Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
A közüzemi vállalatok 224 hévízkútra települve 190 fürdőt üzemeltetnek, a fürdők befogadóképessége 250 ezer fő. A fürdőszolgáltatás közegészségügyi feltételeinek javítását szolgálta a vízviszszaforgatás nagyobb mértékű elterjesztése. Az V. ötéves terv időszakának egyetlen esztendeje sem múlott el jelentősebb árvíz nélkül, ezek közül kiemelkedett az 1979-es és 80-as esztendő. 1979. január—március hónapjaiban a Tiszán és a Maros kivételével valamennyi mellékfolyóján jégveszéllyel súlyosbított árhullámok vonultak le,amelyek egyes szakaszokon 8—33 cm-rel haladták meg a korábbi maximumokat. A védekezés eredményes volt, a vizeket sikerült a gátak között levezetni. 1980 nyarán ismét a Tisza és mellékfolyói, ezek között is elsősorban a Körösök áradása okozott rendkívüli nehézségeket és végül a Berettyón és a Kettős-Körösön töltésszakadást. A súlyos helyzetben igénybe kellett venni a Körösvölgyi szükségtározókat is. A védelmi munkák sikeresek voltak. Ezt az tette lehetővé, hogy az ország dinamikusan fejlesztette az árvízmentesités eszközeit és védekezési szervezetét, növelte a védekezés eredményességét. A 4183 km hosszúságú árvízvédelmi fővonalának 60%-a az előírt méretre kiépült. A töltésekkel védett nemzeti vagyon értéke 600 milliárd forint, itt él a 'lakosság 30%-a, itt van az ország szántóterületének közel 40%-a. A vízrendezés az egyes népgazdasági ágazatok, különös súllyal a mezőgazdaság igényeinek megfelelően fejlődött, a leggyakrabban veszélyeztetett területekre koncentrálódott. Elsősorban Békés, Csongrád és Szolnok megyék mély fekvésű területein, továbbá Borsod, Heves és Szabolcs megyék egyes vízrendszereiben került sor a belvírlevezető főművek bővítésére. A főművek kiépítettsége országosan 78%-os, vízelvezetőképessége 28,5 l/sec-km2. A fejlesztés eredményeként a belvízelvezetés átlagos időtartama 16,8 napra csökkent. A belterületi csapadékvízelvezetés fejlődése még elmarad a szükségestől. A közüzemi vízzel ellátott, de csatornázatlan települések nagyban hozzájárultak a talajvízszintnek a belterüleket veszélyeztető növekedéséhez. Ma vízhasználatokból származó és a talajba kerülő szennyvíz mennyisége évi 150 millió m3-re tehető. A mezőgazdasági vízszolgáltató főművek kihasználása csökkent. Ez részben a csapadékos évjáratok, részben a termelési költségek növekedésének következménye. A rendelkezésre álló öntözővíz-készletek a jelenleginél jóval nagyobb terület öntözésére is elegendőek. A Kiskörei Vízlépcső II. üteme befejeződött. Tervszerűen valósultak meg a Csongrádi Vízlépcső és a Gabcikovo— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer előkészítő munkálatai is. Az V. ötéves tervidőszakban a vízigények növekedési üteme elmaradt a korábbi évekétől és a tervezettől. Ez részben a termelés tervezett ütemének lassúbbodása, részben a már megtett víztakarékossági intézkedések következménye. Az 1976—1980. évek között az összes frissvízigény 4%-kal növekedett. Az igények lényeges mérséklődését jelzi, hogy az 1975. évi 385 m3/sec-os mértékadó frissvízigény 1980-ra mindössze 395 m3/sec-ra emelkedett. Ez a folyamat az V. ötéves tervidőszakban bevezetett takarékossági intézkedések kezdeti eredményének tekinthető. A két fő vízrendszert — a dunai és a tiszai vízgyűjtőt — a tervidőszak végére közel azonos igénybevétel terhelte. A Duna vízgyűjtőjét terhelő vízigények aránya az 1975. évi 39%-ról 1980-ra 48%-ra növekedett. A Tisza vizgyűjtőjén az 1975. évi 61%-os arány 52%-ra csökkent. 