Ellentételezésére nincs lehetőség. Az előirányzatok mértéke — figyelemmel a hatékonyság kívánatos mértékű növelésére — létszámnövelést ágazati szinten nem tesz szükségessé. Gondosabban kell foglalkoznunk a létszámgazdálkodást javító intézkedésekkel, a munkaszervezéssel, a teljesítményeket jobban kifejező bérezési formák elterjesztésével, az ötnapos munkahét zavartalan bevezetésével. Allóeszközfejlesztésre 10,8 md Ft áll majd rendelkezésünkre, ennek 51%-a állami beruházás és 49%-a pedig a vállalati. Az állami beruházások túlteljesítésére nincs lehetőség. A beruházási eszközök zömét a folyamatban levő beruházások ütem szerinti megvalósítására használjuk fel. A három célcsoportban mindössze 10—12 új beruházás indul. A beruházások megvalósításánál minden eddiginél fontosabb, hogy költségkímélő, egyszerű és célszerű, olcsóbb megoldásokra törekedjünk. Beruházásainknál az eddigieknél is nagyobb szerepet fog játszani a földigénybevétel drágítása, kisajátítás és térítés. Indokolt tehát, hogy új létesítményeink elhelyezésénél, a fenntartási munkáknál minél kevesebb jó minőségű mezőgazdasági területet vegyenek igénybe. Továbbá, hogy 1982- ben mező- és erdőgazdasági művelésre visszaadjuk a jelenleg birtokunkban levő, de számunkra nem szükséges területeket. A gazdálkodásban elindult minőségi folyamatok kibontakoztatása elősegíti, hogy a vízgazdálkodás szellemi és anyagi potenciáljával egyértelműen és sokoldalúan szolgálja a népgazdaságot. Szükséges azonban, hogy beszéljünk néhány olyan kérdésről, amely túlmutat egy éves terv horizontján, de mindenképpen befolyásolja rövid távú gyakorlati lépéseinket is. A társadalmi-gazdasági fejlődés, természetföldrajzi adottságaink mind mélyebb megismerése, vízi környezetünket érő hatások, a vízpotenciál sokoldalú felhasználásának lehetősége és szükségessége elengedhetetlenné teszik, hogy munkánkban a komplex vízgazdálkodás szemléletét érvényesítsük. Sok minden történt és történik ebben a szellemben; a vízháztartás befolyásolása, a vízkészletekkel — mint természeti erőforrással — való gazdálkodás, a hosszútávú népgazdasági érdekek következetes érvényesítése, továbbá a vízminőségvédelemért végzett munkák. A komplex vízgazdálkodás erősítését jelzik a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás rendjének és gyakorlatának megjavítására és a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésére, a vízrendezésnek és meliorációnak a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerekkel összehangolt megvalósítására tett intézkedések is. Ennek ellenére indokolt, hogy folyamatos munkával megoldjuk a hiányzó elemek pótlását e gondolatkörben, hogy mindenkor kiegészítsük ezeket új ismeretekkel. Minimális programként el kell érnünk — szűkösebb anyagi körülmények között is —, hogy a szakaszosan megvalósuló hasznosítások később is lehetővé tegyék a komplex hasznosítás más elemeinek érvényesíthetőségét. A másik kérdés amit érinteni akarok, a meglevő művek jobb kihasználásának, hatékonyabb működtetésének kérdése. Teszem ezt annak ellenére, hogy ez a folyamat megindult, minden szakterület foglalkozik vele és eredményekkel is el tudunk számolni. Az árvízvédelem hosszú távú terve a meglevő rendszerek alapos műszaki-gazdasági áttekintése alapján készült. Nemrég zárult le egy felmérés a települési víziközművek hatékonyságának egyszerű eszközökkel való növelési