Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
A SZOT elnökségében A VÍZGÉPET KÉPVISELI A szakszervezetek múlt évi kongreszszusa a SZOT Központi Vezetőségének tagjai közé választotta Suba Pálné gépkönyvelőt, leánykori nevén — és ez még nem rég volt — Páldeák Annát. Az egész ország nyilvánossága előtt felszólalt a kongresszuson is, kicsit pirulva, lámpalázzal küszködve, de felszólalt, és elmondta bátran, amit akart. Életkora mindössze huszonhat esztendő . . . Annuska rangos munkahelyen, a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalatnál dolgozik, amely — mint az OVH egyetlen nagy gépipari üzeme — a vízellátás és a víztisztítás gépeit, berendezéseit gyártja, szereli, és exporttevékenységének szálai elvezetnek Nyugatra és Keletre, a Közel-Keletre és Távol-Keletre, Indiába és Afrikába is. Azzal, hogy a MEDOSZ Bács megyei Bizottsága Annuskát delegálta a MEDOSZ kongreszszusára, majd a fiatal gépkönyvelő részt vehetett a Szakszervezetek Országos Kongresszusán, és az országos testület tagja lett — megtisztelésben és elismerésben részesült maga a vállalat is. Erről beszélgetünk Biros Mihállyal, a vállalat központi szakszervezeti alapszervezetének titkárával, amíg a VÍZGÉP lajosmizsei irodaházában Annuskára várunk. — Vállalatunk az egyetlen országos nagyvállalat Bács-Kiskun megyében, a MEDOSZ megyei bizottságánál is az egyetlen ipari nagyvállalatként tartják számon — mondja. — A VÍZGÉP az elmúlt tizennégy év alatt tizenhárom esetben nyerte el a Kiváló Vállalat címet, egy alkalommal a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlóját. Ez a magyarázata annak, hogy a MEDOSZ megyei bizottsága igen nagyra értékeli „A MEDOSZ megyei bizottsága igen nagyra értékeli vállalatunk munkáját ..." — mondja Biros Mihály vállalatunk kollektívájának munkáját. Már több alkalommal szó volt arról, hogy ebből a kollektívából egy arra érdemes dolgozót válasszunk be a MEDOSZ megyei vagy valamelyik országos testületébe. Múlt év vége felé aztán, hogy lezajlottak a szakszervezeti választások, innen a központból Suba Pálnét, Annuskát jelöltük, az alapszervezet egyik bizalmiját. Előbb a MEDOSZ megyei bizottságába, majd kongresszusára. Most már, mint tudjuk, a SZOT Központi Vezetőségében az egész vízügyi ágazatot .képviseli. — Nem túl fiatal erre a funkcióra? — Pontosan az szól mellette, hogy fiatal, meg aztán az is, hogy a szakszervezeti munkában már van némi tapasztalata, az előző munkahelyén szakszervezeti bizottsági titkári tisztséget is betöltött. Igaz, „vízbe dobtuk" egy kicsit, de nem baj, majd belejön. Valahol el kell kezdeni .. . Tudja, a vállalatunknál generációcsere von folyamatban, mind több és több a fiatal ember. Azt várjuk tőle, hogy ezeket a fiatalokat — és természetesen a vállalatot is — megfelelően képviselje a testületben, ahova megválasztották. Bízunk benne, hogy ha majd megismeri az egész vízügyi ágazatot, az ott élő emberek gondját, baját — szívvel-lélekkel képviseli a vízügyi dolgozók érdekeit. . . Annuska a végszóra érkezik, és néhány perc alatt megismerkedünk. Nem kell hozzá sok idő, hiszen rövidke még az az „életrajz”. Általános iskola Lajosmizsén, ahol született, aztán nyomdaipari szakmunkásképző Kecskeméten. A Kecskeméti Nyomda dolgozójaként esti tagozaton elvégezte a szakközépiskolát is. Haza kellett jönnie a falujába, mert ahogy ő mondja: — Az egyik szülőm súlyos beteg lett, ápolásra szorult, és ha bejáró vagyok, az ellátását nem tudtuk volna a családon belül megoldani. Két évvel ezelőtt ezért vállaltam munkát a VÍZGÉP Vállalatnál, gépkönyvelő, pontosabban adatrögzítő vagyok. — örül-e annak, hogy beválasztották a SZOT Központi Vezetőségébe? — Erre magam sem számítottam, meglepődtem, meg is Ijedtem egy kicsit, hiszen nincs még nagy tapasztalatom a szakszervezeti munkában, bár az előző munkahelyemen szb-titkár voltam annál a részlegnél, ahol dolgoztam. Azért mégis örülök, hogy ilyen rangos fórumon képviselhetem a vállalatot, a vízügyi dolgozókat. Elsősorban a fiatalok miatt... Hozzájuk tartozom, hiszen magam is fiatal vagyok, és a legjobban velük érzek együtt. Sok problémájuk adódhat, és remélem, lesz majd olyan, amelyben segítséget nyújthatok. Egyelőre az a tervem, hogy megismerjem mielőbb a vízügyi hálózatot. — Mit tesz majd a saját vállalatáért, ha olyan probléma adódik, amelyet helyben nem lehet megoldani? Subáné, Földeák Anna: „örülök, hogy segíthetek majd a fiataloknak is ...” — Megyek tovább, magasabb fórumok elé, de egyelőre nem látok semmi olyasmit, amit vállalaton belül ne lehetne elintézni. Most még rászorulok az idősebb szakszervezeti kollégák segítségére, de csak annyit mondhatok, hogy megkapok tőlük minden támogatást. — Annuska, nem érzi, hogy jó nagy terhet raktak a vállára? — Érzem bizony. Ilyen országos nagy hálózat sok gondját, baját megismerni nagyon komoly feladat. Sokat kell tanulnom, hogy mindent megértsek, de majd igyekszem ellátni a munkámat úgy, ahogy elvárják tőlem. Annuska kikísér a VÍZGÉP irodaházából egészen a kapuig. — Nem szoktam én hozzá a nyilvános szerepléshez, felszólalni annyi ember előtt. Ott volt a tv is. Olyan zavarban voltam ... — súgja bizalmasan, úgy magunk között. — Eddig csak Kecskemét és Lajosmizse volt az én világom. Félek is, meg örülök is, hogy beválasztottak. A vízügyi igazgatóságokat, a vállalatokat meg kell ismernem, ez az első dolog. Tavasszal ezt is el kell kezdenem. — Csak bátran vágjon neki a dolognak, — biztatom, és még hozzáteszem: — Harminc egynéhány évvel ezelőtt hányán kerültek vezető posztra, meg magas beosztásba különösebb tapasztalat, gyakorlat nélkül, de tiszta szívvel, nagy tenniakarással. Menet közben belejöttek a munkába, tanultak, és java részük megállta a helyét. Ma sokkal könnyebb a helyzet. Nincs oka félni, az idősebbek majd segítik. — Remélem én is . . . 22
