Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 5. szám

pet a londoni technikai múzeumban, ahol a főbejárat mellett állították fel és egyike a világhírű gyűjtemény leg­érdekesebb látnivalóinak. De hogyan kerültek Magyarországra Newcomen gőzszivattyúk? Története van. Az alsó-magyarországi (azért mond­ták „alsó"-nak, mert Bécsből „lefelé” látszott) arany, ezüstbányák reményte­len küzdelme a vízzel Európa-szerte is­meretes volt. Leibniz — kitűnő polihisz­tora korának — levelet írt a bécsi Ka­marának, hogy érdeklődjék meg, igaz-e, amit hallott, hogy ti. Angliában tűzzel győzik le a vizet. Ajánlotta, küldjenek ki valakit, aki megnézi, mi a helyzet és talán a tűzgépet át tudja plántálni Magyarországra. A választás a fiatal Fischer von Er­lach építészre esett, aki ki is ment Ang­liába és ott — nem tudni, hogyan — bejutott a bányákba, gépműhelyekbe és tanulmányútja végén Pottert magá­val hozta Magyarországra. Potter ap­jának gépműhelye volt, gőzgépalkat­részeket készített s fia a fontosabb, ér­dekesebb alkatrészeket (csapok, szele­pek, vezérlőkinematikai lánc stb.) ma­gával hozta a gőzgép rajzával együtt. Selmecen a bánya karbantartási mű­helyeiben (a TMK akkor sem volt is­meretlen) Potter irányításával elkészült az első gőzszivattyú. Hatalmas csizmá­ját (függőleges hengerét) bronzból ha­rangöntő műhelyben készítették, királyi ágyufúróműhelyben fúrták a hengert (példa a hadianyaggyártás békecélra alakítására), a himbát ácsok és ková­csok, kisebb alkatrészeket lakatosok ké­szítették. Abban az időben szokásban volt, hogy a gépgyártó vállalatok mű­ködő modellen mutatták meg vevőik­nek gyártmányaikat. A bécsi technikai múzeumban egy remek Newcomen gőz­­szivattyúmodell látható, nem lehetet­len, hogy azt hozta Potter magával, amikor Magyarországra átplántálta a gőzgépet és szivattyút. Az első seimeci gőzgép 1721-re el­készült és üzembe helyezték. Felépíté­sét ismerjük, a keszthelyi Festetich könyvtárban rajzát megtalálták. A gép elkészítésében, felszerelésében szerepet vállalt a már — előbbi tanulmányunk­ban bemutatott — Hell József Károly is. A gép rajza egy szakkönyvben (Delius Christoph Traugott. Anleitung zu der Bergbaukunst. XVI. tábla) megjelent. A rossz nyomaton is látni lehet a vezér­lőmechanizmus bonyolultságát. A gép dugattyújának lökethossza 1,7 méter, percenkénti löketszáma 13; 24 óránként 580—590 köbméter vizet szi­vattyúzott. Tüzelőanyag-fogyasztása 24 óránként 4 és fél ölnyi fenyőfa volt. A gép hatásfokát 1%-ra becsülték. A gőz lecsapására naponta 312 köbméter vi­zet használtak fel. A seimeci gőzszivattyúk szerkezetét Leupold is bemutatta — már említett — Theatrum machinarumában az 1724- es kiadás 1. kötetében ilyen formán. „Újságból tudom, hogy Selmecen két év óta tüzesgépek szivattyúzzák a bányavizet és percenként 13 lökettel emelik a vizet, 100 ló munkáját vé­gezve." Leupold adatait egykorú la­pokból és egy angol katalógusból vet­te, a megjelent kép sem a valódi sei­meci gép ábrája, hanem katalóguskép, ami sémit sem von le Leupold szak­írói munkásságának értékéből. A sei­meci gépekről a Magyarországon járt Montesquieu is írt 1728-ban. Fischer von Erlach egy gépet készíttetett és azt Bécsben állították fel a Schwarzenberg palota kertje szökőkútjainak vízellátá­sára. Nem tudjuk, a bányakapitányság megvásárolta-e a Feuermaschine gyár­tási jogát és vele a tervrajzokat, tény, hogy egész sor gőzgép készült Sel­mecen.' A seimeci gépműhely rajzait egy Schöner nevű bányamérnök készítette és azokat egy Aschenbrier nevű tech­nikus titokban lemásolta és eljuttatta Nagy Frigyes porosz király udvarába. Nagy Frigyes birodalmában is küszköd­tek a bányavízzel, azért úgy gondolták, megszerzik a seimeci gépek „tervdo­kumentációját” és rendszeresítik a bá­nyákban a Newcomen rendszerű gőz­szivattyúkat. Minden bizonnyal megfe­lelő mennyiségű porosz arany bírta rá a technikust az ipari kémkedésre. Tény, hogy a rajzok 22 lapon, 246 ábrával eljutottak Berlinbe. Azok alapján ma is elkészíthető lenne egy régi Newco­men rendszerű gép. A poroszok még­sem használták fel a dokumentációt, Angliában ugyanis megjelent