Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
szerhelyzetben azonban — a korlátozott szállítókapacitás miatt — történt olyan megállapodás az említett érdekeltek részéről még 1976-ban, hogy egyes kijelölt szakaszokon még a beépített művek között is végezhető kavicskotrás olyan kikötéssel a Vízművek részéről, hogy „amennyiben a kotrás miatt vízminőségromlás következne be, az adott térségben a kotrást kéri azonnal leállítani". így került sor pl. a margitszigeti kotrás esetében a kiadott vízjogi engedély módosítására, illetve egy hónap elteltével a kotrás leállítására. Azért egy hónap elteltével, mert közben a Fővárosi Vízművek hozzájárulásával az általuk megadott 80 m-es védősáv betartása mellett a Vállalat tovább kotorhatott. Ügy gondolom mindezekből ismét érzékelhető, hogy az ellentétes igények, érdekék egyeztetése mennyi nehézséget okozott ezekben az esetekben is. Az ismertetett példák elemzése, értékelése után a jelenlegi helyzet a következő: — a kotrási tilalom jelenleg is változatlanul érvényben van az említett teljes Duna-szakaszon (kb. Budafok— Dömös között), kivétel ez alól pl. a váci gázlónál a hajóút szükség szerinti átkotrása. Ez a tilalom érvényben is marad mindaddig, amíg a Nagymarosi Vízlépcső építésével összefüggő és még szükséges alvízi mederkotrás meg nem kezdődik Ezzel egyidőben kb. 7 db sarkantyú is kikotrásra kerül; — időben a FOKA vállait szállitóeszköz-fejlesztése megkezdődött és folyamatban is van (kb. 1,0 milliárd Ft értékben), így lehetővé vált a kotrási terület áthelyezése az 1715—20 fkm (Esztergom) térségébe, valamint előkészítették, illetve meg is kezdték a pilismaród és a szalkszentmártoni öblözetekből történő anyagkitermelést is. A parti szűrésű vízadó kutakat és kijelölt vízbázisokat, ezért az ipari kotrások a jövőben nem, vagy csak ritkán érintik. Az egyeztető tárgyalások eredményeként pl. a főváros ivóvízbázisaként kezelt Szentendrei szigetet, továbbá Adony vízparti térségét kavicsanyag-kitermelésre nem veszik figyelembe; — elkészült és megjelent a „Folyószabályozás tervezése” c. műszaki irányelv (Ml—10.209/2), amely részletesen foglalkozik a haszonkavics-kotrások helykijelölésének, tervezésének és végrehajtásának szabályozásával. Utal arra, hogy különös gondot kell fordítani a víztermelő kutak környezetére. Az ide tervezett kotrásokat az illetékes szakszervekkel előzetesen egyeztetni kell. Utal a védőterület szigorú betartására is, azonban, véleményem szerint, éppen ez az a kérdés, ami a múltban is és jelenleg is a legnagyobb bizonytalanságot és a bajok legfőbb forrását jelentette, illetve jelenti. A parti szűrésű kutak mederfelöli hidrogeológiai védőterületének a meghatározása ui. még ma sem egyértelmű, megalapozott. Ez a kutak létesítőinek, üzemeltetőinek a mulasztása és nem a folyószabályozók feladata. A kotrás tervezésénél és főleg a végrehajtás alapjául szolgáló vízjogi engedély összeállításánál a vízügyi szerveknek, hatóságoknak nem áll rendelkezésükre a megbízható módszerrel meghatározott alapadat. Általánosan érvényes kikötés, hogy a szabályozási vonalakon kívül kotorni tilos és ha egy-egy oldalon ez megegyezik a partvonallal, akkor kb. 50 m-en belül nem közelíthető meg a partszakasz. Ez a feltétel szerepelt pl. a margitszigeti említett kotrás esetében is, amit később 80 m-re módosítottak az illetékesek és végül a kotrást mégis le kellett állítani. A meder felöli védőterület meghatározása mellett, véleményünk szerint legalább annyira fontos a megfelelő parti védőterület kijelölése és betartása is, mert amint az előadásokból megismertük, pl. a táti, a verőcei, a sződligeti, a leányfalui, a szentendrei parti szűrésű kutaknál, vízbázisoknál a parti és az ún. háttérszennyezés okozhatja elsősorban a vízminőség romlását. (Nem 'hagyható figyelmen kívül természetesen az égetőszigeti elzárás és a sződligeti sarkantyúk feliszapoló hatása sem.) Mindezek után a témakörben a folyamszabályozási szakágazatot is érintő több feladatokat, javaslatokat a következőkben foglalhatom össze: 1. Szükséges megismernünk a folyószabályozási beavatkozásoknak, ipari kavicskotrásoknak a parti szűrésű vízművek vízminőségére és vízmennyiségére gyakorolt hatását. (Tudomásom szerint e témakörben is megkezdődött a kutatás, amelyhez minden segítséget megadunk.) 2. Megfelelő módszer segítségével szükséges megalapozottan és egyértelműen meghatározni a parti szűrésű vízművek védőterületeit a folyómederben is. 3. A több célt szolgáló és több érdeket érintő meder, illetve parti létesítmények, beavatkozások tervezésénél, megvalósításánál előzetes egyeztetés, az összhang megteremtése, majd szoros együttműködés szükséges minden illetékes részéről. Minden, a helyzetet segítő megoldásban és eszmecserében készséggel részt veszünk, ennek azonban feltétele az, hogy a helyzetfeltárás műszakilag kifogástalan legyen és szakmailag világosan tisztázott (valós érvekkel alátámasztott) legyen minden megállapítás. Kovács Dezső OVH 3