Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 5. szám

c Hkútnuuuj unk Vízügyi szemináriumok az EGB-ben ünnepén Augusztus 20-át köszöntjük, ezt a sa­játos hangulatú nemzeti ünnepünket. Tisztelettel hajtunk léjét államalapító István királyunk munkássága előtt, a megújuló kalász szimbólumaként az új gabonából készült kenyér ünnepe is ez a nap és 33 évvel ezelőtt 1949. augusz­tus 18-án fogadta el egyhangú szava­zással az Országgyűlés társadalmunk alaptörvényét, a Magyar Népköztársa­ság Alkotmányát. Alkotmányunk bevezető mondatai a múltra visszatekintve is szólnak a ha­talom kérdéséről és megállapítják: az uralkodó osztályok eszköze volt az ál­lamhatalom a jogfosztott nép kiszolgál­tatására és elnyomására. A felszabadu­lással történelmünk új korszaka kezdő­dött el. ,,A régi helyén új ország szü­letett, amelyben az államhatalom a nép érdekeit, az állampolgárok alkotó erejének szabad kibontakozását és jó­létét szolgálja" — mondja az alkot­mány bevezetőjében. A mélyreható társadalmi, gazdasági és kulturális változások megteremtet­ték társadalmunkban a dolgozó osztá­lyok, rétegek erkölcsi-politikai egysé­gét, s olyan érdekközösség jött létre, amelyben valamennyi osztály és réteg részt vesz a munkában, a fejlett szo­cializmus építésében, bekapcsolódik az ország közéletébe. Kádár János egyik interjújában mondotta: „Abból indultunk ki, hogy az ered­ményes munka legfontosabb leltétele a párt és a nép közötti kölcsönös bi­zalom megteremtése és fejlesztése . . . csak olyan célokat tűzhetünk ki ma­gunk elé, amelyeket a közvélemény nagy többsége megért és meggyőző­déssel támogatni tud. Az utóbbi két évtizedben igyekeztünk elkerülni az el­kerülhető megrázkódtatásokat, szünte­lenül azon munkálkodunk, hogy a szo­cializmus gyakorlata jó legyen az egész népnek, s azon belül minden egyes embernek, az ország minden állampol­gárának." A 33 éves alkotmány kiállta a gya­korlat próbáját. Jól tükrözi valóságun­kat és segít bennünket a további fejlő­désben a jövő formálásában. A jó po­litika, a szocialista demokrácia, a mun­kában kifejeződő népi-nemzeti össze­fogás maradandó eredmények elérését tette lehetővé. Az eredmények a mun­kát dicsérik, feladataink munkát köve­telnek gondjaink jobb, gyorsabb, haté­konyabb munkára serkentenek. Szolgál­ni a népet, ez volt mindig a forradalmi munkásmozgalom harcosainak eszmé­nye, vállalt küzdelme: ezt foglalja tör­vénybe az alkotmány, mely milliók szá­mára mondja ki: ,,a Magyar Népköz­­társaság társadalmi rendjének alapja a munka ... Minden munkaképes pol­gárnak joga és kötelessége, hogy ké­pességei szerint dolgozzék". Ma a hármas ünnepen ez azt jelenti, hogy jól fel kell mérnünk tennivalónkat, meg kell hogy követeljük önmagunktól a minőséget és a hatékonyságot úgy, hogy nagyobb hozzáértéssel cselek­szünk országunk és a magunk hasz­nára. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizott­ságában a gazdasági ágazatok külön­böző területein, így a vízgazdálkodás terén is harmincöt tagország működik együtt. A munkában részt vevő orszá­goknak ez a széles köre olyan munka­­módszerek alkalmazását teszi szüksé­gessé, amik leginkább a nemzetközi tudományos szervezetekéhez hasonlóak: közös jelentések, tájékoztató anyagok megvitatása, összeállítása, ajánlások, határozatok megfogalmazása. Ezek a munkamódszerek kiválóan alkalmasak arra, hogy meghatározott témakörben a régió egészéből információk gyűljenek össze az adott témakörben felmerülő kérdésekről, a megoldásukra az egyes országokban alkalmazott különböző módszerekről. Kézenfekvő, hogy az in­formációk összegyűjtését összefoglaló értékelés kövesse és — esetenként — olyan ajánlások megfogalmazása zárja le, amik az adott kérdés megoldására legalkalmasabb utakat-módokat is megjelölik. Az EGB anyagainak súlya a nemzetközi tudományos szervezeteké­nél jelentősebb: az együttműködésben nem magánszemélyek, vagy intézmé­nyek, hanem a régió országainak kép­viselői vesznek részt. A legfontosabb anyagok nemcsak a Vízügyi Bizottság, hanem az EGB legfelsőbb szerve: a Közgyűlés elé is kerülnek. Az EGB úgynevezett szemináriumain ezek a munkamódszerek kombináltan jelentkeznek. A szemináriumot részlete­sen annotált és közösen megvitatott te­matika alapján rendezik meg. A tema­tikában