Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
pártalapszervezetében, tagja az OVH MSZMP PB-nak. Azt mondja, szerencsés helyzetben van, mert a kötészet dolgozóinak java része fiatal, csak egy fő van nyugdíj előtt, a többi 30—40 év közötti. Sőt, ketten most is továbbtanulnak. — Tudja, az bánt, hogy itt van ez a svájci ragasztó-kötő gép. Múlt év tavaszán kaptuk, több mint másfél millió forintért vették. A munkát megkönnyítette, felgyorsította, de most nincs eléggé kihasználva — mondja a művezető. — Kár, hogy megrendelés hiányában a drága gép kapacitása százszázalékosan nem használható ki. Jó volna profiltisztítást végrehajtani ez évben és lehetőleg brosúrákat készíteni a kötött könyvek helyett, Így a gépet is jobban iki tudnánk használni és a kiadványok átfutási ideje is jelentősen lerövidülne. Várnagy Miklós Tarrósy István betűszedő az Egyetemi nyomdából jött át nyolc évvel ezelőtt. Szed, tördel, korrigál, asztalán most éppen a Vízgazdálkodás januári számának oldalai, hasábok, sorok, címek szerint takaroson összerakva. Fejjel lefelé látom a tolnai nyugdíjas találkozóról írott anyagot, a CsM mérnök óvodájának tagjait... Tarrósy István is azt mondja, hogy mostanában szívesebben dolgozik a lappal, szedni is, egy-egy oldalt összerakni is kellemesebb, ha nem „csak betű" van rajta. Jobb kedvvel szedi a változatos témájú cikkeket, a „jó” kéziratokat. — Mit vár az 1981-es esztendőtől? — Itt a nyomdában jobb munkaellátottságot, magamnak, hogy ritkán lássam az orvost. Jobb focit, mert ezt a labdarúgást, ami volt, van, már nem szabad megnézni... — aztán nagy ko-Tarrósy István metőr lapunkat tördeli molyán hozzáteszi: — Még valamit szeretnék! Ha a Petőfi Sándor szocialista brigád, amelynek én is tagja vagyok, az idén elnyerné az arany fokozatot. A foci nem is érdekes, ez lenne a fontos ... ! Bognár István retusőr, montőr az ofszet-előkészítőből. A Kossuth nyomdában szabadult, a Kártyagyárból jött át a VIZDOK nyomdájába nyolc évvel ezelőtt. Az ofszet-részleg szakszervezeti bizalmija. — Szívesebben dolgozom itt, mint az előző munkahelyeimen, mert igaz ugyan, hogy a nagy nyomdákban fejlettebb a technika, de itt elejétől végéig követni tudja az ember a munkák menetét. Én például retusőrként szabadultam, de ebben a nyomdában a grafikai munkáktól a szerkesztésig jóformán mindent megtanulhattam a nyolc év alatt. Nem érzem azt, hogy „beskatulyáztak''. Mégis, jó lenne, ha esetenként elmehetnénk más nyomdákba, márcsak Bognár István retusőr azért is, mert szakmai továbbtanulásra általában nincs lehetőség, a technika viszont fejlődik. — Itt, az előkészítőben egyébként hárman dolgozunk. Szeretnénk javítani a minőségen, de ehhez megrendelőink közreműködése is szükséges, különösen mostanában, hogy a minőségről oly sok szó esik. Pontosabban: abból az anyagból, amit a partnereink leadnak, nem mindig tudjuk kihozni azt a minőséget, amit elvárnak tőlünk. Ez elsősorban a fotók minőségére vonatkozik ... Elmondja, hogy jó lenne és olykor szívesen vennék, ha a megrendelők eljönnének egy-egy látogatásra az ofszetelőkészítőbe, hogy bepillantást nyerjenek a munkafolyamatokba, és lássák, milyen minőségből mit lehet kihozni. Megismerhetnék egy-egy szép kiadvány készítésének műhelytitkait. Ők a mi nyomdászaink. Nem véletlen, hogy a szakmai gyakorlatra, az iskolai végzettségre minden esetben utaltunk. Tanult, tapasztalt szakemberek valamennyien. Sok egyéni kívánságuk nincs, csak az, hogy jobb legyen a munka, az adott lehetőségekből többet, jobbat hozzanak ki két kezük, az eszük, a gépek munkája révén. Ha a Vízgazdálkodás egy-egy száma nagy örömünkre „kívül-belül” jól sikerült, mindig a nyomdát dicsérjük. Tudjuk, hogy a nyomdászoknak milyen sokat köszönhetünk(Alföldi) Külföldi szaklapok írják: Kanadában közvetett úton vizsgálták a közlekedés és a vízminőség közötti kapcsolatot, mérték az utakra kiszórt só bejutását a felszíni vizekbe. A vizsgálatot Torontó közelében végezték, és megállapították, hogy a télen kiszórt só elsősorban olvadáskor jut a folyókba, de hóvihar esetén is meggyorsul a bemosódás, illetve bejutás. A kiszórt só egy része az utak mentén a talajban, a növényzetben, a talajvízben is halmozódik, és ennek egy része nyáron jut be a folyókba. (Proceedings ASCE Journal) ® Az L/SA-ban egyre fokozódik a kereslet a palackozott ásványvizek iránt. Tizennégy különböző ásványvizet vizsgáltak részletesen, több szempont szerint, és ezek összehasonlítását is elvégezték. Mindezek alapján meghatározták a jól hasznosítható keresett ásványvíz fő kritériumait, amelyeket a jövőben szem előtt kell tartani. (Sraund Water) A Szovjetuióban, Moszkva környékén vizsgálatokat végeztek a csapadékvíz DDT és egyéb szerves klórvegyület meghatározására. Az eredményeket összehasonlították más országok mérési adataival. Az eredmények alapján megállapították, hogy bár a DDT alkalmazását az 1970-es évek elején világszerte betiltották, ennek ellenére az 1978—1979. évi mérések szerint a csapadékvíz DDT- és egyéb szerves klórvegyület^tartalma alig csökkent. Az USA-ban, a floridai parton, West Palm Beach-ben 3 éve működik talajinjektálásos megoldással a „szennyvíztisztító telep". Naponta 80 000 m3 szennyvizet préselnek a talajba — más megoldás hiányában —, a szennyezés legkisebb nyoma nélkül. Megállapították, hogy a módszer csak akkor sikeres, ha jó a hidrogeológiai adottság. (Water and Wastes Engineering) A külföldi szaklapok többször foglalkoztak tavak hasznosításával, helyreállításával. A Gospodarka Wodna, lengyel folyóirat két szempontból vizsgálja a tavakat. Hogyan lehet bevonni őket az ipari szennyvizek biológiai tisztításába, illetve, hogyan lehet halászatilag hatékonyabban hasznosítani. Mivel az ipari szennyvizek egy része biológiai módon alig tisztítható, kis medencékben végeztek kutatásokat, illetve kísérleteket. Az amerikai Water Resources Research folyóirat a Washington állambeli Moses-tó helyreállításával foglalkozik. Az eutróf (tápanyagban gazdag) tó teljes vízkészletét kicserélték, amelynek következtében elsősorban a foszfor mennyisége csökkent. így a víz minősége javult.