Watt kondenzátoros gőzgépe (ennél a gőzt nem a munkahengerben, hanem külön ún. kondenzátorban csapták le) és a már elavult gép bevezetése értelmet­lennek látszott. A rendkívül finom mun­kával készült rajzok magántulajdonba, majd onnét a charlottenburgi műegye­tem könyvtárába kerültek s ott a II. világháború bombaviharában hamuvá égtek. Szerencsére a könyvtáros ború­látó ember volt, nem hitt Gőringnek, aki kijelentette, hogy „Meyer legyen a nevem, ha egyetlen ellenséges repülő bejut Németország területére" s ezért mikrofilmre vette a rajzgyűjtemény lap­jait és így az megmaradt. Segítségével újjá lehetne egy gépet építeni. Valóban volt is ilyen elképzelés. Dr. Gyulay Zoltán, a miskolci műszaki egye­tem professzora tervezte, hogy hallga­tókkal tanműhelyben elkészítenek egy seimeci gépet. Életét sajnos egy fele­lőtlen gépkocsivezető kocsija alatt hir­telen befejezte s a terv, terv maradt (tudtunkkal). Egyébként Gyulay szor­galmazta az 1556-ban megjelent Agri­­cola De Re Metallica c. művének ma­gyar kiadását is. A fordítás elkészült, a munka ez ideig nem jelent meg. A napóleoni háborúk alatt a seimeci gépek karbantartását elhanyagolták. Ha egy gép elromlott, alkatrészeit má­sik gépeknél használták fel, majd az összes leállt és csak a XIX. század első felében állítottak újabb gépeket szol­gálatba, ezek már Watt rendszerű gőz­gépek voltak. Egy lelkes kutató úgy tudja, a seimeci gépek egyikének a himbája valahol megvan. Bár úgy len­ne. Egy, Angliában, régi bánya mellett málladozó Newcomen gőzgépet Ford — az autókirály — megvásárolt és azt gyönyörűen felújítva a Greenfieldben levő Ford múzeumban helyezték el. Vízemelés gőzzel a XIX. század gép­technikájának egyik nagy fejezete volt. Kialakultak a tűzoltó gőzfecskendők, a nagy Worthington szivattyúk, injekto­­rok, lövettyűk. Ezekről majd egy más alkalommal. Dr. Horváth Árpád Hidrológiai vándorgyűlés Debrecenben A Magyar Hidrológiai Társaság 1982. június 23—25. között Debrecenben tar­totta meg a III. országos vándorgyűlését. A vándorgyűlést dr. Illés György OVH- elnökhelyettes, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg, majd Vincze József, az OVH elnökhelyettese tartott előadást a környezetvédelemről és a víz­­gazdálkodásról. A vándorgyűlést megnyitó plenáris ülés után a munka 4 párhuza­mos szekcióban folytatódott; szekcióülésenként a következő témakörökben: 1. Mezőgazdasági vízgazdálkodás: öntözés, öntözési főművek; talajvízháztar­tás, vízrendezés és melioráció, környezetvédelem, vízvédelem. 2. Vízépítés: vízépítési szerkezetek építése és fejlesztése, építésszervezés, víz­építési szerkezetek fenntartásának fejlesztése, árvízvédelmi földművek fenntartása és fejlesztése, vízfolyások csatornázásának szerkezetei. 3. Települési és ipari vízellátás, csatornázás kapcsolata: az ipari és települé­si vízgazdálkodás kutatásfejlesztésének feltételei és követelményei, a közműves ipari vízellátás-csatornázás műszaki, gazdasági lehetőségei és feltételei, az ipari vízújrahasználat hatása a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmére, az ipari üzemek vízminőségi igényei és biztosítási lehetőségei, az ipari vízújrahasználatok vállalatgazdálkodási szerepe. 4. Hévíznyerés és hévízgazdálkodás, gyógyvízhasznosítás: hévízkészletek, hé­víztermelés, elhelyezés, hévizek minősége és gyógyászati felhasználása, hévizek mezőgazdasági hasznosítása, hévízgazdálkodás. A második nap délutánján rendezett tanulmányutakon a résztvevők — az ér­deklődési körüknek megfelelően — megtekintették: — a Karcagi Kísérteti Állomást (a VITUKI és a DATE, Agrártudományi Kutató Intézet kísérleti telepét); — a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer épülő részeit és a Fel­színi Vízmű építkezését; — a Hajdúsági Iparművek vízépítési munkáit; — a debreceni mechanikai szennyvíztisztító telepet és a Hajdúsági Cukorgyár recirkulációs rendszerét; — a Debreceni Gyógyfürdő fejlesztési munkálatait és a balneoterápiás rész­legét, valamint a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő balneoterápiás részlegét. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom