Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Fővárosi Csatornázási Művek: MÉRNÖK-ÓVODA Érdekes lenne megtudakolni most már utólag, kinek az ötlete volt „mérnök-óvodáira" járatni az egy-egy üzemnél, vállalatnál elhelyezkedő fiatal diplomásokat? Már csak azért is, hogy elmondjuk: az ötlet jó, és a helyi „adottságoknak” megfelelően egyengetve az útját, érdemes bevezetni minden olyan munkahelyen, ahol a vérkeringés pezsdítésére nagy számban vesznek fel fiatalokat. A Fővárosi Csatornázási Művek vezetői például azit mondják, hogy náluk bevált a „mérnök-óvoda”. A HÉT című tévéműsorból lesték el az ötletet még 1977-ben — az Egyesült Izzóról szólt az adás —, és az oktatási osztály illetékesei el is mentek az Izzóba tapasztalatcserére. Akkoriban nagyon kevés fiatal műszaki dolgozott a CSM- nél, és a vállalatvezetés sok mindennel próbálkozott, hogy változtasson ezen a helyzeten. Bevezették például ez új pályázati rendszert, eredményeként 1977-ben 15 friss diplomás helyezkedett el a vállalatnál. Az ő számukra rendezték meg először a „mérnök-óvodát”. Aztán ... minden esztendőben újra és újra, hogy szoktassák a diákéletből kicsöppent fiatalokat, érezzék otthon magukat, ismerkedjenek, tájékozódjanak. A CSM-nél „startoló” fiatal mérnökök szórna négy esztendő alatt 41 főre gyarapodott. Megmaradtak a vállalatnál, és hogy 'közülük csak négy ment el más munkahelyre, a pályakezdők új fajta foglalkoztatási rendszerének isköszönhétő. Hogyan látják néhány év vagy a közelmúlt távlatából az „óvodát" a vállalat fiatal mérnökei? Mi volt benne a jó és mi az, amit másként kellett volna? Erről beszélgetünk Pánczél Istvánnéval, a CSM oktatási előadójával és a Pánczél Istvánné, az óvoda szervezője Oszoly Tamás „könnyebb volt az átmenet a diákéletből” szennyvíztechnológiai osztály három ifjú szakemberével. Oszoly Tamás 27 éves, a Wroclawi Műszaki Egyetemen végzett, környezetvédelmi szakon, 1978- ban. Bordács Krisztina biológus-mérnök, 1979-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Simonfalvi Attila villamosmérnök, 26 éves, a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, három éve dolgozik a vállalatnál. Mi volt a „mérnök-óvoda” programja? — Az első alkalommal, még 1977- ben, három hetet töltöttek egy-egy operatív főosztályon, — mondja Pánczélné. — Amikor ez/ a fajta ismerkedés, tájékozódás befejeződött, egy 20 órás vállalati tanfolyamon vettek részt, amelyen az adminisztratív jellegű főosztályok — munkaügy, számvitel, beruházás stb. — munkájáról hallgattak előadásokat. Ezt követően újabb 20 órás előadássorozat következett, vezetéselméleti ismeretekből ... Menet közben aztán rájöttünk, hogy kicsit hosszú az a három hét egy-egy főosztályon, és ezt az időt két hétre csökkentettük .. . — Még az is sok! — kapcsolódik a beszélgetésbe Bordács Krisztina. — Amikor én jártam a „mérnök-oviba”, már csak két hetet kellett eltölteni a főosztályókon. Az első hét jó volt, megnéztünk sok mindent, ismerkedtünk a kollégákkal, de a második héten már nem tudtak velünk mit kezdeni, nem tudták tartalmason kitölteni az időnket. Az viszont nagyon jóleső érzés volt, hogy amikor friss szemmel látva a dolgokat elmondtuk a véleményünket egy-egy főosztály munkájáról, komolyan vették az észrevételeteket. — Én még tíz hónapot sem dolgoztam itt, — mondja Oszloly Tamás. — A huszonhét évemmel még mindig pályakezdő vagyok. Alig jöttem haza Wroclawból és helyezkedtem el a vállalatnál, behívtak... El is töltöttem a másfél évet a seregben és még mindig a kezdetnél tartok. Az „óvoda"? Jó volt, mert megismertünk sok embert a vállalatnál. Nehéz itt eligazodni, anynyi minden van: Soroksári úti telep, Kerepesi út, Dél-Pest, Észak-Pest, Pók utca, Békásmegyer stb. Menet közben nóhéz lett volna mind megismerni. Jó, hogy adtak rá időt. Személyes ismeretségeket kötöttünk, ez megkönnyítette az indulást. És az a három—négy hónap az „oviban" jó volt arra is, hogy megkönnyítse aZ átmenetet a diákéletből a nagybetűs életbe... — Szerintem is ez volt benne a legjobb jó, — teszi hozzá Simonfalvi Attila. — A laza, szabad egyetemi élet után nem könnyű átállni a kötött munkaidőre, a munkafegyelemre, beillesz-Bordács Krisztina „komolyan vették észrevételeinket" kedni egy teljesen új környezetbe. Vita van azon, hogy két vagy három hét legyen a tanulmányi idő a főosztályokon. Szerintem a két hét elég ahhoz, hogy a pályakezdő némi helyismeretre tegyen szert, kollégákkal, vezetőkkel megismerkedjen. Ki kicsoda, ki hova tartozik, a későbbiek során ennek hasznát lehet venni. Egészében véve azért ez a „mérnök-óvoda” mégiscsak kevés arra, hogy az ember megismerje a vállalatát és úgy kezdje el a munkáját, ihogy „no most már mindent tudok . . .” Ilyen nagy vállalatnál ehhez évek kellenek. Mint ahogy ahhoz js, hogy lekopjon már rólunk a „pályakezdő” jelző, — teszi hozzá fanyarkás mosollyal. — Mi itt mind közeledünk már a harmadik „X"-hez, de még mindig „pályakezdőként” kezelnek bennünket . . . Ez utóbbi megjegyzését a társaság nagy egyetértéssel nyugtázza. Kiderül, hogy jó néhányon, villamosmérnökök, automatikások, építészmérnökök az Északpesti Szennyvíztisztító építkezésénél dolgoznak, hogy megismerjék az építkezés minden fázisát, tudják, milyen meghibásodási lehetőségek lesznek ott, amit már letakartak betonnal. Ez is jó dolog, mondják, hiszen ott fognak majd dolgozni. Csak egy dologban nem biztosak: lehet, hogy még az átadás után is csak „pályakezdő” fiatal műszaki lesz a nevük? (Alföldi) 6
