Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 5. szám

Partisztfrésü rendszerek A partiszűrésű vízkészlet egyike azok­nak az általánosan használt fogal­maknak, melyek értelmét, illetve tartalmát egyértelműen nem hatá­rozták meg, általánosan elfogadott de­finíciója nincs. Ha szó szerint értelmezzük akkor az élővíz, leginkább mégis a folyóvíz azon hányadát jelenti, melyet a mederrel érintkező adott szűrőképességű termé­szetes közegből termelhetünk ki. Ebben az értelemben a partiszűrésű vízkészlet a felszíni vízkészlet azon sajátosan ki­nyerhető része, melynek mennyiségét a szűrőréteg hidraulikai sajátosságai meg­határozóan befolyásolják. A partiszűré­sű víz minőségét pedig az adott felszíni víz minősége és a meder, valamint a kitermelő létesítmény között fekvő ter­mészetes vízáteresztő közeg szűrőtulaj­donságai határozzák meg. Ilyen értel­mezésben a természetes partiszűrésű vízkészletnek nincs értelme és csak készlethányadként határozható meg. Az első esetben a vízfoylással kap­csolatban levő vízadóink jelentős részé­ben a felszín alatti vízadóban tárolt víz minőségét természetes körülmények kö­zött a folyóvíz minősége csak szűk parti sávban befolyásolja és a partiszűrésű vízzel együtt kitermelésre kerülő háttér víz minősége nem elhanyagolható té­nyező. Olyannyira, hogy nemegyszer a rossz minőségű háttérvíz mesterséges kizárása is szükségessé válhat. Ilyen esetről számolt be Dr. Léczfalvi S. a Váci Vízmű telepítésével kapcsolatosan. Az ilyen típusú kapcsolat során még a legmagasabb vízállásnál is a folyóvíz csak egy szűk partközeli sávba hatol be és a behatoló víz mennyiségét az adott természetes közeg tárolókapaci­tása határozza meg a vízfolyás vízszint­­emelkedése által a létrehozott hidrauli­kus esés függvényében. Olyan esetekben amikor a természe­tes vízadó közeg az ártéren messze túl­terjed, akkor a talajvíz morfológiájából adódó esésviszonyok az árvízi vissza­­duzzasztás függvényében is szerepet játszanak. Ez utóbb vázolt körülmények között termelésmentes körülmények kö­zött a folyóvízminőség alakulása csak egy szűk parti sávban befolyásolhatja a felszín alatti víz minőségét. Hazai körülmények között bonyolítja a helyzetet az, hogy ilyen körülmények között a partiszűrésű vízadó fogalma még kevésbé definiálható mint a víz­készleté. Vajon a vízfolyástól mely tá­volságig tekintsük partiszűrésűnek azt a Duna menti a Duna mederrel közvet­len hidraulikai kapcsolatban levő víz­adó képződményt, amely Délkelet felé dőlve Szeged környékén már néhány száz méter mélyben fekvő artézi vízadó­ként ismeretes. Ezen vízadókból való koncentrált nagy tömegű víztermelés esetén a Duna-víz behatolhat a vízadó­ba és nagy időtávlatban a termelés he­lyén, kisebb távlatban közbülső Duná­hoz közel fekvő termelőhelyeken befo­lyásolhatja a termelt víz minőségét. A vízkészleteink igénybevételeinek ütemét tekintve az ilyen felvetés már egyáltalán nem tekinthető abszurditásnak, de min­denképpen alkalmas azok bemutatásá­ra, hogy a partiszűrésű vízadó fogalom­hoz természetes paraméterek nem ren­delhetők, ezért az adott időszak terme­lési körülményeinek megfelelően kon­venció alapján határozható meg. Mind­ezekből az is következik, hogy a parti­szűrésű vízkészlet minősége csak a ter­melés vagy a feltételezett termelés vi­szonyai között vizsgálható és az érintett vízadókban fellelhető termeléstől nem befolyásolt (kvázi természetes) vízkész­letminőség alakulása a háttér és parti­szűrésű vízkeverés arányainak a meg­határozásához szükséges. Potenciális partiszűrésű vízadórend­szereknek tekinthetjük azokat a termé­szetes felszín alatti vízáteresztő képződ­ményeket, amelyek a vízfolyással közvet­len hidraulikai kapcsolatban lévén meg­felelő áteresztőképességgel és szűrő­­kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy rajtuk keresztül a vízfolyás vize átszűrve kitermelhető legyen. Éppen ezért nem tekinthetjük partiszűrésű vízadóknak az Esztergom Komárom környékén a Duná­val közvetlen kapcsolatban levő karszt­víztározókat, amelyek kiváló áteresztő­­képességgel de kis tárolókapacitással és minimális szűrőképességgel rendel­keznek, viszont partiszűrésűnek tekint­hetjük folyóink alluviális üledékeinek teraszainak és törmelékkúpjainak a fo­lyóval párhuzamos azon sávját, ahol a kutakból kitermelhető víz legalább 40%-a a folyóvízből származik. Ezek a vízadók bár legtöbbször ki­terjedt egységesnek tűnő kavicsos kép­ződményként