Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 1. szám
Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Toucabb nyílott az „oBIo”, de... AKözéptiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a megyei tanácsok, valamint az ipari- és mezőgazdasági üzemek adatszolgáltatásai alapján — 1981—1985. évekre szóló vízgazdálkodási középtávú tervében — komoly szerepet kap a vizellátási-csatornázási tevékenység. A LEHETŐSÉGEK SZERINT A KÖTIVIZIG működési területén levő 99 település közül 1975-ben 79 településen üzemelt közüzemi vízimű. Akkor ez a vízműellátottság 79,8% volt. Az V. ötéves terv végére az ellátott települések száma 88-ra, a vízműellátottság 88,9%-ra alakult. 1975-ben a lakosság 67,5%-a, 1980- ban 77%-a jutott jó minőségű közüzemi ivóvizhez. Az épületen belüli víznyerési lehetőséggel rendelkező lakások aránya 20%-ról 30%-ra emelkedett. Az egy főre eső nettó lakossági vízfogyasztás 70,0 l/fő/d értékről 100,0 l/fő/d értékre nőtt, ami még elmarad az országos átlagtól. A vízművek mértékadó víztermelő kapacitása, ami 1975-ös 93,8 ezer m3/d értékről a tervidőszakban mintegy 34%kal, 126,1 ezer m3/d értékre nőtt. Többek között üzembe helyezték a Szolnoki Felszíni Vízmű 45 ezer m3/d kapacitású I. ütemét, a Jászberényi II. sz. vízmüvet, Törökszentmiklós új vízmüvét, Cegléden pedig a nagy átmérőjű kavicsolt kutak fúrásával növekedett a vízmű kapacitása. Az átlagos víztermelés az ötéves terv éleji 64 ezer m3/d értékről 1980-ra 86 ezer m3/d értékre alakult. Dinamikusan nőtt a vízvezeték-hálózat hossza is: 1900 km-ről 2445 km-re. Az összes tárolókapacitás 1980-ban 31 250 m3, szemben az 1975. évi 19 000 m3 térfogattal. Az összes tárolókapacitás és az összes napi csúcstermelés aránya a tervidőszak első évére jellemző 20,4% értékről, az utolsó évben 26,1 %-ra alakult. Üj víztornyok létesültek Kisújszálláson. Mezőtúron, Törökszentmiklóson, Albertirsán, jelentős térszinti tárolók léptek üzembe Szolnokon és Jászberényben. Településeink közül az V. ötéves tervidőszak elején csak 11 rendelkezett csatornaművel. Ez a szám — sajnos —csak eggyel (Túrkeve csatornaművé) emelkedett. Meg kell azonban említeni az olyan eseteket, amikor a meglevő és rossz hatásfokkal üzemelő telepeket váltotta fel új, korszerű szennyvíztisztító telep. Karcag—Berekfürdőn, Kisújszálláson és Jászberényben épült megfelelő hidraulikai és tisztítási hatásfokkal dolgozó szennyvíztisztító telep. Az elvezetett szennyvíz mennyisége megfelelő ütemben nőtt: az 1975-ös 28,1 ezer m3/d értékről 1980-ban 48,2 ezer m3/d-re. A közüzemi szennyvíztisztító-kapacitás a tervidőszak kezdeti évében meglevő 11 ezer m3/d mennyiségről 26,5 ezer m3/d-re bővült 1980-ra, ami 141%-os fejlődést jelent. A korlátozott mértékben rendelkezésre álló anyagi eszközökkel a közüzemi vízellátással és csatornaszolgáltatással kapcsolatos jogos igények összhangját az érdekelt vízügyi és tanácsi szervek a reális lehetőségek szem előtt tartásával biztosították. A fejlődés, ha nem is olyan látványos, mint a vízi közművesítés „hőskorában volt”, mégis meghatározó. Sajnos, hasonlóan az országos tendenciához, területünkön sem követte a vízellátás-fejlesztés dinamizmusát a csatornamű-fejlesztés üteme, vagy ahogy ezt szakberkekben fogalmazzák: a „vízellátási—csatornázási olló" tovább nyílott. Az ismert okokat nem kívánom részletezni, hiszen azok megegyeznek az országosan tapasztaltakkal. Bizonyos szemléletbeli problémák, sok esetben az időtávlatban gondolkodás hiánya, az aktív környezetvédelmi tevékenység rendkívüli előnyeinek kellő időben fel nem ismerése, — a passzív környezetvédelemmel szemben mind megtalálhatók. A döntő érv azonban a szennyvíztisztítási fajlagos költségek jóval magasabb értéke a vízellátás fajlagos költségeihez viszonyítva. Ennek ellenére a VII—Vili. tervidőszakra tekintve bizonyos jelek mutatnak arra, hogy területünkön a „vízellátási—csatornázási olló” további nyílása megszűnik, illetve a záródás folyamata megkezdődik (Szolnok Városi Csatornamű, Karcagi új szennyvíztisztító telep, Ceglédi szennyvíz-hasznosítási rendszer megvalósítása stb.). CSÖKKENŐ FRISSVÍZHASZNALAT Az ipar teljes vízforgalma 1975-ben 232,7 ezer m3/d (69,8 millió m3/év) volt, amiből a frissvízhasználat 106,7 ezer m3/d. A tervidőszak során arra törekedtünk, hogy az összes ipari vízforgalmon belül a frissvízhasználat csökkenjen. E törekvésünket jól segítette elő az Országos Vízügyi Hivatal Elnökének időközben megjelent 2/1979. OVH sz. rendelkezése az ipari vízgazdálkodási tevékenység rendjéről. Célkitűzésünk megvalósulását tükrözik az 1980. évi adatok, melyek szerint a teljes ipari vízforgalom 275,2 ezer m3/d, növekedése 42,5 ezer m3/d — csaknem a tervezett érték; a frissvízhasználat 115,3 ezer m3/d növekedése 8,6 ezer m3/d. A vízforgalom-növekedés többi részét — 33,9 ezer m3/d — a többszörös vízhasználatok fedezik, s ez igen jelentős. Az 1975. évihez viszonyítva a többszörös vízhasználatukat növelő üzemek közül külön kiemelhetők a TVM, a Jászberényi Hűtőgépgyár, a Szolnoki Cukorgyár, a Nagykőrösi Konzervgyár, a Martfűi Tisza Cipőgyár. A frissvízhasználat növekedésén belül a tervezettnél — 2 ezer m3/d-vel — nagyobb a közüzemtől vásárolt vízmennyiség növekedése (5,6 ezer m3/), ami nem kívánatos folyamat eredménye. Ezért vizsgálata, e káros tendencia mérséklése, esetleg megállítása, közös érdekünk. Az összes ipari használt- és szennyvízmennyiség növekedése mindössze 100 m3/d. A kellően tisztított szennyvíz aránya a kibocsátott összes ipari használt- és szennyvízhez a tervezett 57,8%-kal szemben 64,3%, ami elfogadható érték. Ez az arány örvendetes vízminőség-védelmi szempontból. De jelentős azért is, mert a korábbi szennyvízhígítás céljára szolgált, még használható vizek többszörös felhasználását takarja. Ugyanakkor ez a tevékenység a frissvízhasználat csökkentését eredményezte. (A TVM frissvízhasználata az 1975. évi 13 millió m3 mennyiséghez képest 1980-ra 11,6 millió m3-re csökkent a tervezett 3 millió m3/év növekedéssel szemben. A papírgyár frissvízhasználata 0,8 millió m3/év-vel csökkent az 1975. évi értékhez viszonyítva.) Ezek is igazolják a vízgazdálkodás, ezen belül az ipari vízgazdálkodási feladatok komplexiticitását. Az 1975. évi 6,0 ezer m3/d értékről 1980-ra több, mint háromszorosára, 22,4 ezer m3/d-re nőtt a közcsatornán élvezetett ipari szennyvizek mennyisége, de az összesnek így is csak 24,3%-a. A növekedés nagyobb részét az eredményezte, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár csatornaművé — jogszabály alapján —a PVCSV kezelésébe került, tehát ténylegesen nem a közüzemi csatornaműre való rákötés történt. Területünk ipari vízgazdálkodása tehát e tervidőszakban, főként az intenzív fejlesztés terén jelentős eredményt ért el. Közüzemi vízellátás, szennyvízelvezezetés és -tisztítás. A VI. ötéves tervben hét ellátatlan településünkön helyeznek üzembe új vízmüvet. (Tomajmonostora, Erdőtelek, Tenk, Dánszentmik'lós, Kocsér, Mikebuda és Nyársapát) Csépa nagyközség, ahol jelenleg elavult körzeti vízvezeté-10
