Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
nyomorúság nem nemzetiségek szerint oszlik meg s a felszabadulásnak sem a szerint kell megtörténnie, Hogy ki milyen nyelvet beszél.” Az úttörő elődök nemzeti és internacionalista felfogásának megfelelően német, szerb, román, szlovák és más nemzetiségű mezőgazdasági dolgozókat is mindenütt a mozgalom soraiba tömöritették. Az őszirózsás forradalom kitörése után, 1918 végén a földmunkás mozgalom vezetői módosították az alapszabályt, s a szervezet ennek megfelelően a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségévé alakult át. A taglétszám csakhamar elérte a négyszázezret. A Horthy rendszer évei alatt a hatalmon levők a földmunkás mozgalommal szemben mindvégig kíméletlen hadjáratot folytattak. Az alföldi mezővárosokban és a nagyobb agrártelepüiéseken a mozgalom kipróbált régi harcosai mégis az elsők között rendezték soraikat. Szervezeteiket megőrizték, fenntartották, s olyan harcosokat neveltek, akik a felszabadulást követően lendületes szervező munkával alakították újjá a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségét. A földreform sikeres befejezése után az Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége helyi szervezeteinek létrehozásánál is a FÉKOSZ bizonyult a népi demokratikus erők legszámottevőbb támaszának. Az MKP és a koalíciós pártok valóban demokratikus erői — az új egységes tömegszervezet — a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének létrehozásában, s a földreform elleni támadások visszaverésénél egyaránt a FÉKOSZ és UFOSZ szervezeteire támaszkodtak. Az MKP kezdeményezésére életre hívott szervezet, a DÉFOSZ, a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók s az alapvető szegényparaszti rétegek anyagi érdekeinek védelmét, szociális helyzetének javítását, kulturális ellátottságának fejlesztését és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének előmozdítását tekintette a legfőbb feladatnak. Az új szervezet taglétszáma rövid idő alatt elérte a nyolcszázezret. A helyi szervezetek száma 3300-ra, az üzemi szervezeteké pedig 1100-ra emelkedett. A szocialista mezőgazdasági üzemek, az erdészeti vízügyi vállalatok és szervek létrehozása, s mindezen szektorok fizikai és szellemi dolgozói létszámának gyors növekedése 1951-ben és 1952-ben, ebben a főágazatban is az iparági szakmai szervezetekhez hasonló szervezet létrehozását tette szükségessé. Ilyen előzmények után, 1952. január 19—20-án került sor a MEDOSZ alakuló kongreszusának összehívására. Szakszervezetünk jelenleg a mezőgazdaság, az erdészet és a vízügy szolgálatában dolgozók 96—97%-át tömöríti. A taglétszám elérte a 370 ezret. 1338 alapszervezetben — köztük 633 MGTSZ-ben — 61 623 választott tisztségviselő tevékenykedik. Jubileumi ünnepségünkön a részvevőket és tagságunkat dr. Dobi Ferenc főtitkár tájékoztatta „Fejlődésünket a MEDOSZ közelmúltban tartott XXV. kongresszusa részletesen és sokoldalúan elemezte. Most az 1981. évi, valamint a VI. ötéves terv megvalósításán fáradozunk. Továbbra is fő követelmény számunkra, hogy szoros kapcsolatban legyünk a dolgozókkal, ismernünk kell igényeiket, örömeiket és gondjaikat. Nem lehet az úgynevezett nagy és kis kérdések között válogatni. A dolgozó ember legkisebb gondja sem szorulhat háttérbe a népgazdaság nagy, fontos kérdései mögött. A munka sokrétű, és fontos feladatainak végrehajtása közben akadnak hibák is, emiatt jogos bírálat ér bennünket a tagság részéről. A bírálat nélkülözhetetlen eleme a szakszervezeti de-Egy agrártörténeti-néprajzi monográfia, mely nélkülözhetetlen vízügyi múltunk teljesebb megismeréséhez és megértéséhez: Paládi Kovács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása. Akadémiai Kiadó, 1979. 544. p. ill. Bibliogr. 