szereplő kérdésekhez az együtt­működő országok tanulmányokat dol­goznak ki, az utóbbi években egy-egy szeminárium dolgozatainak száma meg­haladta a negyvenet. A szeminárium általában öt napot szentel a témák és a tanulmányok megvitatására és a zá­rójelentés megfogalmazására. A záróje­lentés legértékesebb részét a kidolgo­zott ajánlások és javaslatok alkotják. Szinte lehetetlen az EGB különböző szakbizottságainak a vízgazdálkodást is érintő szemináriumait áttekinteni. Az alábbi felsorolás a Vízügyi Bizottság által az elmúlt tíz évben rendezett sze­mináriumok témáit mutatja: 1973. Az erdészet és a mezőgazdaság által okozott vízszennyezés (Bécs) 1974. Automatizálás és számítástech­nika a vízgazdálkodásban (Wa­shington) 1975. A tengerpari vizek szárazföldi eredetű szennyezése (Lisszabon) 1976. A vízgazdálkodás távlati terve­zése (Várna) 1978. A szigetek és a parti vizek víz­gazdálkodási kérdései (Málta) 1979. A vizek ésszerű hasznosítása (Lipcse) 1980. A vizek ésszerű hasznosításának gazdasági ösztönzői (Veldhoven) 1981. Az állattenyésztésből eredő víz­­szennyezés (Genf) Méltán csatlakozik ehhez a tekinté­lyes sorozathoz az EGB idei szeminá­riuma, amit Portugáliában az ivóvízel­látási és szennyvízelhelyezési rendszerek­ről fognak megtartani. A témának kü­lönös időszerűséget ad az ENSZ 1980. évi Közgyűlésén meghirdetett Nemzet­közi Ivóvizeilátási és Közegészségügyi Dekád, melynek célja az, hogy lénye­gesen megjavítsa a világ lakosságának ivóvízzel való ellátottságát, a szennyvi­zek elhelyezésével és tisztításával kap­csolatos szolgáltatásokat. Ma már nyilvánvaló, hogy a Dekád által kitűzött célok megvalósítására Magyarországon is van teendő. Igaz, hogy az elmúlt három évtizedben im­ponáló, nemzetközileg is elismert ered­ményeket értünk el a közműves vízellá­tás és csatornázás fejlesztése terén, de igaz az is, hogy ma még, különösen a kisebb településeken egyre égetőbben jelentkeznek az egészséges ivóvízellátás újszerű problémái, a kommunális szenny­vizek elhelyezésének kérdései. A szeminárium tematikája éppen eze­ket a problémákat veszi célba: a kis lélekszámú, félreeső falusi települések ivóvízellátását, a keletkező szennyvizek elhelyezését, az évszakonként jelentő­sen ingadozó lélekszámú települések ellátásának problémáit, a sűrűn lakott, elöregedett városközpontok kérdéseit. Érthető, hogy ez a szeminárium az érdekelt szakemberek között kezdettől fogva a szokottnál nagyobb érdeklődést keltett. A magyarországi helyzetet, az alkalmazott megoldásokat nem keve­sebb, mint tíz tematikus tanulmány mu­tatja be, a szeminárium összes tanul­mányainak közel egynegyed része mu­tatja be. A második fő téma rapportőrét Magyarország adja. Végül az OVH szűkös devizakeretei között is lehető­ség nyílik arra, hogy néhány szerző is megjelenjen a szemináriumon. Reméljük, hogy az intenzív magyar részvétel egyrészt öregbíti a magyar vízügyi szakemberek, a magyar vízügyi szolgálat tekintélyét és jó hírnevét, más­részt a tapasztalatok ösztönzőleg fognak hatni a hazai ivóvízellátási és szenny­vízelhelyezési problémák megoldására és elő fogják segíteni a Dekád célkitű­zéseinek megvalósítását is. Óhatalanul felmerül a kérdés, hogy megtettünk-e mindent az elmúlt évek szemináriumain összegyűlt tapasztala­tok hasznosítására? Az 1975. és 1979. évi szemináriumok kivételével, melyek­nek témáiban nem voltunk érdekeltek, mindegyiken részt vettünk tanulmányok és kiküldött útján is. Magyarország szerepe jelentős volt az 1976. évi vár­nai szemináriumon, ugyanakkor az itt lefolyt viták előbbrevitték a vízgazdál­kodás távlati tervezésének számos kér­dését és termékenyítőleg hatottak a magyarországi tervek kidolgozására is. Az 1980. és 1981. évi szemináriumok ajánlásait az idegen nyelveket nem ér­tő szakemberek számára magyarul is hozzáférhetővé tettük. Természetesen maradt még tennivaló a hasznosítás te­rén, különösen a tematikus tanulmá­nyok anyagainak szélesebb körben való megismertetésével. A magyar vízgazdál­kodás hasznát látná, ha valamennyi szeminárium ajánlásai magyar nyelven is hozzáférhetők lennének, a tematikus tanulmányoknak pedig legalább tárgy­mutatószerű feldolgozására lehetőség ny^na- Dr. Prehoffer Elemér 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom