Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 4. szám
Egy alkotó élet Hetven esztendősnek sem látszik. Ám az életrajzi adatok az emberi külsőt figyelmen kívül hagyják: Vincze Oszkár mégiscsak 1902-ben született, tehát ez idén tölti be nyolcvanadik esztendejét. Fürge mozgású, éles emlékezetű ember. Budapesti tizenharmadik kerületi Csanády utcai lakásából egészen a század elejére pillant vissza: — Miskolcon, szülővárosomban választottam életutat. Itt jöttem rá, hogy a munkások között a helyem. Ma is eleven ez az élmény. Tizenöt éves voltam. A vasútállomásokon sebesülteket szállító vonatok álltak. Hadimunkásokat láttam,, akiket szuronyok között kísértek. Én láttam a parasztembereket, akiket szinte alig gyógyult sebekkel vittek vissza a frontra. Hallgattam, miről beszélnek családtagjaikkal!, — s érteni kezdtem, hogy ezen a világon változtatni kell .. . Az őszirózsás forradalom idején nemzetőr, 1919-ben tizenhét évesen a Vörös Hadsereg katonája lett. A román frontra került, majd a Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták. Kalandos úton kijut Bécsbe, kapcsolatba kerül az ottani politikai emigrációval. 1924-ben hazajön Magyarországra, és belép a Szociáldemokrata Pártba. 1928 óta tagja a kommunista pártnak. Rendszeresen írt a Népszavának, a Századunknak, majd a Gondolat című folyóiratnak. 1935-ben feltűnést jelentő könyve jelenik meg Nép és népesedéspolitika címen. De a munkásmozgalom történetébe más eszközökkel is beírta nevét: Pesti Barnabás nevelőapja volt. — Kérem, beszéljen nevelt fiáról... — Első feleségem a gyerek nővére volt. A fiú három esztendős korában árván maradt, nyolcéves korában vettem magamhoz. A nevemre nem Írattam; nem akartam, hogy eleve „megbélyegzett ember" legyen. Engem a rendszer ellenségeként tartottak számon. „Szereplője” voltam a Fekete könyvnek... A fiúcskával, mondhatom így: kezdettől fogva eszményi kapcsolat alakult ki. Csodálatosan kedves, okos gyerekvolt. Csak így gondolhatok vissza rá. Remek matematikus, aki a természettudományok bűvkörébe kerül. Egyhamar megláttam, hogy nem mindennapi ember. Tanítottam. Úgy irányítottam, hogy érettségi után azonnal Franciaországba menjen. Ott végezte el a műegyetemet. Igyekeztem lelkére kötni: mindaddig, amíg a politikai égbolt ki nem tisztul maradjon Franciaországban. Ő azonban azt válaszolta: „Minden ember annyit ér, amennyit Hitler ellen cselekszik!” És neki a hazájában kell cselekednie a fasizmus ellen. — Mikor találkoztak utoljára? — Megjelenés előtt álló emlékirataimban részletesen ismertetem Pesti Barnabás életútját... Franciaországból hazatérve Budapesten rövidesen illegalitásba vonult. Jómagam a munkaszolgálat poklából menekültem meg, és amíg szabad mozgási lehetőség volt, Miskolcról Pestre utazva gyakran meglátogattam. Utoljára a német megszállás előtt néhány nappal találkoztunk. Bíztattam: rejtőzzön el, igyekezzék a nehéz napokat átvészelni. Nagy szükség lesz rá a háború után. Ezt nem apjaként, hanem kommunistaként mondtam neki. Nem követte a tanácsomat. . . Vállalta a mártírhalált, ahogy bátor, céltudatos emberként élt. A halálra is felkészült. — Térjünk vissza Vincze Oszkár életútjára ... — Feleségem, kislányom, szélesebb családom csaknem teljesen elpusztult a háborúban. Ilyen veszteséget csak egyetlen módon viselhet el az ember. Ha olyan új világ, olyan Magyarország felépítésére kötelezi el magát, ahol a szocializmus, a humanizmus a meghatározó tényező. Ebben hittem, ezért vetettem magamat a munkába. 1946-ban a pártközpont apparátusába kerültem, ahol a Szövetkezetpolitikai Osztály vezetését bízták rám. Itt és akkor dolgoztuk ki azokat az irányelveket amelyek 30 esztendő után ma, az eredményekből ítélve, a helyes irányt jelzik. A technikával a Szabványügyi Hivatalban — stíluslektorként — barátkozkoztam meg. A Műszaki Élet szerkesztőségében, az Építésügyi Minisztérium sajtófőnökeként jó lehetőség kínálkozott műszaki ismereteim bővítésére. Azóta is foglalkoztatnak a műszaki, a természettudományi kérdések. Mindig is erősen vonzódtam a technikához a természettudományokhoz. Gyakran megfordult fejemben, hogy békésebb korszakban pályaválasztásomban a technikának és a természettudománynak döntő beleszólása lett volna. — És a vízügy? — Nyolc évet töltöttem az Országos Vízügyi Hivatalban. A sajtóirodát vezettem. Itt már főként az ökológia kérdéseire szakosodtam. Az öntözésről, á mélyépítésről már előbb is szereztem ismereteket. El kell mondanom, hogy az OVH olyan munkahely volt, ahol igazán jól éreztem magamat. Ma is figyelemmel kísérem a vízügy mindennapjait, eredményeit, sikereit. Az OVH volt aktív pályám utolsó állomása. A vízügy sikereit, eredményeit kissé sajátomnak is érzem. — Mivel telnek a nyugdíjas napok? — Munkával, írással, fordítással. Kiadásra kész három könyvem. Az egyik a világ mai ökológiai kérdéseivel foglalkozik. A magány, az egyedüllét nyomasztó hatásától az állandó elfoglaltság ment meg. — Kikapcsolódás? — Rádió, zene. Bach, Beethoven, Mozart, Vivaldi és a szépirodalom. Arany János, Ady Endre, Petőfi, Radnóti nyelvével sohasem lehet betelni... (k. cs.) KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL — MINDENKINEK VÉDJÜK KÖRNYEZETÜNKET! Manapság sokszor halljuk ezt a figyelmeztető felszólítást, amely mögött sokszor elsikkad (vagy csőik részben érvényesül) az igazi tartalom. Hiszen ismerjük-e eléggé környezetünket, a körülöttünk fevő világot? Bizony kevesen mernének határozott igennel felelni a kérdésre. Pedig a védelemre, megóvásra irányuló tevékenység csak akkor lehet igazán hatékony, ha pontosan tudjuk, mit akarunk megóvni. A védelmet igénylő környezet megismertetésével foglalkozik az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kiadványa, a Környezetvédelmi ÁBÉCÉ. A természet biológiai körforgásának alapvető ismeretei után a védelem tárgyával foglalkozik a könyv. Ennek nagy jelentősége van, mert a tárgyak köre állandóan bővül és új jogi szabályozást nyer. Külön fejezet foglalkozik a táj és az erdők védelmi rendszerével. A levegő és a víz mellett maga a föld is megóvásra szorul, hiszen termelőképessége már csak így tartható fenn. A kötet nem csupán a magánemberekhez, hanem a gazdálkodó szervezeteik felelős vezetőihez és ügyintézőihez is szól. önálló rész taglalja a veszélyes anyagok elhelyezését a környezetben. (E téma súlyát mutatja, hogy a közelmúltban az országgyűlésen is fog-26