lehetőségeiről. A belvízvédelmi létesítményeknél az üzemi-üzemközi művek fejlesztésére, fenntartására, működtetésére terelődött át indokoltan a hangsúly. Az eddig elvégzett munka tapasztalatai még világosabbá tették, hogy rendszereinkben számos aránytalanság van, amelyek fékezik nagy értékű létesítményeink hatékony kihasznnálását. Célszerűnek látszik ezért a rendelkezésre álló beruházási és fenntartási eszközöket jobban a szűk keresztmetszetek felszámolására fordítani. Következésképpen, az új fejlesztések és a meglevő művek, eszközök kisebb modernizálása, intenzifikálása között jobb arányokat kell teremteni. Az ellátott területeken egyértelműen a szolgáltatások minősége kerül a munka középpontjába, ezeken a területeken erre kell berendezkednünk. A gazdaság fejlődését az ellátottság mai szintjén a korábbinál kisebb víznövekménnyel 'lehet és kell megoldani, míg az ellátatlan területeken továbbra is napirenden marad a mennyiségi fejlesztés. Itt azonban az eddigi módszereink nagyobb arányú kombinációjára lesz szükség. Rövid időn belül pontos adatokkal kell rendelkeznünk arról, hogy a még ellátatlan területeken a vízellátásnak milyen formáit, rendszereit alkalmazzuk, vagy alkalmazhassuk. Idetartozónak érzem a kommunális szennyvízkezelés problémáit. A gazdaságosan nem csatornázható települések körét és a csatornázható települések hasonló részeit ki kell jelölni és számukra megfelelő szennyvízkezelő rendszereket ajánlani — e nélkül csak óhaj marad, hogy az ásott kutakba ne engedjék a szennyvizet. A feladatok változnak, ennek megfelelően és időben kell változni a felfogásnak és a gyakorlatnak is. Az ágazatirányítás néhány kérdése Az utóbbi időben többször szóba kerül, hogy a vízügyi ágazat defenzívában van fontos szakmai kérdésekben. Hogy állunk ezzel a kérdéssel. Igaz-e ez, vagy csak látszat, vagy van-e benne igazság? A társadalom az utóbbi években felfedezte a vizet, annak minden előnyével és gondjával együtt. Elég nagy sajtója van a vízgazdálkodásnak és ez egyértelműen jó. Az viszont nem jó, hogy sok rész- vagy féligazság, sőt téves felfogás is belekeveredik a „tiszta vízbe” és zavarossá teszi azt. Olykor a valós probléma erejét csökkenti, hogy nem oda címeznek ahova kellene, hanem a kárvallottat leckéztetik, kissé így volt ez a váci kútszennyezésnél, ilyen a 'látszat a Balaton-ügyben, vagy Gabcikovo—Nagymaros esetében stb. A vízgazdálkodásnak kidolgozott stratégiája van, kezdve a kerettervtől — a Balaton megvédésén —, a regionális vízellátó rendszereken —, az ár- és belvízvédelmen-, a felszín és talajvíz minőségvédelmén keresztül az ágazat műszaki-tudományos kutatási-fejlesztési programjáig. Ahol pedig hiányosság van, ott a pótlásról gondoskodnak. Hát akkor hol van a baj? A vízgazdálkodás mind a mai napig nem tudott hozzászokni ahhoz, hogy a korábbi periférikus zártságából bekerült a közéletbe, az érdeklődés középpontjába és átengedte a terepet, hogy mások magyarázzák a vízgazdálkodás ügyeit, gyakran egyes — vagy felszíni jelenségek és részigazságok alapján. Teljesen világos, hogy társadalmi demokratizmusunknak megfelelően, a vízgazdálkodás továbbra is az érdeklődés középpontjában marad, a vízi környezet, a vízellátás, ár- és belvízvédelem, hévízhasznosítás vagy nem hasznosítás, a nagy vízi létesítmények stb., mind olyan témák, amely érdekli is az embereket, meg rájuk is tartozik. Élvezői vagy 2