483—508. p. 1. Miért van fokozott szükség a könyvismertetésekre? „Habent sua fata libelli ..." E klaszszikus közmondás napjainkra új árnyalatokkal gazdagodott. Ügy is mondhatnánk „a könyveket (és könyvtárakat) is utolérte a végzet": A könyvtárak egyetemessé válni kezdő osztályozási rendszerét, az ETO-t (UDC-t) az elvi bírálatok olyan pergőtüze érte, hogy az azt gondozó nemzetközi szerv engedett a nyomásnak és egy átdolgozási kísérletbe kezdett. Az ETO egységességét, egyetemességét és állandóságát feladva kaput nyitott a könyvtárak ördögének: a reformkísérleteknek, a folyékony bizonytalanságnak ... És ez még talán a kisebbik baj lenne! Könyvtárügyünk ugyanis úgy reagált az információáradat fokozódására, hogy az irodalmi termés figyelemmel kísérésére szolgáló eszközök (pl. az ETO) érzékenységét csökkentette. Csökkentette ..bonyolultságát”: egyszerűsített, . . így a hagyományos pozícióiban meqingott szakozás gyakorlata a fenti jó félezer oldalas művet két kurta szakszómmal véli elintézhetőnek. Megelégszik azzal, hogy elhelyezi azt valahol a néprajz és a mezőgazdasáq történet metszéspontjában... így: 39:631.585/439 . Miközben a kutatóolvasó szempontjaival szemben egyre érzéketlenebbé váló szakozó a hatszámjegvű szakszóm differenciáltságát kiegészítő földrajzi elosztással is nyugtathatgatja szakmai igényességét. . . Ebben az ingatag átmeneti helyzetben a könyvek feltártsága is veszélybe került... Fokozott szükség van tehát arra, hogy az igazán értékes könyvek ismertetéséről a szabványszerű könyvtári feltáráson, szakozáson túl is gondoskodjunk. Ilyen különleges figyelmet érdemel az előttünk fekvő mű is. Láttuk, a szabványos szakozás ezt a néprajz és agrártörténet határterületeit átpásztázó írást a mokráciának, része munkánk állandó javításának. Gondjaink, nehézségeink ellenére is optimisták vagyunk. Akár 75 év előtti elődeink, akik az akkor reménytelennek látszó helyzetben indították útjára a mezőgazdasági munkások első szervezetét. Hittek abban, hogy hatalmas szervezetté fog növekedni és a szocializmus útján vezeti a benne tömörülő százezreket. Mi is hiszünk az egység, az összefogás erejében, hiszünk a fejlettebb szocialista társadalom felépítésében, a felszabadult emberi alkotó munkában, a béke megőrzésében.” Borbás Lajos két szakterület megjelölt metszéspontjába sorozta be. Lényegében helyesen, azonban a munkának más, talán sokkal mélyebb és értékesebb, — számunkra minden esetben fontosabb — rétegei is vannak. 2. A rétgazdálkodás ill. a „szénamunka” nem csupán mezőgazdasági üzem egy része, hanem az egész termelés egy központi jelentőségű területe: összekötő kapocs a mezőgazdaság két fő ága, a növénytermelés és az állattenyésztés között, az állattenyésztés takarmánybázisának biztosítása s mint ilyen centrális munkaterület, ahonnan a mezőgazdaság fejlődésének egész struktúrája áttekinthető és irányítható ... Olyan központi helyet foglal el a mezőgazdaságban, mint a népgazdaság egészében az energiagazdálkodás. 3. A szerzői teljesítmény értékelésének általános szempontjait a mű bevezetése: széles skálájú nemzetközi szakirodalmi szemléje nyújtja, mely azzal a tanulsággal szolgál, hogy az agrárgazdaságnak ez az ágazata — egészen máig — meglehetősen feltáratlan volt, mégpedig nemcsak nálunk, ahogy aggódva láttuk, hanem nemzetközi viszonylatban is. Paládi Kovács Attila vállalkozó szellemének és szakmai igényességének köszönhető, hogy néprajzunk ezzel a látszólag késői kezdeményezésével is az élbolyba tört. Mindazt, amiben a szerző célkitűzéseit felvázolta — múlt időbe és egyes szám harmadik személybe téve — mint a szerző teljesítményének pontos méltatását mondhatjuk el: „nincs kétségünk afelől, hogy a hazai és nemzetközi kutatásban ma elsősorban rendszert alkotó művekre volt szükség, amelyek egy etnikum vagy ország keretein belül maradva, konkrét anyagra támaszkodva, de európai kitekintéssel végzik el a gazdasági viszonyok, a termelőeszközök rendszerezését a gazdaságnak ebben az ágában. Vizsgálódásaink táji kerete a Kárpát-medence, azon belül a magyar nyelvterület (volt) ... a vizsgálódások időbeli metszete(nek súlypontja) pedig a 19/20. század melyet recens néprajzi anyaggal (még) a legteljesebben megД magyar parasztság rétgazdálkodása 3
