Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 4. szám
Armechanizmu Д gazdasági élet dinamikus változásai közepette az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül a közgazdasági szabályozás részeként az árszabályozás mind a vállalati gazdálkodásban, mind pedig más területen. Az árrendszer elkövetkező évekre szóló fejlesztési irányelve szerint a cél az értékarányos árrendszer bevezetése, a külkereskedelmi és belföldi árak szerves összekapcsolása és fenntartása, valamint az ármechanizmus rugalmasságának fokozása. A gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításának elősegítése érdekében a gazdasági vezetők és az ármunkát végző dolgozók tevékenységét úgy kívánjuk elősegíteni, hogy az általános és a vízügyi ágazatot érintő árkérdésekről cikksorozatot indítunk ,,ARMECHANIZMUS-ÁRSZABÁLYOZAS" címmel. A cikksorozat fejezetei a következők : — Előzmények. — Az 1980. I. 1-i átfogó termelői árrendezésről. — A vízügyi ág árrendszere és árpolitikája. — А VI. ötéves terv árpolitikai koncepciója. —■ A vízgazdálkodás árrendszerének továbbfejlesztése. — A rugalmas árrendszer ágazatot érintő hatása, árváltozások. I. ELŐZMÉNYEK 1980. január 1-től továbbfejlesztett gazdasági szabályozórendszer van érvényben, s ennek részeként átfogó termelői árrendezésre került sor. A közgazdasági szabályozásban — annak ellenére, hogy a gazdaságirányítás és a szabályozás alapelvei ugyanazok maradtak, sőt megerősödtek — 1968 óta a legnagyobb változás ekkor következett be. Ez nemcsak egyes szabályozóelemek megszüntetését, újak bevezetését, más módszerek és mértékek alkalmazását jelenti, hanem mindenekelőtt a szabályozórendszerrel szemben támasztott követelményekre, a gazdaságpolitika, a népgazdasági terv és a gazdasági szabályozás kölcsönös összefüggéseinek megerősítésére, a módosítástól elvárt hatásokra, a vállalati és irányítási szemlélet és magatartás befolyásolására vonatkozik. A közgazdasági szabályozórendszer általános változtatásának legfontosabb okait a következőkben lehet összegezni: — Közismert, hogy jelentősen megváltozott a külgazdasági helyzet. A világpiacon 1973—1974 óta összességükben a népgazdaság számára kedvezőtlen folyamatok alakultak ki. Az importált termékek nagy részét képező nyers- és alapanyagok, különösen egyes energiahordozók árának rohamos növekedése lényegesen meghaladja a hazai export termékek áremelkedését. A cserearány-romlás a magyar gazdaság nyitottságát figyelembe véve (a nemzeti jövedelem mintegy fele a külkereskedelem útján realizálódik) számottevő romlást okoz a fizetési mérlegben, fokozza az eladósodást és perspektívában jelentősen korlátozza az előállított új érték belföldi felhasználását. Ezeket a körülményeket, illetve ellensúlyozásukhoz szükséges tennivalókat mind a gazdaságpolitikában, mind a gazdasági szabályozásban az eddigieknél sokkal ható" rozottabban figyelembe kellett venni. — A népgazdaságban a világpiaci változásoktól függetlenül is fellelhetők olyan problémák, amelyek megoldása feltétlenül indokolt. A termelés hatékonysága nem megfelelően javul, hiányosságok tapasztalhatók az üzem- és munkaszervezésben, a költség- és készletgazdálkodásban, általában a termelési tényezők kihasználásában. A termelés szerkezete, a gyártmánystruktúra nem a kívánt módon és ütemben korszerűsödik. — A szabályozás alapelvei és legfontosabb módszerei helyesnek bizonyultak, számos kedvező folyamatot indítottak el és sok területen jó eredményeket biztosítottak. Az elvégzett elemzések, értékelések és főleg a gyakorlat azonban jó néhány kedvezőtlen körülményre is rámutatott. A továbbfejlesztésre vonatkozó végső döntéseket megelőző, összegző értékelések azt állapították meg, hogy a gazdasági helyzet vártnál kedvezőtlenebb alakulásában — a külső okok mellett — a gazdaságpolitika gyakorlati végrehajtása, a gazdaságirányítási — tervezési, döntési, szabályozási, ellenőrző, beavatkozási — rendszer hiányosságai, valamint egyes elemei közötti nem kielégítő összhang egyaránt szerepet játszott. Az említett okok közül tekintsük át a gazdasági szabályozás néhány lényeges negatív tapasztalatát. Az árrendszerben nem érvényesültek kellőképpen a világpiacon bekövetkezett változások. Az árak sok esetben merevebbekké váltak és torz árarányok alakultak ki. A nagy összegű import árkiegészítés az indokoltnál nagyobb fokú védelmet biztosított a vállalatok számára, amely jelentősen gátolta a vállalati gazdálkodás rugalmasságának, alkalmazkodókészségének kifejlődését. Részben az előbbiekből, részben a nagy volumenű és sokfajta külön támogatás, fogyasztói árkiegészítés és forgalmi adó stb. alkalmazása miatt az árak nem eléggé tükrözték a társadalmi ráfordításokat. Az évek során kialakult negatívan kétszintű árrendszer (a termelői árak színvonala meghaladta a fogyasztói árak színvonalát) eltért a velünk gazdasági kapcsolatban álló szocialista és tőkésországok árrendszerétől, amely mind külgazdasági vonatkozásban, mind a gazdasági tisztánlátásban problémákat okozott. Végső soron az érvényben levő termelői árrendszer nem eléggé tudta betölteni alapvető funkcióit, nem megfelelően ösztönözte a termelőket és felhasználókat a termelési tényezők jobb kihasználására, a műszaki fejlesztésre, nem biztosította eléggé a kereslet-kínálat egyensúlyát, a gazdaságos termékszerkezet kifejlesztését. Az egész gazdasági szabályozásra általában jellemző szétszórtság, rugalmatlanság a vállalati jövedelem-szabályozási rendszert is deformálta. Mivel az árak nem fejtettek ki megfelelő nyereség- és jövedelem-differenciáló hatást, az állam számára szükséges jövedelemcentralizációt nem lehetett normatív intézkedésekkel megvalósítani. Az ebből következő sok egyedi intézkedés lényegében a jobban dolgozó vállalatokat sújtotta. A nagyobb jövedelmeket jelentős külön elvonások terhelték, a vállalatok ezért még abban az esetben is óvakodtak kiugró eredmények elérésétől, ha ahhoz minden feltétel biztosítva volt. Mindez kellő mértékben nem segítette elő a tartalékok feltárását, az adottságok teljes kihasználását. A gazdálkodó egységek számára tulajdonképpen kedvezőbb volt a lassú, egyenletes fejlődés, mint egy-egy időszakban a hatékonyság gyors, ugrásszerű növelése. A bérszabályozási rendszer a megtett intézkedések ellenére nem eléggé biztosította az élőmunkával való takarékosságot. Ismert, hogy már az V. ötéves tervidőszak első felében és legutóbb a közelmúltban is adminisztratív intézkedések váltok szükségessé egyes területeken, egyes állománycsopoitok — például az adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak — létszámának csökkentésére. Az előbbihez hasonlóan kedvezőtlen jellemvonása volt a bérszabályozási rendszernek, hogy nem tudta kiváltani a bérek és a keresetek teljesítmények szerinti differenciálódását. Ennek gazdasági, társadalompolitikai jelentőségét, kedvezőtlen hatását úgy gondoljuk nem indokolt részletezni. A bázisszemlélet, amely talán a legjobban a bérszabályozásban érvényesült, nem volt képes erősíteni a vállalatok hoszszabb távú érdekeltségét. A beruházási rendszer problémáiban, a beruházási piac feszültségeiben a döntési és szabályozási rendszer hiányosságai egyaránt szerepet játszottak. A beruházások előkészítésében és a döntésekben nem érvényesültek eléggé a hatékonysági, megtérülési rendszer követelményei. A beruházók és kivitelezők nem eléggé érdekeltek a beruházások tervszerű, gyors megvalósításában. A beruházási vásárlóerő-szabályozás egyenetlenségét, tervszerűtlenségét mutatja a kapacitásokat, az árualapot rendszeresen meghaladó vásárlóerő kiáramlás. A külkereskedelem, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén a szabályozók nem eléggé ösztönöztek a gazdaságtalan export visszaszorítására és a nem rubel elszámolású export növelésére. Az árfolyam-rendszer nem volt képes a termelési struktúra javítását előmozdító szerepét betölteni. A termelő és külkereskedelmi vállalatok kapcsolataiban is számos probléma merült fel. A továbbiakban az árrendszerben bekövetkezett általános és ezzel összefüggésben az ágazati árrendszer változásának okait, célját és hatását tekintjük át. 4