1980-ban a vízigények 21%-át felszín alatti, 79%-át feszíni készletekből elégítették ki. Ez közel azonos az 1975. évi helyzetei, a vízkészletfajták igénybevételének aránya az öt év során alig Az MSZMP XII. kongresszusának határozata és a Központi Bizottság 1980. december 13-i határozata összefoglalja a vízgazdálkodás 1981—85. tervidőszaki alapvető feladatait. Eszerint: „a gazdasági fejlesztéssel összhangban nagyobb figyelmet kell fordítani a vízkészletek tisztaságának megőrzésére, a lakosság egészséges vízellátására, a tervszerű vízgazdálkodásra.” A vízgazdálkodás VI. ötéves tervi célkitűzéseinek meghatározása, a terv részletes kidolgozása a népgazdaság egészében érvényesülő tendenciák számbavételével, a népgazdasági és az ágazati fejlesztési lehetőségek és a területi szükségletek összehangolásával történt. Az ágazati fejlesztési célkitűzések és feladatok megvalósításánál az eddiginél fokozottabban kell érvényesíteni a gazdasági egyensúly javítását elősegítő tényezőket, a hatékonyságot, a termelékenységet, a belső tartalékok igénybevételét és az ésszerű takarékosságot. A VI. ötéves tervben a lakosság, a közületek és a termelő ágazatok frissvízszükséglete mérsékelt ütemben emelkedik. A lakosság vízfogyasztásának növekedése hasonló mértékű lesz, mint az előző tervidőszakban, s ezt a tervezett beruházások mellett, elsősorban a meglevő kapacitások hatékonyabb kihasználásával kell kielégíteni. Az energia- és anyagtakarékos technológiák elterjedése az ipari vízhasználat mérsékeltebb ütemű növekedését hozza magával. A mezőgazdaságban az öntözési és halászati vízszükségletek közel szintentartásával lehet számolni. A vízkészletek helyzetét az ország elhelyezkedése, a Kárpátok és az Alpok övezte medence-jelleg határozza meg. Mivel az évi átlagos felszíni vízkészlet 96%-a az országhatárokon túlról érkezik, a vízfolyások felső szakaszán levő országok vízhasználatai (vízkivétel, használt- és szennyvíz visszavezetés) menynyiségileg, különösen pedig minőségiváltozott. A fővízfolyásoktól távolabb eső területeken növekedett a felszín alatti készletek szerepe a vízigények kielégítésében. A készletek és az igények közötti feszültség, elsősorban a regionális víztermelő-szolgáltató rendszerek dinamikus fejlesztése révén mérséklődött. A felszín alatti vízbázisra települő vízigények növekedése országosan a tervezettnek megfelelően alakult. A kitermelt bányavíz közvetlen felhasználása egyenletesen növekedett. Az egyensúlyt sikerült fenntartani, még az olyan érzékeny vízháztartásé térségben is, mint a Közép-Dunántúl, ahol a nagyarányú bányavízemelés vízkészletmódosító hatását folyamatosan ellensúlyozták. A vízvédelem eredményeként egyes legveszélyesebb szennyező komponenseknél csökkenés volt tapasztalható, s néhány hazai vízfolyáson, vagy folyószakaszon pedig már a vízminőség javulása is észlelhető. leg hatással vannak az ország vízhasználati lehetőségeire. A külföldi vízelvonások mértéke várhatóan a hazai vízfelhasználáshoz hasonlóan alakul, vagyis a tervidőszak végére a jelenlegihez mérten lényegesen nem növekszik. A felszíni vízkészletek — amelyek jelenleg a nem ivóvíz minőségű frissvízhasználatok 80%-át elégítik ki — területi megoszlása nagyon egyenetlen, túlnyomórészt a Duna, a Dráva, a Tisza medrében összpontosul. Az ebből származó fokozódó feszültségeket a víztakarékos módszerek és technológiák bevezetésével, igényszabályozással és a regionális vízszolgáltató rendszerek eddigieknél dinamikusabb fejlesztésével csökkenteni lehet. A felszín alatti vízkészletek — a talajvíz, parti szűrésű víz, rétegvíz, karsztvíz — gyakorlatilag az ország területének nagy részén, eltérő mennyiségben és minőségben megtalálhatók. Ezek az ivóvízellátás fő bázisai és távlatban is ezek a vízkészletek fogják az ivóvízszükségletek 80%-át biztosítani. E készleteket csökkenti a bányászat során végrehajtott vízkitermelés és bár egy részüket ivóvízként hasznosítják, többségük ma még kihasználatlanul elfolyik, utánpótlódásuk lassú. A tervidőszakban a felszíni vizek hazai szennyeződésének növekedése egyes térségekben — a folyamatban levő beavatkozások eredményeként — várhatóan csökkenő tendenciájú. A felszín alatti készletekből elsősorban a parti szűrésű vízkészletek szennyeződése fokozódik, de veszélyes helyzet alakulhat ki néhány karsztvízre telepített vízbázisnál is. Ezért kiemelkedő fontosságú feladat műszaki, gazdasági, jogi és szervezési intézkedésekkel, a felszín alatti vízkészletek védelmének fokozása. A felszíni és felszín alatti vízkészletek egységes készletet alkotnak, egymással szerves kapcsolatban vannak. Megfelelő gazdálkodással kielégítik a társadalmigazdasági szükségletet. Az elmúlt évA VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI A VI. ÖTÉVES TERVBEN 5
