Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 5. szám

értelmezése zésképpen, az érintkezési térrész szűrő­­kapacitásának jelentősége első helyre kerül. Ugyanitt érdemes hangsúlyozni a vizadóból való háttérvíz és a vízadón keresztül való felszíni víztermelés különb­ségét. A háttérvíz ugyanis már egy ter­mészetes szűrési folyamaton átment sta­bil minőségű vízféleség, ezzel szemben a partiszűrésű víz minősége természeté­ből kifolyólag instabil és az instabilitás mértéke elsősorban az élővíz-minőség­változás és a szelektív szűrőkapacitás viszonyától függően változik. A szennye­ződés fokozódásával ma már a szűrő­­kapacitás kimerülése is reális veszély, amire szomorú példaként elég csak a Sajó völgyet említeni. Mindezekből egyértelműen következik, hogy a partiszűrésű vízkészleteink felmé­résével kapcsolatos problémakör nem korlátozható a felszíni teraszok, törme­lékkúpok stb. vagyis a vízadók körülmé­nyeinek a vizsgálatára, hanem a folyó­víz minőségének a meder viszonyainak hangsúlyozott vizsgálata nélkülözhetet­len, ami magával vonja a folyamsza­bályozás, kotrás, duzzasztás stb. hatá­sának a vizsgálatát is. De az elmon­dottakból az is következik, hogy a ter­melési körülmények, sőt a kitermelt víz kezelése is szorosan hozzátartozik a problémakörhöz. A felvázolt tényezők döntő mértékben befolyásolják a parti szűrésű rendszerek vízminőségi problémáit, két önállóan vizsgálható részre, a háttér vízadórend­szereire és a partiszűrésű rendszerre tagolva. A háttérvíz elsősorban a vízadó nyi­tottságából a vízszint felszín közelsé­géből kifolyólag közvetlen szennyezés­nek kitett szennyeződés ellen védtelen, sőt szennyeződést vonzó helyzetű (pl. ideális szikkasztó), ennek megfelelően mezőgazdasági, vegyi és lakossági fe­­kália szennyeződésből eredően ammó­nia, nitrit, nitráttal regionálisan és tar­tósan, ipari szennyezőkkel pedig alkal­milag terhelt. A termelésmentes álla­potban tárolt készlet minősége felgyor­sult áramlási viszonyokkal jellemezhető termelési körülmények között is megha­tározó, mert csak a tárolt készlet leürí­tése után kerülhet utánpótló víz a ter­melő létesítménybe. Annak ellenére, hogy az utánpótló víz megjelenése fo­kozatos a háttérben tárolt vízkészlet be­­keveredésénél a tárolt készlet minőségé­vel számolhatunk. Ebből olyan következ­tetés is adódik, hogy szennyezett háttér­víz esetén a vízadó egy részének ka­vicsbányászati kitermelése nem feltét­lenül hátrányos. A folyóból a partiszűrés által kitermelt víz minőségét döntően az élővíz minő­sége és a természetes szűrőkapacitás viszonya határozza meg. Élővizeink nagy­fokú szennyezettsége és a víztermelés volumenének növekedése következtében számolnunk kell egy eddig nem hang­súlyozott jelenséggel, nevezetesen a szűrőkapacitás részleges, vagy teljes kimerülésével. Egyes jelekből pedig ar­ra következtethetünk, hogy a nehézfém­ionok abszorpciós kiszűrődése következ­tében nemcsak a meder, hanem a szű­rőtérben levő finomszemcsék felületén oly mértékű nehézfém felhalmozódás következhet be, amely nemcsak a sze­lektív szűrőkapacitás kimerülésének ár­nyékát veti előre, hanem a víz kémiai jellegének, pl. szennyeződésből szárma­zó meghatározott változása esetén a le­kötött szennyeződés mobilizálódásának ritka, de nem lehetetlen veszélyét rejti magába. Vizeink az élővíz és a háttér irányá­ból egyaránt szennyeződnek szerves vegyi anyagokkal, ideértve az oldott olajféleségeket is. A rendkívül sokféle szerves vegyszer viselkedése, kiszűrődé­se, a szűrőképességre kifejtett hatása esetleges kémiai reakciói alig ismerete­sek, pedig ez a fajta szennyeződés rej­tett és késleltetett veszélyek forrása le­het. Egy szó mint száz, meg kell újítani és sürgősen a veszélyekkel arányos szint­re kell emelni a szűrőtérben lezajló fo­lyamatok ismeretét, hogy a befolyásolás útját, módját meghatározhassuk. A megoldás nyilván sokrétű lehet és ered­ményt csak a problémakör komplex vizsgálata hozhat. És mivel a további partiszűrésű kitermelési lehetőségeink igénybevétele nélkülözhetetlen éppen a legnagyobb városaink vízellátásánál, ezért a vízügyi ágazat a kérdést, anya­gi eszközök és kutatói kapacitás fo­kozott rendelkezésre bocsátásával, és széles körű együttműködés szervezésé­vel a kiemelt feladatok közé sorolta. Dr. Alföldi László HASZNOS TOVÁBBKÉPZÉS Mindenkinek vannak — talán még gyermekkorából — játékos, szerepját­szási álmai, vágyai, ami azután élete folyása során nem valósul meg, mert az élet „komolyabb" magatartást követel tőle. Egy hét Szentendrén a VIZDOK Víz­ügyi Továbbképző Központ rendezésé­ben, az „Emberi tényezők a vezetésben" című céltanfolyam ezt a be nem telje­sült játékosságot idézte fel bennem. Voltam „KISZ-tiktár” aki a fiatalok érdekvédelmét össze tudja egyeztetni az idősebb dolgozók érdekeivel, „Bri­gádvezető” akinek „kényes” csoport­helyzetet kell megoldani. Csoporttár­saimmal együtt alakítottuk ki helyes magatartásunkat „krízis"-ben, amikor is a gyengén prosperáló vállalatunkat kellett fellendítenünk, váltunk meg át­helyezéssel, távozó brigádtársunktól úgy, hogy lehetőleg senki sem sérüljön lelkileg. De lehettem volna; igazgató, párt­titkár, szakszervezeti bizalmi, mint ahogy a tanfolyam többi 13 hallgatója — akik Vízügyi Igazgatóságok, Társulatok, ki­vitelezők, tervezők közül kerültek ki — mind, mind valamilyen formában részt vett a különböző esettanulmányok, sze­repek eljátszásában. Nekem különösen tetszett az a kötet­len előadás-vita forma, amelyben a fog­lalkozások nagy része zajlott, mert ez egyfelől az előadók képzettséget és bá­tor kiállását, másfelől pedig a hall­gatók érdeklődését, figyelemösszponto­sítását igényelte. A játékos felfogás mellett persze ko­moly dolgokról volt szó. ízelítőt kap­tunk a vezetés pszichológiai, szocioló­giái oldaláról, a gazdasági szervezetek hierarchikus viszonyairól. Elméletileg is alátámasztottunk olyan fogalmakat, mint az érdekegyeztetés, a munkatel­jesítmény, a hatékony munkavégzés fel­tételei. Végül megismerkedtünk a lehetséges vezetői szerep felfogással, magatartás­sal, a csoportmunkát befolyásoló ténye­zőkkel stb. Természetesen mindehhez a röpke egy hét csak arra volt alkalmas, hogy fel­keltse érdeklődésünket és eligazítson bennünket azokban a legfontosabb el­méleti és gyakorlati kérdésekben, ami a tárgykörhöz tartozik. Két jegyzet és egy szöveggyűjtemény segítette tanulásunkat. Utólag bevallhatom; nem különösebb érdeklődéssel mentem a tanfolyam elé, de amit kaptam az messze felülmúlta várakozásomat. Úgy hiszem a tanfolyam résztvevői jó érzéssel nyugtázták: kel­lemesen, barátságosan, töltöttük együtt az időt és olyan ismeretek birtokába ju­tottunk, amely eddigi gyakorlatunkhoz elméleti megalapozást nyújtott és lehe­tőséget kaptunk példákon való krea­tív alkalmazásra. A termelés, sok alkotó öröme mellett, kicsit azért taposómalom is. Jó volt egy hétre felfrissülni a vezetéstudomány alapelemeivel való ismerkedéssel és csak köszönetét mondhatunk mindazok­nak, akik ehhez türelmükkel, szakértel­mükkel hozzásegítettek bennünket. Horváth Vilmos VIZITERV osztályvezető HU KÜLFÖLDI HÍREK |||| FRANCIAORSZÁGBAN kb. 10 év múl­va már általánosan elterjedhet a felszín alatti rétegek hőmérsékletének kiakná­zása, ill. hasznosítása. Az energia bá­zisa a rétegvizekre telepített szivattyú­val kitermelt meleg, vagy melegebb víz, amely kisebb létszámú intézményt, né­hány lakóházat tud ellátni. A lehűlt tisz­ta hideg vizet nyelőkutakba vezetik. PERUBAN jelenleg az energia 80°/0-át vízerőművekben termelik. A hazánknál közel tizennégyszer nagyobb országban ezt — az előző szempontból kedvező — domborzati és vízkészlet-adottságok te­szik lehetővé, bár még csak a lehetősé­gek kiaknázásának a kezdetén tarta­nak. Elsősorban az Atlanti-óceánba ömlő Amazonas felső szakaszán kedve­zőek a hidrológiai és topográfiai adott­ságok vízerőtelepek építésére. A mint­egy 80 000 km hosszú fő és mellékfo­lyókon 800 helyszínt vizsgáltak ebből a szempontból, a kataszter összeállításá­hoz. Több száz tervet készítettek, több ezer változatot értékeltek számítógép segítségével. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom