Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 4. szám

|4 Tisza és a Tiszaié} festője A Tiszatój és a magyar népélet festője, Réti Mátyás a Szabolcs-Szatmár megyei Tiszadobon született, 1922. május 26-án. A szülőfalu és környéke a felszaba­dulás előtt az Andrássy grófok biro­dalma volt. A magyarországi folyóvölgyek árvíz- és belvízmentesítési munkálatait 1846. augusztus 26-án itt kezdték meg. Csaknem két és fél millió hektár őrer­dőben levő föld vált alkalmassá szántó­földi művelésre, utak, vasutak, települé­sek, kulturális és szociális intézmények építésére. A nagyszabású munkálatok megkez­désének színhelyén Széchenyi Istvánnak és Vásárhelyi Pálnak 1865-ben állítottak emlékművet. Réti Mátyás életregénynek is beillő vallomásaiban a szülőföldről és szülő­házról elmondja, hogy annak kertje egészen a Tisza-parti füzesekig nyúlt. A kiskertből vagy a vízpartról nap mint nap látta a szőke Tisza füzes part­jait. Tavasszal, nyár elején és csapadé­kos évjáratokban a tovahömpölygő ár­hullámok, verőfényes napsütésben a ti­szavirág életű lepkék millióinak kiraj­zása nyújtott maradandó élményt. Aztán a halászok, amint hajnali szür­kületben vagy tűző napsütésben és est­hajnalon vízbe eregették hálóikat, s a füzesek közt elhelyezték varsáikat. Télvíz idején a jégzajlás nézője lehe­tett Réti Mátyás. Édesapja a nádtető készítés, a gyékényfonás, az orsóeszter­­gálás, a mezőgazdaságban használatos eszközök, szerszámok készítésének va­lóságos művésze volt. A rajzolási kész­séget kicsiny gyermekkorában tőle örö­költe és leste el. A család megélhetési gondjait enyhí­tendő, az Andrássy grófok földjén nap­számosként, később tavasztól őszig sommásként dolgozott fillérekért. Válto­zó munkahelyein ebédszünetben és sza­badidejében a színes ironokat csakha­mar ecsettel és vízfestékkel cserélte fel. Ahol csak megfordult, megörökítette a sommások, a földművesek sanyargatott életének mozzanatait, a táj szépségeit. Réti Mátyás művészi pályához vezető útja csak a háború, az ország felsza­badítása, a hadifogság után válhatott szabaddá. Gyermekkori elhatározásához híven 1948 nyarán útipoggyászában a pálya­kezdés bizonyítékaival együtt, a szol­noki művésztelepen rendezett tehetség­­kutató-versenyre utazott. Innen Benedek Jenő festőművész ajánló soraival érke­zett Budapestre. Hatvan jelentkező kö­zül őt is felvették a Derkovits Kollé­giumba. A sikeres szakérettségi-vizsga után Barcsay Jenő Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Kmetty János tanítvá­nyaként kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. 1953-tól festőművész és rajztanárként 23 évig a csepeli diákokat és ifjúmun­kásokat tanította képzőművészeti isme­retekre. Az oktató-nevelő munka közben, de főleg nyári szünetekben, a Tiszatáj s az ország különböző vidékeinek te­rületeiről, történelmi nevezetességű he­lyeiről, ősi településeiről, azok népéle-Vízparti ház (festmény) téről és a csepeli gyáróriásról készített vázlatokat. Ezernyi portrét rajzolt. A szülőfalu társadalmi szervezetei a tiszadobi Andrássy kastélyban művész­telep szervezéséhez is megadták a se­gítséget a festőnek. Nyári táborozásaik idején kortárs festők, rajztanárok, fia­talok társaságában ismerkedtek a Fel­­ső-Tiszavidék természeti szépségeivel, népének életével. Réti Mátyás ország- és világjáró útjai újból és újból a szü­lőföldre kanyarodnak vissza. Hazavárják barátai, rokonai, tiszte­lői, a Tiszavölgy és Tiszahát meghitt tá­jai, térséges pusztái ... A hortobágyi pásztorélet és világának változásai. A nagy elődök — Tornyai János, Koszta József és mások példáját követve ő sem hódolt be a különböző divatos mű­vészeti irányzatoknak. A művészet Réti Mátyás szerint is „csak úgy ér valamit, ha nemzeti, ha magyar művészet, azzá pedig csak úgy lehet, ha a nép érze­lemvilágából táplálkozik". Andrássy kastély (festmény) Borbás Lajos Az avatott festő az elkötelezettségről, hivatottságr'I szólva azt is gyakran hangsúlyozza, hogy a képzőművészeti alkotásokat mindenhová el kell juttatni. A kiállítási vendégkönyvekben sok­sok elismerő sort olvashatunk. Ilyene­ket: „Műveit tanulmányozva nem kerül­heti el figyelmünket képeinek harmó­niája. A napfény és az árnyék tökéletes összhatása. A tájak eredeti szépsége, a vízparti lakóházak, települések, a víz és az ember közötti örök kapcsolat". Réti Mátyás tovább járja az orszá­got, újabb tájakról, műemlékekről ké­szít vázlatokat, amelyekből festmény lesz műtermében. Művészi életének meghatározója a Ti­sza-mentiek és a csepeliek életrendje. Sokat köszönhet a főváros legnagyobb munkáskerületének. Itt műtermet is ka­pott, ahol rajztanári munkája közben több száz művet alkotott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom