Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 5. szám

EMBER. VÍZ. TÖRTÉNELEM lf ca sang у а I о к tai, amelyek az évtizedes sokoldalú ki­munkálás ellenére is még megoldásra várnak. Ilyen például a Tisza völgyi együttműködés vonatkozásában a víz­minőség kérdése, amely jelenleg a leg­fontosabb terület a Tisza völgyi együtt­működési kérdések közül. A kidolgozás alatt álló Vízminőségvédelmi Egyezmény tervezet — amely ha aláírásra és jóvá­hagyásra kerül — hosszú évekre rendez­né a kétoldalú egyezményekkel össz­hangban a vízminőség kérdéseinek megoldását. Ezzel pedig a Tisza völgy népeinek és a Tisza vízgyűjtőjében el­helyezkedő országok népgazdaságának megfelelő minőségű vízzel való ellátása lenne biztosított. A Duna vízgazdálkodási problémáival kapcsolatosan ugyancsak fontos lépés a Vízminőségvédelmi Deklaráció előkészí­tése. Ebben a munkában nyolc Duna menti ország vesz részt. A vízminőség­­védelmi témák kimunkálása egyidejűleg hatékonyan hat a helsinki Európai Biz­tonsági és Együttműködési Értekezlet Zá­róközleményének környezetvédelmi hatá­rozata teljesítésének irányában, amelyre az említett dokumentumok mindegyike (úgy a Tisza völgyi Vízminőségvédelmi Egyezmény tervezet, valamint a Duna Vízminőségvédelmi Deklaráció tervezet) preambulumában utalás van. A KGST-ben szereplő egyéb témák s oz azokban való közreműködésünk olyan eredményt hoz, amely minden ország népgazdaságában hatékonyan felhasz­nálható. Sokoldalú kapcsolatainkban is jelen­tős szerepet játszik és tevékenységünket döntő mértékben meghatározza a víz­ügyi ágazati nemzetközi műszaki-tudo­mányos együttműködés helyzetéről a VI. ötéves terv irányelveihez kidolgozott koncepció, amelyet az OVH Elnöki Ér­tekezlete 1980-ban jóváhagyott. Az eb­ben megfogalmazott elvek szerint a sok­oldalú együttműködésben vállalásaink során a hasznosság és hasznosíthatóság fokozására keil törekedni. A Vízügyi Vezetők Értekezlete 28. ülé­sén (Rostock, 1981. szeptember) ponto­sított munkaterve az 1971-ben jóváha­gyott Komplex program valamennyi víz­gazdálkodási főirányát, a vízgazdálko­dás egész területét felöleli. Ennek meg­felelően kihat a magyar vízügyi szervek tevékenységére is. A Vízgazdálkodási Intézet részvétele a nemzetközi témák kidolgozásában — felelősként, vagy altémák koordinátora­ként — a fent említett irányelvek szel­lemében folyik és kétségkívül jelentős adalékokkal járul hozzá a döntéselőké­­szitő anyagok, javaslatok összeállításá­val az ágazati nemzetközi vízügyi poli­tika viteléhez. A teljesség igénye nélkül összeállított anyagunkban nem adtunk ismertetési a VGI más fontos nemzetközi munkáiról (KGST országok vízgazdálkodási fejlő­désének prognózisa (385/82), vízgazdál­kodási tervezés módszereinek kidolgo­zása) (408/1982) VVÉ konzultációs té­ma: A vízgazdálkodás, mint ágazat he­lye, szerepe a népgazdaságban (466/ 82), Felszín alatti vizek optimális hasz­nosítása (485/82), Tározók komplex hasznosítása (MSZ.: 471/1982), ezekről külön tájékoztatással fogunk szolgálni az ez évi eredmények alapján. Borza Dezsöné A kora XVIII. századi dugattyús gőz­szivattyúkat a kortársak ,,vasangyal­nak" nevezték, mert a befulladó bá­nyák megmentőjét látták benne. A vas­angyal, vagy „tűzgép" — Feuerma­schine — a vizet akkor is kiemelte, ha minden más lehetőség — lójárgányos vízemelés, vízikerék — csődöt mondott. A szabadító angyalként jelentkező gé­pet azonban ördögnek is mondták, mert egész erdőket tüzeltek el kazánjaikban és a vízemeléshez lovakat kölcsönző is­tállótulajdonosok sem lelkesedtek a ,,gép"-ért, (A járgányt a németek Göp­­pel-nek mondták, ebből származott a magyar „gépely”, majd gép szó.) A csörömpölő, szuszogó gőzgép sok lo­vat helyettesített. Elmondottuk, hogy forró levegővel, gőzzel hogyan próbálkoztak a bányák­ban felfakadó vizet kiemelni. Savery, aki a pulzométerek ősét, a „bányászok barátját" feltalálta, ravasz ember volt, szabadalmát „minden gőzzel működő” gépre kiterjesztette. Mintha Jedlik Ányos a múlt század elején elektro­motorjára úgy kérte volna a szabadal­mat, hogy minden villamosárammal mű­ködő gépre szóljon. (Sajnos, semmi­lyent sem kért.) A dugattyús gőzgéppel működő szi­vattyú Thomas Newcomen (1663—1729) találmánya. Hogyan, miként jutott arra a gondolatra, hogy a vákuumot üteme­sen, gépiesen állítsa elő és ezzel moz­gást hozzon létre — bizony nem tud­juk. Pedig találmánya az „atmoszfé­rikus gőzgép” vákuummal, azaz a kül­ső légnyomással működött. Tudomány­­történeti anekdota szerint Newcomen írástudatlan kovács volt. Ha 1919-ben elő nem kerül egy saját kezűleg írt le­vele, talán ma is analfabétaként emle­getnék. Newcomen lakatosmunkával, apróvasáruk adásvételével kereste ke­nyerét, szellemes, műszakilag kitűnően megszerkesztett erőgépe technikuszse­nire vall. Amikor gépe elkészült, azon­nal szembekerült Savery-vel, aki sza­badalmára hivatkozva licencdíjat köve­telt. Valóban, az első atmoszférikus gé­pen kis tábla jelezte, hogy Savery ta­lálmánya és Newcomen készítette. Első gépe 1712-től tíz éven át megszakítás nélkül működött. A Newcomen gép szerkezetét, műkö­dését az ábra mutatja. Befalazott, vörösrézből készült, közel gömb alakú kazán alsó részét behomo­­rították a jobb hőátvétel céljából. A képen S. jelzi a súllyal terhelt bizton­sági szelepet, amire nagy szükség volt már csak a vörösréz csekély szilárdsága miatt is. A p-vel jelzett csapok a vízál­lásmagasság megállapítására szolgál­tak. A felső csapon gőznek, az alsón víznek kellett kiáramlani. D csap megnyitásával gőz áramlott a hengerben mozgó dugattyú alá. A dugattyúrúd lánccal csatlakozott a fent látható hatalmas himbához, melynek Newcomen gép működési elve túlsó végén a szivattyúrudazat lógott, súlyával lehúzva a himbát, ami egy­úttal felemelte — túlsó végével — a dugattyút. Indításkor a dugattyú felső helyzetében a beáramló gőz megtöl­tötte a hengert. Az E csapon át hideg vizet engedett a Bockmester (így hív­ták a gépkezelőt) a hengerbe, amitől a gőz lecsapódott, vákuum keletkezett és a külső levegő nyomása a dugaty­­tyút leszorította a henger fenekére, ahonnét a kondenzvizet W csövön át leengedték és a folyamat kezdődött elölről Sokáig élt a technikatörténeti men­demonda egy Potter nevű kisfiúról, aki a gőzgép csapjait kezelte, de játszani szeretett volna, azért a csapfogantyú­kat madzaggal összekötötte a gép moz­gó alkatrészeivel és így a csapok ke­zelését automatizálva, nyugodtan me­hetett pajtásai közé. Sietve hozzátesszük, hogy az emelet­magas, soktonnás, mintegy száz lóerő teljesítményű drága gépezetet semmi esetre sem bízták gyerekre. Másrészt csupán az első néhány Newcomen gép készült kézi vezérléssel, hamarosan automatizálták, igen szellemes nyitó­záró szerkezetet készítettek és azok ki­fogástalanul dolgoztak. A Potter név később valóban felbukkant; a Selmec­bányára hozott gőzgéptervekkel és al­katrészekkel Potter angol technikus se­gítségével épült fel a magyar bányák­ban a Newcomen rendszerű gőzszivaty­­tyúk sora. A Newcomen gépek olyan jók voltak, hogy például egy 1792-ben üzembe helyezett gép 1918-ig dolgo­zott, amikor leállították és salakot hord­tak rá. A salakhányóból a negyvenes években ásták ki és helyezték el a gé-25

Next

/
Oldalképek
Tartalom