ismeretesek, a valóságban azonban természetes vagy kvázi termé­szetes körülmények között a felszín alat­ti víztartó közeg rendkívül inhomogén. A természetes porózus közeg folyadék­áteresztő képessége az esetek többsé­gében az üledékképződés törvénysze­rűségéből következően vertikálisan eleve kisebb, mint 'laterálison. A vertikális és a laterális folyadékáteresztő képes­ség akár nagyságrenddel is különböz­het. Az üledékszemcsék horizontális ten­denciájú eihelyezkedése a tengeri és tavi üiledékek sajátja, ezzel szemben folyami üledékképződésnél a keresztré­­tegezettség, ferde rétegezettség, lencsés leülepedés az áteresztőképesség tér­beli változásának bonyolult rendszerét hozza létre. A réteglapok bizonyos üle­dékképződési határokat és ebből kö­vetkezően fizikai változásokat reprezen­tálnak. Ebből eredően valamely réteg vertikális áteresztőképessége a réteg­határ mentén kisebb, mint a réteglapok között, ami az áramlási pályák bonyo­lult térbeli rendszerét hozza létre. Ezen jelenségek még közel azonos átlagos szemcseösszetételű rétegezettség esetén is fellépnek, az alluviális üledékek sa­játos rétegszerkezete mellett, azonban hangsúlyozottan érvényesek. Egy adott függőleges szelvényben vizsgálva az üledék összetétele, szem­csemegoszlása, rétegszerkezete függő­leges és vízszintes áteresztőképessége általában rétegek fizikai paraméterei rapszodikusan változók és a vízrekesztő agyagból a kiváló áteresztőképességű durva kavicsig mindenféle átmenet meg­található. Figyelembe véve a folyóvölgyi üledékek szalagos síkbeli elhelyezkedé­sét, könnyű belátni, hogy a jó vezetőké­pes áramlási pályák nagyfokú térbeli változóképessége, bonyolult rendszere az alluviális üledékek típusjellege ter­mészetes sajátossága. Éppen ezért egy­általán nem meglepőek azok a nem­zetközi irodalomban megjelent mérési eredmények, melyek azt mutatják, hogy pl. a Rajna kavicsaiban a víz olyan kényszerpályákban mozog, melyekben egy adott szelvényben az áramlási irá­nyok különbsége esetenként a 90 fokot is túllépi. A vázolt földtani események által pre­desztinált inhomogenitások regionális nagy egységekre vonatkozóan megha­tározott rendszert alkotnak és legalább elvileg a matematikai modellezésnél fi­gyelembe vehetők, részjelenségek, egye­di kútsajátságok értékelésénél azon­ban sohasem hagyhatók figyelmen kí­vül. Természetesen nem minden folyami üledék partiszűrésű vizadó, hanem a definícióból következően csak azok, me­lyek valamely élővízzel közvetlen hidrau­likai kapcsolatban vannak. A két rendszer érintkezése beavatko­zásmentes körülmények között sem stati­kus, hanem dinamikus hidraulikai és üledék földtani vonatkozásban egy­aránt. Az élővíz vízjárásának üteme, ter­mészetes ritmusa, valamint a vízadóba való közvetlen függőleges beszivárgás menete nemcsak a hidraulikai kapcso­lat dinamikáját biztosítja, hanem a hor­dalékmozgás, a mederalakulás az elő­zőektől függő változásából kifolyólag a két rendszer érintkezési körülményeit is folyamatosan változtatja. Végeredményben egy konszolidált stabilizált víztartó vízrendszer szalag­­szérűén elnyúló meder mentén mobilis laza változékony üledéktömeggel érint­kezik. Az egyik rendszer fizikai és hid­rogeológiai paraméterei adott térrészek­re vonatkozóan konstansok egyértel­műen meghatározhatók, az érintkező térrész ugyanezen paraméterei viszont időben változóak. Ez a körülmény a szá­mításba vehető szűrőkapacitás megha­tározását lényegesen megnehezíti, mert abba nemcsak a vízadó képződmény szűrőkapacitása, hanem döntően a me­derüledékek sok tényező által befolyá­solt változó kapacitás értéke is meg­határozóan beleszámít. Az élővíz minőségének a változása a szennyeződésből eredően is befolyá­solja a mederüledékek alakítását, be­folyásolja a koaguláció mértékét és mi­lyenségét, az üledék ökológiai körül­ményeit, az abszorpciós kapacitást és annak szelektivitását, vagyis az első szűrőszakasz szűrőtulajdonságait is. A vízadó összlet oldaláról az érintett váz­rész sajátosságai gyakorlatilag konstans­nak tekinthetők, ezért a szűrőkapacitás mértéke, szelektivitása általában szüksé­ges tulajdonságai meghatározhatók. Itt egy másik ellentmondásra kell fel­hívnom a figyelmet, nevezetesen arra, hogy a víztermelés a legjobb áteresztő­­képességű szakaszok megnyitására orientálódik, melynek éppen a legkisebb a természetes szűrőkapacitása, követke-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom