Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
Követetidő példa A NITROKÉMIA anélkül, hogy „személyeskednénk”, sorolhatnánk azokat az üzemeket, amelyeknek gyárkéményei több kilométeres körzetben elszínezik és fojtóvá teszik a levegőt; amelyeknek pora rátelepszik a háztetőkre, a kínba csavarodott fákra, a satnya növényzetre és az emberi tüdőre; amelyeknek ipari szennyvize beleömlik a tavakba, a folyókba, és mérgezi a vizek élővilágát. A Balaton környezetvédelméről, vizének szennyezettségéről, megmentésének minden lehetséges változatáról egy könyvtárra való publicisztikát és tudós tanulmányt összeírtak már, de ettől függetlenül a vendégek csak üldögélnek, sétálgatnak például Keszthelyen, a Helikon Szálló előtti parton. Fürödni nem mernek. Egy V. éves hallgató mesélte a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, hogy a nyári szakmai gyakorlat idején milyen mintát vett a keszthelyi mólónál a tó vizéből. Minden összetevőjével kimeríti a szennyvíz fogalmát! üzemlátogatásaik során láttak azonban elismerésre méltó környezetvédelmi megoldásokat is, például a balatonfűzfői NITROKÉMIÁNÁL, a tó északi partján. Onnan egy csepp szennyvíz sem kerül a Balatonba. A községből igen, a környékről, a gazdaságoktól szintén, de erről az óriási ipartelepről nem: minden elvezetett víz a Séd—Nádor-csatorna— Sió rendszeren keresztül a Dunába jut. A NITROKÉMIA a vegyipari üzemóriások egyike; területe ezer hektárnyi. Éves termelési értéke közel ötmilliárd forint. Gyárt növényvédő szereket és műanyagokat, olajadalékokat és ioncserélő műgyantákat, szerves vegyipari intermediereket, vadász- és sportlőszereket, szervetlen és egyéb termékeket — összességében 250-féle különböző készterméket és több mint 700-féle félkész terméket. Ezek gyártásához mintegy 25 ezer féle nyers- és alapanyagra van szükség, nyilvánvaló tehát, hogy rendkívül sokféle és fajta melléktermék, hulladék és szennyvízkomponens keletkezik. A NITROKÉMIA jellegénél fogva nagyon nagy környezetszennyező forrás lehetne, ha nem tett volna idejében megfelelő óvintézkedéseket, ha nem kezdte volna meg már húsz esztendővel ezelőtt a környezet hatékony védelmét. A vállalatnál ma már Környezetvédelmi Ellenőrző Szolgálat működik, amelynek tevékenysége az üzem egész területére kiterjed. A Szolgálatot 1973-ban műszaki igazgatóhelyettesi rendelkezés hozta létre, és vállalaton belüli hatósági jogkörrel ruházta fel. Rendszeresen méri és ellenőrzi a vállalat környezeti hatását, felderíti a technológiai rendellenességeket és intézkedik azok megszüntetéséről. Ellenőrzi a környezetvédelmi berendezések működését és hatásfokát. Folyamatosan felülvizsgálja, méri és regisztrálja a vállalattól elfolyó ipari vizek legfontosabb adatait. Ellenőrzi az üzemterületek, tárolóhelyek, hulladékgyűjtő helyek fizikai rendjét, összegyűjti és irattározza a környezetvédelemmel kapcsolatos dokumentációkat és engedélyokiratokat. A Környezetvédelmi Ellenőrző Szolgálat a megállapított hiányosságokat minden esetben írásban közli az érintett terület vezetőjével. Ismétlődő hibák, vagy elmulasztott intézkedések esetén fegyelmi kártérítési eljárásra is javaslatot tehet. Rendkívüli szennyezés esetén értesíti a vállalati diszpécsert, aki végső soron elrendelheti a szenynyezést okozó berendezés vagy üzem leállítását. Húsz évvel ezelőtt az egész környezetvédelmi munka egy kutatócsoport létrehozásával kezdődött. Az volt a feladata, hogy az üzem vízgazdálkodásával, a hulladékok megsemmisítésével, a levegőtisztítással kapcsolatos teendőket felmérje, megoldja és előbb kutatási szinten, majd üzemi méretekben a gyakorlatban meg is valósítsa. — A környezetvédelem, mint önálló munka, sokkal korábban elkezdődött a NITROKÉMIANAL, mint az ország más vállalatainál — mondja a hatvanas évek kezdeti lépéseiről Surányi Pál, a környezetvédelmi üzem mérnöke. — Ipartelepünk frekventált területen, a Balaton észak-keleti üdülőkörzetében fekszik. Ez a földrajzi adottság és maga a Balaton közelsége már akkor rádöbbentette a vállalat illetékeseit arra, hogy a környezetvédelemmel komolyan kell foglalkoznia. Ráadásul, a nálunk fejlettebb nyugati országok ipari fejlődésének káros környezeti hatásai és az ezzel kapcsolatos gondok már akkor jelezték, hogy az iparosítás során hasonló környezetvédelmi problémák nálunk is lesznek, ha a vállalat nem tesz idejében megfelelő óvintézkedéseket. — Mivel kezdték a munkát? — Az 1961-ben létrehozott környezetvédelmi kutatócsoport első lépése az volt, hogy megvizsgálja: milyen szenynyező helyek, szennyező források vannak az ipartelepen. Ennek ismeretében meghatározták a főbb tennivalókat: a levegő, a szennyvíz tisztítása, a hulladékanyagok megsemmisítése. Az első eredményeket a levegő tisztításában értük el, hiszen leginkább erre voltunk rákényszerítve. Minden olyan helyen, ahol a technológiából eredő véggázok, elmenő gázok valamilyen mérgező vagy erős szagú anyaggal voltak szennyezve, helyi tisztítóberendezéseket létesítettünk. A kezdeti időszakban — ez gyorsan megoldható volt — folyadékos mosókat vagy a porszennyezők eltávolítására zsákos porszűrőket, ciklonokat építettünk. Később aztán, ahogy a műszaki színvonal fejlődött, mi is léptünk előre a levegőtisztítás terüetén: termikus égetőt építettünk. Az elmenő gázokat 800— 1000 °C-ra fölmelegítettük — ezen a hőmérsékleten a szerves szennyező anyagok elbomlanak, ártalmatlanná válnak. Sőt, az energiatakarékosság jegyében fogant az a gondolat, hogy most már a katalitikus égetésre is áttérünk. Az említett oxidációs folyamatokat katalizátor segítségével 20Ó—250, esetleg 300 °C hőmérsékleten végezzük, sokkal kisebb energia felhasználásával. Alapvető törekvésünk a környezetszennyezés megelőzése volt. A gyártási technológiákat igyekeztünk úgy alakítani, hogy azok ne járjanak környezetszennyezéssel. Megszüntettük több olyan termék gyártását, amelyek előállításának környezeti ártalmait nem tudtuk kiküszöbölni. A biológiai szennyviztisztitó előülepítőjének részlete 8
