Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
Természetes vizeink halhozama egyre fokozódott. Számos — főleg mentett oldali — holtágban és mezőgazdasági jellegű víztározóban, megfelelő műszaki beavatkozások és járulékos beruházások után intenzív haltenyésztést folytatnak. (Halászati szempontból a víztározók is a természetes vizek kategóriájába sorolnak!) Több mint 200 db mezőgazdasági hasznosítású tározó 8725 ha-os víztükörrel igen számottevő halzsákmányt jelent az ország halhús-termelésében. A régi halastavak a második világháború végén kevés kivétellel üzemképtelenné váltak, így 1945-ben még csupán 1700 ha volt üzemben, de az ötvenes évek elején igen fellendült a tóépítési kev és 1965-ben már 22 200 ha-on folyt haltenyésztés (ez volt a maximum) innen azonban egyre csökkent a tóterület, viszont a halhústermelés részben a szakszerűbb tenyésztési technológia, részben a kombinált (növényevő halakkal vegyes) népesítés folytán emelkedett. 1965 év után, különféle gazdasági okok miatt, sok tavat kikapcsoltak. Az ágazat alacsony jövedelmezősége miatt elmaradt a tavak felújítása és korszerűsítése, sőt még a karbantartása is. Csak fokozódott a kikapcsolás az állami támogatás megvonása következtében. Az utóbbi évtizedben mégis több superintenzív tógazdaság is létesült: Százhalombatán a Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság (TEMAG), amely a hőerőmű hűtővizének fokozottabb kihasználását teszi lehetővé, továbbá Ódörögdön, a Viszlói patak mellett, egy korszerű pisztrángtelep, alig 1,5 ha-on, kb. 300 t évi halhozammal. Ide sorolhatjuk a ketreces haltenyésztést is, amely elősegíti az iparszerű halhústermelés fejlődését, de az évi 600—800 q angolnaexportunk sem elhanyagolható, mint jó valutaszerző cikk. (12—13 NSZK márka/kg!) Az ötvenes évek elején a rizsföldi pontytenyésztés is jól jövedelmezett, mint járulékos halászati hasznosítás. A gabonafélék és az állati protein együttes termelése ugyanis igen előnyös vállalkozás. A rizsparcellák ugyan különböznek a halastavaktól, de a rizsföldi talaj, annak hidrokémiai és oxigénháztartása igen kedvező a halak fejlődésére. Ehhez járul még a ponty jelentékeny biológiai plasticitása, illetve alkalmazkodó képessége. Ez a kölcsönösen kedvező járulékos halasítás később elmaradt egyrészt a rizstelepek vegyszerezése miatt, másrészt mivel a lehalászás során (a rizs aratása előtt) több kárt okoztak a főkultúrában, mint amennyi haszon a halasításból származott. Érdemes megemlíteni, hogy Szlovákiában (alföldi részeken) az ötvenes évek elején összesen 1200 ha rizstelep üzemelt, de mind halasítva volt, és hektáronként több mint egy mázsa halhúst eredményezett, a miénknél mostohább éghajlati viszonyok mellett is. Az üzemelő halastavak területe 1980- ban 21 264 ha volt. A tóterületek átlagos hozama 1970—1980 évek között átlag 1100 kg/ha, több mint háromszorosa az ötvenes évekéhez képest. 1980- tól új értékesítési pozíciók alakultak ki és a halhústermelés üzemi szinten is jövedelmezővé vált. Magyarországon az előállított hal nagy részét (66%) a A zámolyi víztározó zárógátja az üzemi műtárggyal ponty adja, a hetvenes évektől jelentős részt képviselnek a növényevő halak (20%) és csak kis hányadot a nemes ragadozók (3%). A halastavak létesítésének költsége és időszükséglete azonban magas: 1 ha halastó beruházási költsége kb. 1/4 millió Ft körül van, az építés pedig 2—3 év alatt fejeződik be. Már az ötvenes évek végén felmerült a kikapcsolt régi rizstelepek kisebb vízmélységű (félintenzív) halastavakká történő átalakítása, a Szalay-féle hármas rizses forgó alkalmazása érdekében (3 évenként rizs, halastó, szántó, vagy öntözött takarmány). Az átépítés műszaki szempontjai: — alapvető követelmény a feltöltés és a teljes lecsapolás biztosítása és a tárolás-teleltetés kérdése, amit esetleg súlypontosan (központilag) kell megoldani tározókból történő vízellátással, főleg kikapcsolt öntözőfürtöknél, — az övgátak megerősítése, és magasbítása, a választógátak helyenkénti megszakítása, a régi körtöltések pedig vagy szétterítendők és helyükre új töltést kell építeni, vagy az övgátak nyomópadkaként megmaradnak, — a belső kubikgödrök összefüggő, Vízmérő műtárgy a tömörkényi halastónál Kikapcsolt rizstelepeink 8
